Az Afganisztánt és Irakot is megjárt Tim Kennedy villámcsapásszerűen bejelentette, hogy véget vet MMA-s karrierjének – adta hírül az MMAFighting.com kedd délután.
Viszlát, harcos!
Az UFC, valamint korábban a Strikeforce veterán harcosát Kevin Gastelum ellen láthattuk utoljára az UFC 206-ban, december 10-én, mert úgy döntött, hogy nem vállal több küzdelmet a ketrecben. A Facebook-oldalán üzent rajongóinak, egy hosszú posztban részletezte, miért döntött úgy, ahogy. Mielőtt ezt elolvasná, nézze meg, hogyan zajlott Kennedy utolsó mérkőzése:
A sürgősségin ültem a torontói Saint Michael kórházban a mérkőzésem után, felnéztem a haveromra, Nick Palmisciano-ra, aki velem együtt utazott az osztályra. Nem ez volt az első ilyen szituáció, amit együtt megéltünk. Voltunk már párszor ezen a helyen együtt az elmúlt évtizedben. Néha győztes, néha vesztes mérkőzések után. A végeredmény mindig ugyanúgy nézett ki: az arcom vérzett, és be volt dagadva. ‘Ennyi volt. Kész, befejeztem’ – mondtam Nicknek.
Sokat beszéltünk erről a döntésről az elmúlt években. Nem számított, milyen keményen edzettem, tudtam, hogy ez az út nem tart örökké. Mindezt kimondva szomorú és megkönnyebbült lettem, hogy véget ért ez a fejezet.
Épp akkor kaptam ki Kevin Gastelumtól, egy tisztelettudó és keményen dolgozó fiatal harcostól, aki kiállt ellenem, és mindent megcsinált, amiben jónak tartom magam, de jobban csinált mindent nálam. A fiatal önmagamra emlékeztetett mindez, azt leszámítva, hogy én akkor egy tökfej voltam. Örültem, hogy egy ilyen kaliberű harcostól kaptam ki.
Sok edző, barát és rajongó próbált meg feléleszteni, mondván, hogy sok idő telt el a korábbi mérkőzésem óta (2014 szeptembere – a szerk.), még mindig top 10-es középsúlyú harcos vagyok, stb. Értékeltem mindezt, és nem gondolom, hogy nincs igazuk. Tudom, hogy még mindig jó harcos vagyok, és tudom, hogy nagy szünetet tartottam. De ők nem érezték azt, amit én, vagyis hogy milyen 37 évesnek lenni.
Úgy éreztem, hogy az egész meccs alatt olyan voltam, mint egy lassított felvétel. Fáradtnak éreztem magam meccs közben, életemben először. Én vagyok az a fickó, aki levizsgázott a Ranger School-nál (ez egy intenzív, 61 napos harc vezetői tanfolyam katonáknak, amelyet fizikálisan és mentálisan is a legmegpróbálóbb iskolának tartanak az amerikai hadseregnél – a szerk.), ahol kiéheztetnek, és két hónapig nem engednek aludni, és hat napra rá elvállalt egy mérkőzést, amit megnyert.
Én vagyok az a srác, aki mindig formában van. És ezen az utolsó mérkőzésen is formában voltam. Keményebben dolgoztam, mint valaha, mégsem voltam önmagam. Az agyam tudta, mit kell tenni, de a testem nem engedelmeskedett neki. Láttam már olyan harcosokat, akik elértek erre a szintre, és úgy tettek, mintha nem itt lennének. Én nem leszek ilyen.” – írta a harcművész (fekete öv, brazil jiu jitsu), aki két évtizedig harcolt a ketrecben.
Kennedy ezek után megköszönte mindenkinek a segítséget, amit a karrierje során kapott, majd folytatta:
A vas megélezi a vasat, és minden győzelem vagy vereség azért történt, mert valaki keményen készült rá, és farkasszemet nézett velem a ketrec túlsó felén. Persze nem megyek sehová. Imádom a küzdelmet, és mindig egy harcos szíve lesz bennem. Azon vagyok, hogy népszerűsítsem a sportot, illetve azokat, akik szerepelnek benne. Szomorú, hogy el kell sétálnom, de az szomorúbb lenne, ha folytatnom kellene azért, mert nem lenne más bevételi forrásom. Egy nap majd a Kevin Gastelumok, YAir Rodriguez-ek és Paige VanZantok is ott fognak ülni a sürgősségin, a saját Nick-jükkel, és ők is arról fognak beszélni, hogy elérkezett a vég.
Szeretek mindenkit. Köszönöm, hogy meghallgattatok.”
Ezekkel a sorokkal egy újabb kitűnő harcos hagyta el a küzdőteret. Szokásunkhoz híven most is az adott harcos legszebb megmozdulásaival és mérkőzéseivel búcsúzunk. Köszönjük, Tim Kennedy!
