Kiemelt hírek

Zilai Sándor visszavonul

2012. november 29. | szerző akadmin | Thai box

Hosszú és sikeres pályafutás után a hajdúsági küzdősportrajongók egyik kedvence, Zilai Sándor befejezi a versenyzést, a jövőben csak edzőként láthatjuk a ringek környékén.

 

Zilai már többször bejelentette visszavonulást, aztán mégis úgy alakult, hogy újra és újra kesztyűt húzott, nem tudta elengedni a harcot, a ringet.
 
Az elhatározásom végleges – jelentette ki Zilai Sándor. – Még mindig érzek motivációt magamban, de már nem vehetem el az időt a családomtól, a megélhetést jelentő munkámtól. Félgőzzel pedig nem lehet edzeni, azt súlyos pofonokkal büntetik. Nem adom meg senkinek azt az esélyt, hogy felkészületlenül menjek a ringbe, 21 évet nem dobhatok ki az ablakon, amit felépítettem, nem akarom lerombolni. Nem egy kiégett, sorozatos vereségeket szenvedő fighterként lépek le a színről, hanem egy olyan versenyzőként, aki pályafutása végén is szép győzelmeket aratott. Tudni kell időben abbahagyni, úgy érzem, ez nekem sikerült.


 
A romboló könyökösök és térdesek avatott szakértője komoly eredménylistát tudhat maga mögött, 160 mérkőzéséből mindössze 8 pontozásos vereséget számlál, győzelmeinek nagy részét KO-val aratta. Megszerezte a muay-thai WPKC világbajnoki, a WKF Európa-bajnoki övét, többszörös magyar bajnok, Észak-Amerika bajnoka, tanyázott a világranglista 6. helyén, többszörös K-1 szuper fight-győztes, négyszeres utcai harc bajnok. Zilai Sándor több mint húszéves pályafutása során vívott egy-két emlékezetes ütközetet, nem volt könnyű dolga, amikor arra kértük, elevenítsen fel néhányat közülük.
 
Muay-thai-ban, K-1-ben és utcai harcban is meccseltem, voltak húzós bunyóim – mondta a 37 éves fighter. – Sokat jelent számomra, hogy nem szenvedtem igazi K.O.-vereséget. A muay-thai vb-címmeccsem azért marad emlékezetes, mert szakadt térdszalaggal vívtam, de nem akartam lemondani az összecsapást, így 19-re lapot húztam, arra törekedtem, hogy minél gyorsabban befejezzem. Sikerült. 1998-ban azt a román Sora Cipriant vertem meg, aki egy évvel később aranyérmes lett a muay-thai vb-n. Büszke vagyok a világbajnokságon elért elsőmenetes K.O.-ra a svéd srác ellen, aki ekkor harmadik volt a világranglistán. Nagyot küzdöttem az olasz Mario Montrazioval, de jó emlékeket idéz fel az Észak-Amerikai bajnoki cím megszerzése is. Michiganben főmeccset vívtam, kanadai színekben meccseltem, az összes barátom kikapott, ez felpiszkált, úgy éreztem, magyarként helyre kell tennem a respektünket.  Amikor hozták a ringbe az öveket, akkor tudatosult bennem, mi is a helyzet, de sikerült az első menetben kiütéssel véget vetni a mérkőzésnek. Hatalmasakat verekedtünk muay-thaiban és utcai harcban Horváth Zolival, azaz Kukkerrel, a mai napig jó barátok vagyunk. Büszkeséggel tölt el, hogy Magyarországon rajtam kívül senki nem tudta négyszer megnyerni az utcai harcosok bajnokságát. Az utóbbi időkből az Eb-címmeccseimre vagyok büszke, örülök, hogy pályafutásom végén is tudtam valamit mutatni.


 
A hajdúságiak büszkeségének harcmodorára jellemző volt, hogy nem finomkodott a ringben, nem adott, de nem is kért kegyelmet.
 
A ringben az ellenfél totális megsemmisítése volt az elsődleges célom – vallja a legnagyobb sikereit muay-thai-ban arató sportoló. – Egy verekedő vagyok, élvezem a harcot. Bemegyek az arénába, mint régen a gladiátorok, küzdök, nincs bennem félelem. Engem nem érdekeltek a nagy taktikázások, a pontozásos győzelmek, az volt a célom, hogy megmutassam, sokkal jobb vagyok a másiknál. Szpárringolni még most sem tudok félgőzzel – bár az utóbbi időben már próbálok erre odafigyelni –, nem tudok játszani, ha valaki velem szemben felrakja a kezét, én át akarok gázolni rajta.
 
A bajnoknak azért némi hiányérzete akad karrierjét illetően: – Alakulhatott volna jobban is, ha nem akadályozott volna négy súlyos sérülés, betegség. Többször a nulláról kellett újra kezdenem, de nem adtam fel, volt bennem hit. 2000 környékén voltam a legjobb formában, jó menedzseléssel, sok nemzetközi mérkőzéssel még többre lehettem volna képes.



 
A 37 éves sportember edzőként is sikeres, legeredményesebb tanítványa, Balogh Norbert a Fight Code Dragons négyes vb-döntőjéig menetelt: – Edzőként is csak a maximumot tudom elfogadni, nem ismerek megalkuvást. Sokan túl keménynek tartanak, de fanatizmus nélkül ezt a sportágat nem lehet csinálni. Norbi 17 éves kora óta van mellettem, örülök, hogy nem csak szakmailag tudom segíteni pályafutását, hanem emberileg is. Igyekeztem neki irányt mutatni, örülök, hogy nem kallódott el. Ő egy nagyon jó ember, boldoggá tesz, hogy részese lehetek a karrierjének.



 
A csupa szív harcos nem felejtett el köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik segítették, mellette álltak karrierje során.
 
A legtöbbet Fark Vilinek köszönhetek, szinte nevelőapám volt, rengeteget tanultam tőle, felnéztem rá – emlékezett első mesterére. – Laci Pisti is sokat segített, amikor ő irányította a tréningjeimet. Óriási köszönet Katona Attilának,
2001-óta állunk kapcsolatban, ők szervezték a muay-thai Eb-, vb-címmeccseimet, évekkel tolták ki a pályafutásomat. Attila a pályafutásom második részében hatalmas szerepet játszott, nagyon sok jó tanácsot, segítséget kaptam tőle. Ma a civil életben is együtt dolgozunk, munkatársak, jó barátok vagyunk. Több mint tíz évet készültem a debreceni kommandósokkal, akiket először Madácsi István, később Gyöngyösi Károly vezetett. Jó volt velük dolgozni, köszönettel és jó szívvel emlékszem rájuk. Ki ne hagyjam az ökölvívó olimpikon Balogh Vilit, aki az utóbbi hat évben rengeteget segített a kéztechnikám javításán. De jár a köszönet a barátaimnak is, szinte húsz éve ugyanazok, mindig számíthatok rájuk.


Természetesen a karrierzáró anyagból nem maradhat ki Zilai Sándor családja sem, a bajnok elmondta, a támogatásuk nélkül nem tudott volna kiteljesedni.
 
A gyerekeim, a 10 éves Seron és a 9 éves Zétény kérdezik, miért hagyom abba. Most élveznék igazán, hogy a ringben láthatnak, olvasnak rólam az újságban, kérdezgetik tőlük az osztálytársaik, a te apukád a világbajnok? Büszkék rám. A feleségem, Ildikó mindig támogatott, pedig nem volt könnyű dolga, amikor egy-egy komolyabb meccsre készültem, egésznap edzettem, alig voltam otthon, nem sok időt tudtam velük tölteni. Sok türelem kellett hozzám, ezúton is köszönet érte nekik. Minden rosszban van valami jó, a karrierem véget ért, de ezután többet lehetek a családommal.


 


Comments

comments

A hozzászólás letiltva.