Kiemelt hírek

Vitaindító – Miért szakadnak a harcművész szervezetek?

2017. augusztus 6. | szerző GY K | Az olvasó ír

Alábbi gondolatainkat részben vitaindítónak szánjuk, mivel folyamatosan látjuk, ahogy a különböző harcművész szövetségek, szervezetek egyre kisebb egységekre szakadnak. Ennek okait keresnénk, amihez persze pár “támpontot” adnánk is, amivel lehet egyetérteni, de természetesen vitát is generálhat.

kep-44

A “kezdetekben” – 70-es évek vége – néhány irányzat jelent meg hazánkban, amelyeket olyanok keltettek életre, akik maguk a külföldön tanultakat szerették volna elterjeszteni itthon. Erre kiéhezetten várta az ifjúság a lehetőséget, hiszen a filmek olyan “verekedési” módokat mutattak, amelyek a már ismert ökölvívástól, cselgáncstól jelentősen eltértek, hiszen az ütéseken, fogásokon kívül a lábat is használták. Vonzó volt persze a misztikum is, főleg a különböző tárgyak törése. Akkor még a fiatalok jelentős része sportolt, így egy-egy toborzásra szó szerint százak jelentkeztek. Néha szűrést is kellett alkalmazni, vagy az első edzések keménységében bízva riasztották el a nem oda illő emberkéket. A megmaradt “kemény mag” is még jelentős létszámot jelentett, a klubok így igen sok versenyzőt is kineveltek. 

A fordulópont a 80-as évek végétől kezdett érlelődni. Ekkor már többen magas fokozatokkal (mester), versenytapasztalattal rendelkeztek, illetve a korábbi edzésmódszerekkel, vezetéssel szemben kritikai észrevételeket fogalmaztak meg. Az újabb és újabb stílusok megjelenésével egyre csökkent a jelentkezők létszáma, a terembérleti díjak emelkedtek, a versenyre utazások költségei nőttek, a megélhetési lehetőségek is változtak a rendszerváltozást követően. Olyan versenyhelyzet teremtődött ezáltal, amiben a régi vezetés részben önös érdekből ragaszkodott klubjához, szervezetéhez – bevételek, elismertség, befektetett munka -, és hatalmát (hatalmukat) diktatórikus eszközökkel próbáltak fenntartani. Ehhez persze kellőképpen Budo hivatkozású ideológiákat gyártottak hivatkozásul, megbélyegezve és kirekesztve a “lázadókat”. Az első forgácsolódást a kizárások hozták magukkal, de a kirekesztettek bőven megtalálták maguknak azt a szervezetet – hazai, nemzetközi -, ahol munkájukat folytathatták. Gyakran sajnos ehhez övfokozati kiemelések is társultak, valójában valós érdemek nélkül, erre számtalan példát is idézhetünk. Azonban a kor előrehaladtával az edzésmódszerek is változtak, amit a régi nomenklatúra nem vett át mindenben, az “ősi elvekhez” ragaszkodást hirdetve. Ez a mentsvár a harcművészetek többségében mindig jó hátteret ad a fejlődés megakasztásához. Azok a klubvezetők, edzők, akik módszereik által bizonyítottan jobb és sikeresebb versenyzőket neveltek, már nem akartak visszaállni abba a sorba, ahol ez visszalépést jelentett számukra. Ismét következtek a szakadások, ami azonban a minőség csökkenését is jelentette, mert az egyre kisebbé váló szervezetek versenyein nem indul, nem indult elég versenyző, akik révén fejlődni, tapasztalni lehetne a versenyrutinban. A klubok jelentős részében a vonzerőt még mindig az a média megjelenés jelenti, amiben a sikeres versenyeredményeket lehet bemutatni, ehhez pedig jó, rutinos harcosok és rengeteg munka kell. A munka másik feltétele a pénz, bevétel! Az a klub jut nagyobb összeghez a szponzorok, mecénások révén, akik ezt megfelelő eredményekkel kompenzálják. Így jelenik meg a harmadik lépcső, ugyanis a bevételt a klubon belül kell tartani, annak minden fillérjére szüksége van, és így egy nem mindenben megfelelő fedőszervezet felé való kifizetések kérdéseket vetnek fel – az érdemlegesség oldaláról. Napjainkban sajnos a legtöbb vita a bevételek elosztásából ered, ez is szakadásokhoz vezet, vezetett.

Van azonban még egy aspektus, és ez még jellemzőbb, pedig a valódi harcművészetnek ez mond ellent a leginkább. Ez pedig a Gőg! Amikor valaki eltelik a saját “tudásával”, és elkezdi lenézni azokat, akiket magánál kevesebbre tart, és teszi ezt kizárólag egy szemszögből nézve – a saját sikerét, eredményeit alapul véve. A lenézésből táplálkozó gőg pedig egyre érezhetőbb, kirekesztően hat, mindkét oldal felől egyre vastagabb falat von a közeledés irányába. A gőg kifelé hat a leginkább, klubon belül csak a feltörekvőkkel – akik átvehetnék az irányítást – szemben érvényesül. Ezért marad ezekben a klubokban idővel nagyon kevés felnőtt harcos, tanítvány, és csak a gyerekek, utánpótlás tölti meg a sorokat. A gőgnek táptalaja még a pénzimádat is, erre is bőven lehet példát hozni.

Természetesen a széthúzás nem csak a harcművészetekre értendő, ez láthatóan a legtöbb megélhetésért küszködő sportban jelen van. A legrosszabb az egészben, hogy ez pont az elvárható fejlődéssel megy szembe, mert a fogyatkozó létszámot úgy kell megbecsülni, hogy a kisebb teljesítményt is díjazni kell – övfokozati előrelépés. A jövőkép elég sötétnek tűnik, de érdeklődve várjuk a véleményeket, hátha más ezt jobb színben képes feltüntetni.

KGy.


 

 

Comments

comments

8 komment

  1. Atan says:

    ez a helyzet ami most van ez egy osszetett problema. nem lehet beazonositani egy okot es azt mondani, hogy minden ezert van.
    az azonban biztos, hogy ez valami vagy valamik nagy hianyossagainak a kovetkezmenye.
    megfigyelheto a harcmuveszetekben bizonyos ertekek eltunese is, de a velemenyem serint ezek is hianyossagoknak a kovetkezmenyei.
    regen volt egy rendszer ami at tudta adni az embereknek ez ertekeket es motivalni is tudta oket, hogy mindig tobbre vagyjanak es edzenek erte. az ami volt az jo volt az akkori embereknek.
    a mostaniaknak mar nem jo.
    az nem igaz, hogy a mai emberek nem akarnak megerosodni es nem akarnak edzeni, mert akkor minden harcmuveszeti ag kihalt volna.
    minden tanulasban van egy hosszutavu erdek es egy rovidtavu is. a regi embernek a hosszutavu erdek fontosabb volt mint a masik. a fejlodesert es a tudasert tett bizonyos dolgokat es ez jo volt neki. a maiak inkabb a rovidtavu elmenyekert csinalnak meg dolgokat; nekik az sokkal fontosabb , hogy hogyan valositjak meg onmagukat nap mint nap, hogyan erzik magukat edzesen es edzes utan, milyen gyorsan tudjak elerni azokat a dolgokat amelyekkel a tudasukat igazolni vagy lemerni kepesek, etc.
    ha a harcmuveszeti rendszerek ezt belatnak, ahelyett, hogy mindig a regi szep idokrol regelnenek, es kialakitanank erre a generacionak megfelelo rendszereket, akkor meg mindig erdekelnek a fiatalokat azok az ertekek amiket a harcmuveszetek tanitanak.
    ez az egyik oka a nagy pangasnak ugy gondolom.

  2. Fodor says:

    Egyszer egy este Shihan Collins véleményét kérdeztem ez ügyben.Azt mondta,hogy magyarország a shihanok országa. Itt sok edző úgy érzi,hogy Ő már kész, mindent tud.És mér neki nem is kell olyan,akitől tanulhat. Ehhez csak az az én véleményem,hogy a tanuláshoz tudni kell hallani. A halláshoz pedig alázatosság kell…és szerénység.Ezután kell sok-sok munka és lemondás.És majd ezután jöhet a tudás. De ahogy Shihan idézi Sosai-t ” A karate egy egész életen át tartó tanulás ” De ehhez nem elhízni,hanem edzeni illik. Osu

  3. Bata Tamás says:

    Az írás lényegében felsorolta a jelenségeket amik nagyon jellemzőek a harcművészetekben. Kiemelendő az utolsó a GŐG! Mikor egyesek azt hiszik magukról, hogy rajtuk kívül senki nem ért az általuk képviselt HM ágazathoz. Ezzel a viselkedéssel próbálják eredménytelenségüket leplezni. Valamikor a szerénység, tisztelet az első helyen szerepelt a HM oktatáson. Mind ezeket még tetézi a mostani edzői (felnőtt) oktatási rendszer. Most mér az is edző lehet aki csak két görbét ütött már a levegőbe. Mit is várjunk akkor a tanítványoktól? Wai

  4. Szabó László Csaba says:

    Köszöntöm minden tisztelt Olvasómat
    A személyiségek akik a klubokat vezetik rendelkeznek egy értékrenddel motivációval, valamint külső belső tulajdonságokkal. Amennyiben ez elfogadható a követők számára, és egybeesik a közösség természetes belső drive- jaival. Akkor a folyamat természetes irányt vesz. Hasonló kvalitású vezetők nevelődnek, mintegy közvetítődik hagyományozódik az értékrend a tanítványokra, és hasonló irányt követnek. Az alapító (Itt stílus szövetség egyesület akár deklaráltan sportklub) vezető is csak egy és jó az ha valódi értékközvetítő. A fejlődés így is folyamatos és megállíthatatlan. Nem megy ez forradalmakkal, puccsokkal. A klikkesedés különállás az egy egó vezérelte hatalmi törekvés. Jó esetben tisztulás és alkotó nyugalom követi …
    Nincs titok> mindennapi tanulás gyakorlás … Karate-do, ken-do, jo-do, aiki-do,ju- do, gyakorlása számunkra nem jelenthet többet … mintegy transzfer eszközt egy kultúra megismerésére. Ez még a versenyrendszerekben is jelen van. Szabó László Csaba

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.