Új király a K-1 trónján

December 11-ét a K-1 szerelmesei úgy várták, mint a gyerekek a Karácsonyt.
Ekkor dőlt el ugyanis, hogy a szabályrendszerben melyik szuperharcos nyeri 2010. megerőltető versenyévadának legvégső harcát – ki lesz a világbajnok?
Idén több klasszis is elbukott a végső döntőbe vezető akadályokon.
Nem volt ott Tokióban többek közt a háromszoros világbajnok, Remy Bonjasky, ahogy az ügyeletes "bad boy", a klasszis Badr Hari sem.
Beverekedte viszont magát a világdöntőbe Gokhan Saki, a nem éppen legnagyobb termetű, de az egyik legtechnikásabb újhullámos harcos. Nem titkoltan a bajnoki trófeáért érkezett az az Alistair Overeem is, aki mindössze második K-1-es versenyidényében, félelmetes eredménysort produkálva megpróbálkozott történelmet írni.

A FieLDS 2010 K-1 World Grand Prix szupergálájára 11.835 sikoltozó rajongó várta az Ariake Colosseum ringjébe az állva maradt nyolc fightert, akik nem okoztak csalódást a teltházas nézőtéren helyet foglaló szerencséseknek.
A meccseket látva, úgy tűnt, hogy minden résztvevő magasabb szintre lépett a harci tudásban.
Az új generációs fighterek bizonyították, hogy immár teljes jogú tagjai az elitnek, míg a veteránok mindent megmutattak abból, ami legendává emelte őket.

A nyolcas torna első meccse egyfajta visszavágó volt. 2005-ben ugyanis Peter Aerts volt az, aki Mo-t elütötte a döntőbe jutástól. Mo a sorsoláson gondolkodás nélkül a háromszoros világbajnokot választotta, mint mondta azért, hogy visszavágjon a korábbi fájó vereségért. Nem biztos, hogy jó döntés volt..
A tizenhétszeres döntős holland fighter kirobbanó formában érkezett, és hamar demonstrálta: nemcsak epizódszereplő kíván lenni ezen az estén.

A nyitó gongszótól Mo azonnal lerohanta Petert. Látszott, hogy egyetlen nagy ütésre megy, hiszen csak ökölvívó tudásában bízhatott. A meccs folyamán egyetlen egyszer sem rúgott, így viszont nem könnyű K-1 meccset nyerni. Főleg nem egy olyan tudású harcos ellen, mint Peter Aerts, aki Mo felöklelő, fogásba torkolló rohamait egyszercsak egy gyönyörű fejrúgással viszonozta, amitől ellenfele rongybabaként csuklott össze.
 

A nagy szamoai még fel tudott állni a számolásból, és igyekezett kihúzni a menetet újabb leütés nélkül. Ehhez azonban nem volt elég jó, és Aerts második high kick-je a végállomást jelentette számára.
A Holland Favágó ment tovább az elődöntőbe.

A veteránok összecsapása után a rekordot jelentő ötödik VB-címére hajtó Semmy Schilt következett.
Ellenfele az újonc Kyotaro volt. A korábban Keijiro Maeda néven versenyző hazai kedvenc számára túl nagy falatnak bizonyult a gépként küzdő holland. Kyotaro látszólag teljesen tanácstalanul futkározott a ringben Semmy elől, és csak elszórtan mert támadást indítani – azokat sem túl nagy meggyőződéssel…
 

Schilt nem türelmetlenkedett, várt, menetelt szorgalmasan bizonytalan ellenfele után, s mikor sikerült sarokba szorítania, akkor módszeresen amortizálta őt rettegett térdrúgásaival és hatalmas ütéseivel.
Kyotaro végül kihúzta a három menetet, de egy unalmas meccsen végül – megérdemelten – a címvédő győzött pontozással.

A folytatásban a török sztár, Gokhan Saki nézett farkasszemet a román Daniel Ghitával.
A technikás harcmodor rajongói számára igazi csemege volt ez a meccs. A két rivális a nehézsúlyúak között virtuóznak számít, és ezt először Saki demonstrálta. Már az első pillanatokban heves rohamot indított minden támadható célpont ellen, amit Ghita K-1-ben ritkán látható szépségű, törzsre mért rúgásokkal viszonzott.
 

Tartva a küzdő távolságot, ritkán közelharcba bonyolódva módszeresen aprította egymást a két harcos. A harmadik menet végére Ghita tűnt megviseltebbnek, de nem kellett az extra menetre összeszednie magát, mert Saki megérdemelten vitte el a meccset pontozással.

Az utolsó negyeddöntőben két holland eshetett egymásnak. Az MMA-ból érkezett, és rövid idő alatt az elitbe jutó Alistair Overeem és az Ernesto Hoost által trenírozott Tyrone Spong.
A kőkemény meccsen elképesztő erejű ütések, rúgások csattantak. Overeem láthatóan a térdrúgásaiban bízott, ám ezt szabálytalanul hajtotta végre, ami miatt kétszer is intették.
Spong tűnt mozgékonyabbnak és próbálta elkerülni a belharcot, keményen kontrázva, amiből egyszer sikerült megrendítenie Overeem-et. 
 

Az izomkolosszus azonban átvészelte a nehéz pillanatokat, és átvette az irányítást. Spong a 3. menetben már nem volt önmaga. Ment, ment előre, tette a dolgát, de nem volt benne átütő erő.
Pár kemény ütés beszedése után még jobban lelassult, és beszorult a kötelekhez. Innen csak a bírói rászámolás hozta ki, de már csak a túlélésre ment Spong. A mérkőzést így egyhangú pontozással Overeem nyerte.

Az első elődöntő minden bizonnyal bekerül a K-1 történelmének legnagyszerűbb csatái közé. Peter Aerts és Semmy Schilt korábban négyszer találkozott egymással. Két-két győzelemmel álltak mindketten, és most a döntőbe jutás volt a tét.
A Mr. K-1-ként is emlegetett Peter Aerts a négyszeres világbajnokot jött legyőzni, aki eddig minden VB-döntőt megnyert, amelyen részt vett.
Aerts azonban komolyan gondolta, hogy gőzni fog, és ennek szellemében esett neki a Terminátornak.

A Favágó egy pillanatnyi nyugtot nem hagyott Schiltnek, és kőkeményen ment előre.
Nem számított, hogy közben elemi erejű ütéseket kapott, eltört az orra, felrepedt a szeme, megsérült a combja..
Az elszántságot és az élet-halál küzdelmet látva szinte felrobbant az aréna, a tömeg őrjöngve biztatta Aertset.
Az utolsó menet végén Semmy Schilt a kötelekbe kapaszkodva vánszorgott a sarokba, míg Aerts győztesként állt a ring közepén. A meccsről oldalakat lehetne írni, de inkább meg kell nézni:

A másik elődöntőben két csapat-társ, Overeem és Saki feszült egymásnak.
Meglepetésre a török lépett fel támadólag és látványos ugró-forgó rúgással földre is vitte a fölé tornyolusó hollandot, aki felállt és a szokásos térdrúgásokkal, törzsre mért támadásokkal válaszolt.
Gokhan akciói azonban nemcsak látványosak, hanem hatásosak is voltak.
 

 
Overeem gondban volt. Saki nagyon koncentráltan, összeszedetten bunyózott, azonban hirtelen beütött a baj. Overeem egy ellentámadásból ismét törzsre rúgott, amely eltalálta Saki jobb karját is.
Az elementáris erejű rúgástól a török karja eltört, így képtelen volt folytatni a harcot. Overeem jutott a döntőbe!

A korábbi háromszoros világbajnok, Peter Aerts hősi eposzokba illő harc után jutott a döntőbe.
Egy olyan meccsről jött, amely után mindenkit az intenzív osztályon kezelnének.
Aerts azonban HARCOS, aki a világbajnoki címért jött.
A címért, amellyel beérhette volna Schilt-et, és ami még fontosabb, régi nagy riválisát, a már visszavonult Ernesto Hoost-ot. A csoda azonban nem sikerült. Aerts nem tudta átlépni fizikai korlátait, és ezt Overeem könyörtelenül kihasználta.

 

A vér szagát érző ex-MMA-s az első pillanatoktól lezárta a távolságot, és közelről bombázta a sérült Petert.
Térd, horog, egyenesek – Overeem mindent bevetett, és esélyt sem hagyott "az öregnek" az ellentámadásra.
A fájdalomtól és sérüléstől elgyötört Aerts padlóra került, de az állva tomboló tömeg ámulatára felállt, és harcra jelentkezett.
Kakuda mérkőzésvezető azonban nagyon bölcsen nem engedte tovább a mészárlást, és beszüntette a küzdelmet.

A 2010-es K-1 világbajnok így Alistair Overeem lett – nem érdemtelenül.
Az erkölcsi győztes azonban kétség kívül Peter Aerts, aki megmutatta, hogy milyen az igazi budo spirit.
 

Az előző napokban portálunk online szavazást indított, ahol a K-1 döntő győztesére tippelhettek olvasóink. Az eredmények ismeretében mondhatjuk, hogy szakértő közönség kíséri figyelemmel a budomagazin.hu-t.
Íme a szavazás eredménye:

Ki nyeri a 2010-es tokiói K-1 Világdöntőt?

 

Semmy Schilt: 39.72%
Alistair Overeem: 28.37%
Peter Aerts: 13.48%
Gokhan Saki: 8.51%
Daniel Ghita: 4.26%
Tyrone Spong: 2.13%
Kyotaro: 2.13%
Mighty Mo: 1.42%

A torna után komoly vita kerekedett az online közösségben arról, hogy vajon mennyire megérdemelt Overeem végső győzelme. Volt, aki egyenesen bundát emlegetett…
Nos íme egy videó, amely ízelítőt ad abból, hogy mekkora munkát végez nap mint nap az újdonsült világbajnok: