A 4. danos mester 31 éves korára egy igen eredményes és sokra hivatott klubot vezet. A sikert nem adják ingyen: munka és elkötelezettség minden mennyiségben.
– Kili Anikó mesternél kezdtem tanulni a taekwon-dót 1985-ben. Rögtön magával ragadott az a családias hangulat, ami a klubra és egészében, a taekwon-dóra is jellemző. Az évek során bebizonyosodott: van tehetségem a versenyzéshez, amit junior, majd felnőtt, magyar és nemzetközi eredmények is alátámasztottak. Számomra ez a harcművészet több volt, mint hobbi, és hosszútávon is ebben képzeltem el a jövőm; nagyon szerettem volna tanítványokat nevelni. 1999-ben aztán Békássy Csaba barátommal megalapítottuk a Sasok Taekwon-do Egyesületet, amelyet az azóta eltelt időszak sikereinek köszönhetően “csak” Sasok néven emlegetnek.
Szalay Gábor IV. dan
Mára két vidéki taekwon-do szakosztály mellett, tömegsport és motorsport “divízióval” is bővült a klub repertoárja, úgyhogy szép lassan növekszünk.
– Manapság bármilyen egyesület, klub működtetése nem kis kihívás, nagy és fájdalmas anyagi megterhelés. Hogyan tudtok “életben maradni”?
– Mi nem ebből élünk – az edzések tartása, a versenyeztetés inkább csak viszi a pénzt. Azért csináljuk ezt, mert szeretjük a taekwon-dót. Egyesületünk tagjaitól szinte jelképes összegű tagdíjat szedünk, így azt szoktam mondani: már akkor jól jártunk, ha a terembérleti díjat ki tudjuk fizetni, és végül jól éreztük magunkat. Természetesen nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a kapcsolat, a tanítás ne érjen véget az edzéssel, így közösségi programokat, kirándulásokat, kerékpártúrákat is szervezünk együtt.
– Egy sportklubot az eredményei is minősítenek. Úgy tudom, bőven van mivel büszkélkednetek…
Békássy Csaba
III. dan
 |
– A szárnyait bontogató Sasokban kezdetben mi, “öregek” versenyeztünk, aztán az időközben “felcseperedő” tanítványok is egyre több érmet hoztak. Mellettük persze Békássy Csaba mester és jómagam is versenyzünk tovább a válogatott tagjaiként.
Én idén Quebec-ben bronz-, két éve Dortmundban ezüstérmes lettem formagyakorlat kategóriában. Idén az egyik tanítványom, Murinai Dániel is harmadik helyet szerzett formagyakorlatban. Hála Istennek, nem nagyon tudnám felsorolni az összes, Sasok által begyűjtött érmet, trófeát, mert olyan sok van. A 2005-ös szám jut eszembe, amikor a 26 versenyzőnk 177 éremnél tartott…
– A formagyakorlat és erőtörés az a két ág, amelyet gyakran hallok tőled. Erre specializálódtatok?
– Nem mondanám. A TKD gyakorlása elején a formagyakorlatok, a tradícionális mozgás az, amely megadja az alapokat. A versenysportot éppen ez különbözteti meg: ott szinte kizárólag a küzdelmekre helyezik a hangsúlyt. Mi azonban harcművészeket nevelünk. Törekszünk arra, hogy egészséges egyensúly legyen a különböző ágak közt, ezért a formagyakorlatokat nem hanyagoljuk el az erőtörés vagy küzdelem rovására és viszont. Szerencsére az eredmények minket igazolnak, hiszen rengeteg érmet hozunk egy-egy versenyről. Viszont nem ez a legfontosabb! Hanem, hogy együtt voltunk, a csapat jól érezte magát és egészségesen élünk!
– A 2005-ös Taekwon-do Szupershow-n fantasztikus, “halandó” ember számára szinte felfoghatatlan dolgokat csináltál. A legfiatalabb tanítványaid láttak már bemutatózni? Tisztában vannak azzal, mit tud a “mester”?
– Amennyire lehet, vagyis körülbelül 60-70 %-ban aktív vagyok az edzéseken, vagyis nemcsak vezetem a tréninget, hanem magam is elvégzem a gyakorlatokat. Természetesen ilyenkor láthatnak tőlem ezt-azt a tanítványok.
Formagyakorlat magyarázat közben
– Munka mellett vezetsz egy egyesületet, ráadásul igen eredményesen. Hogyan tudsz mindenre időt és energiát fordítani?– Bizony nem egyszerű munka mellett edzéseket tartani, az egyesület ügyes-bajos ügyeit intézni, és versenyekre vinni a csapatot. Ráadásul 1991. óta a magyar válogatottnak is tagja vagyok, így saját felkészülésemre is odafigyelek. Egy éve Fülpesi Tibor (5. dan) mester mellett a válogatott felkészítésében is közreműködöm. Mindezt csak úgy lehet eredményesen csinálni, ha az ember életstílusává válik a harcművészet. Egy-egy versenyen elég bonyolult a helyzetem, hiszen versenyzőként és edzőként is részt veszek a viadalokon. Emellett bíráskodom és utóbb versenyigazgatóvá is kineveztek. Hogy még bonyolultabb legyen:
főtitkári minőségben is felügyelem a történéseket.
A Sasok– A taekvon-do az életed.
– Minden napomat kitölti. Az életeformámmá vált a harcművészet – már tanítvány koromban. Mindemellett szerencsésnek mondhatom magam, hogy a családom mindig mellettem állt, és ez szintén nagy lökést adott. Egy mester a tanítványai szemében példakép, követendő viselkedési forma. Ez nagy felelősség. A tanítványaim közül is már többen mesterként tevékenykednek, és az én általam vallott filozófia szellemében dolgoznak. Ez nem más, minthogy egy fekete öves mester mindig
etalon a tanítványok számára – vagyis mindig tettrekész, és 100%-ot, ha nem épp 110 százalékot nyújt.
Comments
comments
