Tisztelettel köszöntök minden olvasót! Azt hiszem nagyon sokan, várják ezt a cikket talán annyira, mint gyermekkorukban a Mikulást vagy a Jézuskát. És valóban tagadhatatlan, hogy ideje volt már ennek a cikknek. Már régen meg kellett volna írnom sajnálom, hogy csak most teszem. Azt hiszem külön bemutatkoznom felesleges hiszen ez az írás maga egy bemutatkozás…
Bevezetés
De nézzünk vissza picit a múltba, hogyan is jutottunk el odáig, hogy ma éjszaka ahelyett, hogy a családommal lennék, és kipihenném a napi kardkovácsolás fáradalmait – amit sokak szerint nem is teszek-, ülök a gép előtt, és írom e sorokat azért, hogy be tudjam tartani az
adott szavamat.
És itt szeretném előre bocsátani, ezt a cikket nem az álneveken író, fórumokon virtuális sarat dobáló pletykákat, másodkézből kapott információkat kész tényként tálaló, bizonyíték nélkül ítélkező emberek kedvéért teszem. Nem. Ezek a szavak nem nekik szólnak. A szavak azoknak a stílusvezető mestereknek szólnának, akik korrekt módon megkerestek, hogy szemtől-szemben tisztázzák akár a velem, akár a stílusommal vagy annak elnevezésével való problémáikat.
A probléma az, hogy ilyen nem túl sűrűn történt. Ha ez megtörténik, bizony sok mindennek elejét vehettük volna, többek között annak is, hogy tanítványaink, sajnos az enyémek is – és ezért mélyen elnézést kérek – bizony nem igazán a megfelelő erkölcsi magatartást gyakorolták fórumozás közben. Ha sikerült volna létrehozni egy személyes beszélgetést a stílusokat vezető mesterekkel, őszinte válaszokat adtam volna a feltett kérdésekre, ahogyan most is tenni fogom, hogy végre tiszta képet adjak többek áltál “ködösnek” bélyegzett stílusomról.
Így ezen mesterekhez nyugodtan fordulhattak volna tanítványaik,és nem a fórumok zavaros és sajnos néha korántsem hiteles világában keresték volna a válaszokat.
A másik, amit mindenképpen megjegyeznék ezt a cikket az általam szakmailag és emberileg is becsült Shihan Adámy István kérésére írom.
Bízva abban, hogy szavaim a megfelelő helyre kerülve nem lesznek ismét a fórumok hiénáinak martalékai, bár azt hiszem, ez ma az internet szabadságának világában szinte csak naiv ábránd.
És egyben nagyon elszomorító is.
A kérdésekre adott válaszok, bár egyeznek a Baranyi György által feltettekkel, nem neki szólnak. Az ő kérdéseire nem válaszolnék. A már az említett mester, Shihan Adámy István kért meg, válaszoljak úgy, hogy ezeket akár Ő is kérdezhetné.
Ezért ezekre így tekintek, csak ezért teszem. Bár eredeti tervem szerint is megszületett volna ez a cikk, de csak később, mikor már létrejött az a találkozó, amire több mestert szeretnék meghívni a Magyarországi Harcművészetek Össz-Szövetségéből.
Reményem szerint ez a találkozó még természetesen létrejön. És emiatt ki kell hogy ábrándítsam azon olvasókat, akik szeretik a válaszokat készen kapni a számítógép előtti székről. Sajnos vannak dolgok és egyben tárgyi bizonyítékok, amit csak a mesterek előtt kívánok feltárni. Így a fórumozó tanítványok, akik annyira várják már ezt a cikket, kénytelenek lesznek mestereiket kérdezni vagy beérni ezzel a cikkel.
Ugyanakkor sokan meg is fognak lepődni a válaszok kendőzetlen őszinteségén. Természetes az utóbbi napokban is téma voltam a fórumokon. Nem igazán feltételezték azt rólam, sőt, volt, aki tényszerűen írta le, mi fog történni – alkalomadtán kérem e médium jutassa el hozzám a jövő heti lottószámokat-, hogy harcművészeti stílusom filozófiai, erkölcsi tanításával harmóniában fogok cselekedni. Vagyis felvállalom egyenes gerinccel azt, hogy hibáztam, és szembe nézek a következményeivel.
Azt hiszem a “szamuráj becsület” és a bushido ezt kívánja, függetlenül attól, hogy emiatt hány tanítvány vagy hány olyan más stílusban danfokozatot szerzett mester fordít nekem hátat, akik eddig nálam tanultak, vagy akár kézjegyükkel ellátott papírt is adtak módszerem hatékonyságáról.
Függetlenül attól, hány általam eladott kard kerül a szemétbe vagy a sarokba. Ha ezek után valaki úgy gondolná, már rossz fényt vett rá, esetleg égeti a kezét az a kard, amit én készítettem, de eddig e cikk megjelenése előtt jó volt, és büszkén használta, vagy volt lakása dísze, akkor ezek az általam igen becsült és szeretettel készített darabok talán jobb helyen lennének nálam.
Akkor e igen hosszú bevezető után jöjjenek a kérdések és arra a válaszok:
Válaszok a kérdésekre
1. Mikor, ki alapította a stílust?
Az általam oktatott stílust én alapítottam. E módszert később a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint az Országos Közoktatási Intézet pozitívan véleményezte, szakmailag elismerte. Ugyanezt tette közel 100 közoktatási intézmény és több Magyarországon elismert budomester írásban.
2. Mi a stílus hivatalos japán/angol neve?
A stílus jelenlegi hivatalos elnevezése: Kobudo-Iaido
3. Rendelkezésre áll-e az Önök harcművészeti stílusának leszármazási vonala (keizu) annak alapítójáig visszamenőleg?
A stílus megalapítója és a teljes oktatási módszer megteremtője én vagyok, Szabó András.
4. Kapható-e leírás az Önök harcművészeti stílusában oktatott wazákról (technikákról) és katákról (formagyakorlatokról)?
Teljes oktatási módszertannal rendelkezünk, amelyhez komplett fotó- és videóanyag tartozik. Valamint részletesen kidolgozott elméleti és technikai vizsgaanyagunk van. Az 1980-as évektől kezdődően alakult a módszertan, és nyerte el mai formáját. Ezen anyagok szerzői jogvédelem alatt állnak.
5. Rendelkezik-e az Önök harcművészeti iskolája japán stílusvezetővel (pl. soke)? Hogy hívják az illetőt?
Nem. Mivel a stílust én alapítottam, így vezetője is én vagyok.
6. Szokott-e az illető japán mester Magyarországra jönni szemináriumot tartani, és milyen időközönként?
Erre a kérdésre 5. pont értelemszerűen választ ad.
7. Hol van, mi a címe a központi dojonak?
A központi dojo Budapesten van:
Bakos Sportcentrum
Budapest XXII., Borkő utca 12.
8. Mi a nemzetközi fedőszervezet neve, címe, vagy milyen szervezet alá tartozik (a stílus)?
Nemzetközi szervezetünk az International Budo Federation
46483 Wesel, Beguinen str. 6., Németország
9. Ön mikor, hol ismerkedett meg a stílussal?
Mint már írtam, az általam oktatott rendszer saját stílusomként van regisztrálva.
10. Ön kiktől, tanult? Mikor? Mik voltak mesterei fokozatai, amikor náluk tanult? Mi volt az ön fokozata, amikor náluk tanult?
A bizonyos sokat emlegetett japán mesterem valóban létezik – tőle kaptam a lehetőséget új stílus alapítására. Ám el kell ismernem, rendkívül nagy hibát követtem el, mikor rá hivatkoztam, és ezt a hibát igazából az Ő személye ellen követtem el. A jövőben ezt nem kívánom tenni, amiatt sem, mert saját alapítású stílusomat képviselem. Mivel sem Ő, sem a család, amelyhez tartozik, nem tagja semmilyen hivatalos japán szervezetnek, nincs jelentősége valóban léteznek-e vagy sem. Mesterem személyét nem kívánom a közszereplésnek kitenni. Ugyanakkor tudom, Ő sem akar a nyilvánosság elé állni, mint arról megbizonyosodtam. A szívemben, mint mester létezik, bennem él, nagyon sokat kaptam tőle, és itt ne technikákra gondoljunk, így nekem ennyi elég. Ezek után mindenki gondoljon, amit akar – szíve joga. Tudom, ezek a sorok újabb felháborodásokat szülnek majd, ismét csalónak, hazugnak fog több ember bélyegezni. Tegyék. Az én lelkiismeretem tiszta.
Soha nem a papírjaimmal bizonyítottam a harcművészetben való jártasságomat. A Japánban kapott tudásomat elismerő diplomát stílusvezető mestereknek készségesen megmutatom, és beszámolok róla. De ne kérje tőlem senki, hogy feltegyem az internetre, kitéve azt a kétkedések, megkérdőjelezések, vádak, gúny céltáblájának. Ideje a fórumhiénáknak más konc után nézni.
E szavakkal senkit nem célom megbántani. Tudom vannak, akik normálisan fórumoznak, így mint a régi mondás is tartja: “Kinek nem inge, nem veszi magára.”
Tanultam Magyarországon több pusztakezes harcművész mestertől, kikkel a mai napig nagyon jó kapcsolatban állok. Erről bővebben a 11. kérdésnél írok.
Saját stílusunk tanítását a lehető leghitelesebben tesszük, a Művelődési Minisztérium jóváhagyásával és az akkori Nemzeti Alaptanterv hozzájárulásával. Ezen kívül rendelkezem a Művelődési Minisztérium bronz- és ezüstfokozatával (plakettjével), amely 15 év munkásságát ismeri el.
Rendelkezem igazolással edzői minősítésemről. Európai központú nemzetközi szervezetünk által kiadott 6. danos diploma szintén a birtokomban van. Ausztráliából emlékplakett és okirat bizonyítja sikeres munkásságomat, az ott töltött több mint öt évem rendkívüli budo-tapasztalattal bír.
Eddig hat alkalommal utaztam Japánba, melyek igen komoly tapasztalatokat hozó tanulmányutak voltak.
Több hazai és külföldi stílusvezető-mesterrel vagyok személyes jó viszonyban, akik nem japán diplomámat és papírjaimat szerették volna látni, csupán elég volt nekik személyiségem és technikai tudásom. Az évek során több európai és hazai mester volt a vendégem edzőtáborainkban, ahol oktattak is, illetve látogattam meg őket én is személyesen, a kölcsönös tanulás, a harcművészetekben való elmélyülés jegyében.
Az általam kidolgozott módszert saját tapasztalataim alapján hoztam létre. Aki veszi a fáradtságot, és személyesen győződik meg harcművészeti tudásomról, pontosabb képet kap, mint azok, akiket kritikáikkal és bírálatukkal a személyes sérelmük vezet. Az általuk formált kép torzított, így nem fedi a valóságot, távol áll a realitástól. Szívesen állok a stílusvezető mesterek rendelkezésére, aki kíváncsi papírjaimra, megkeres engem.
11. Milyen más stílusokat tanult, mikor, azokban milyen fokozatot ért el?
Több stílusban tanultam, kaptam elismerő okleveleket, emléklapokat. De nem kívánok semmilyen elismert magyar vagy külföldi mester nevével sem dobálózni, sem takarózni. Ezt a hibát már egy alkalommal elkövettem, erre később kitérek, így nem sorolnám fel a neveket. Aki emlékszik rám, és esetleg olvassa e sorokat, tudja szavaimat igazolni.
12. Ön mióta oktat?
Az első klubom 1982-ben Egerben indítottam el. Akkori 11 tanítványom közül többekkel a mai napig ápolom a kapcsolatot.
13. Rendelkezik-e az oktatáshoz szükséges végzettséggel?
Igen. Erről már írtam a 10. pontnál.
14. Rendelkezik-e az Önök harcművészeti stílusa írásba foglalt tanításokkal (pl. densho)?
Teljes oktatási tantervvel, oktatási módszertannal rendelkezünk a technikai tanításokra és a személyiség fejlesztő módszerre vonatkozólag. Ezen anyagok szerzői jogvédelem alatt állnak. Ezeket természetesen a stílusvezető mestereknek készséggel megmutatom. A filozófiai és szellemi tan szintén írásban van foglalva, ezeknek egy része nyomtatásban is megjelent.
Ezek:
Sei-Shin: A vívás lelek (Hunor kiadó)
Sei-Shin: A karddal egybeforrasztott világ (Hunor kiadó)
15. Hol lehet külső referenciát kapni az Önök harcművészeti stílusáról? Pl. szerepel-e a Watatani Kiyoshi és Yamada Tadashi által összeállított Bugei Ryuha Dai Jiten című jegyzékben?
Mint fentebb írtam, közel 100 közoktatási intézmény pozitívan, elismerően véleményezte stílusunkat és oktatási módszerünket. További referenciáinkat más harcművészeti stílusok mestereinek elismerő írásos nyilatkozatai jelentik. Ezen kívül nemzetközi szervezet szakértői véleményezésével is rendelkezünk.
16. Az a stílus, amit Ön oktat megegyezik-e azzal, amit Ön mestereitől tanult?
Nem, én a saját stílusomat oktatom.
A kérdések között nem szerepel, de egy hosszabb írásban, fotókkal illusztrálva szeretnék a későbbiekben beszámolni az általam készített kardokról és azok minőségéről.
Azt gondolom, a stílusok közötti nézeteltéréseket, esetleges megoldásra váró problémákat rendezzék maguk a stílusvezetők. Különben az egyszerűen megoldható ügyek is sértődéssé, nagyobb konfliktusokká fajulhatnak. Ez pedig egyikünknek sem lehet célja.
Ezúton kérek bocsánatot mindenkitől (legyen tanítvány vagy mester), akit esetlegesen megbántottam, ha bármiben a segítségükre lehetek, a kialakult konfliktusok kezelésében, szívesen állok a rendelkezésükre.
Továbbá elnézést kérek Komei Sekiguchi mestertől is, mint úgy tanítványaitól, mert az egyik tanulmányutam során készült fotók – melyek publikálva lettek – azt a téves képzetet adhatták, hogy Ő a mesterem, és az Ő dojojában vizsgáztam. Ezt rendkívüli módon sajnálom, hogy vele úgymond takaróztam, bár ez nem volt szándékos, de a dolog végkimenetele szempontjából ez lényegtelen. Akárcsak az, hogy ki hibázott, mivel akaratlanul is belekevertem az Ő tiszteletreméltó személyét egy olyan ügybe, ami hozzá méltatlan. Ezúton, bár igen későn, de élnék a helyreigazítás jogával. Sekiguchi Úr természetes nem a mesterem és az ő dojojában nem tettem vizsgát. Úgy gondolom, hibáinkat beismerni soha nem késő.
Tőle már közvetlenül, egy személyes japán nyelvű levélben is elnézést kértem.
Mint már többször említettem, szívesen állok a stílusvezető mesterek rendelkezésére. Nagyon szívesen mutatom be technikai tudásomat egy megszervezett komoly bemutató keretében, szívesen elmegyek bármely stílus edzőtermébe, ha meghívást kapok.
Köszönöm a türelmeteket, mellyel kivártátok ezt a cikket. Tudom van, akinek ez nem lesz elég, és továbbra is kétséges lesz számára sok minden, és talán a fórumokon is tovább folyik az, ami eddig.
Sajnálom de, mint a cikk elején is írtam, itt nem lehet és nem is akarok mindenre választ adni. Pályafutásom során soha nem volt célom, hogy csak azért tegyek valamit, hogy mások szemében szebb színben tűnjek fel.
Köszönettel és tisztelettel:
Szabó András
A Távol-Keleti Harcművészetek Egyesületének elnöke,
az International Budo Federation magyarországi elnöke és instruktora.
