Royce Gracie: A győzelem a technikai tudáson múlik, nem a nyers erőn

A ma élő egyik legismertebb Gracie élő példája annak, hogy a technika és a felkészültség győzedelmeskedhet a méretek és az erő felett. A fekete öves Gracie a jiu-jitsu, az MMA élő ikonja, az UFC '90-es évekbeli hőse tavaly 11 év után tért vissza a ketrecbe.

Royce Gracie 11 év után tért vissza a ketrecbe tavaly, amikor a váltósúlyú Matt Hughes ellen küzdött Los Anglesben.

Royce és a család megérkezik

– Miért tértél vissza az UFC-be?

– Létrejött egy megállapodás az UFC és a K-1 közt – én a K-1 PRIDE rendszerében küzdök. A K-1-től felhívtak, és megkérdezték, volna-e kedvem egy meccshez? Természetesen igent mondtam.

– Hogyan zajlik egy napod?

– Mostanában Japánban szerepelek, így állandóan át kell állítanom az óráimat, és folyamatos időzavarban vagyok… Amerikában könnyebben ment a napi rutin. De lássuk csak: reggel erősítek, délben kardiózom. Ebéd után pihenek, és este föld- vagy állóharcot gyakorolok, esetleg mindkettőt.

– Gyakran kerülsz szembe nálad erősebb, nagyobb ellenfelekkel. Hogyan készülsz fel egy ilyen összecsapásra? Amikor olyan ellenféllel kerülsz szembe, aki állóharcban jobb, hogyan készülsz fel?

– Ez a stratégiáról szól. Amikor a súly és a testalkat hasonló, de az álló- és földharc-képességek különböznek, akkor speciálisan készülök fel az ellenfelemből. A harc stratégia, egyfajta játék. A mérkőzés ilyenkor gyakran azon múlik, hogy ki követi el az első hibát…

– A mai MMA-harcosok egyre sokoldalúbbak. Míg korábban egy-egy küzdőstílust sajátítottak el jól, addig ma már egyaránt képzettek állóharcban és földön is. Ezt te is érzed?

– Nagyon is. Kezdetekben stílusok csaptak össze, a fighterek egy-egy stílus képviselőiként léptek a ringbe. Ma már nem a stílusról, hanem a sportolóról szól a küzdelem. Véleményem szerint azonban jobb, ha a fighternek van egy stílusban komoly háttere, és ezt egészíti ki a még hiányzó MMA-elemekkel. Én a Gracie jiu jitsu-t képviselem, és ehez tanultam hozzá a kick-bokszot és néhány speciális földreviteli technikát. Sokan azonban elkezdik valahol a küzdősportot, és össze-vissza tanulnak minndenfélét. Ők azonban nem lesznek kiválóak semmiben.

– 11 év után tértél vissza az UFC-be, ahol korábbi sikereidet arattad, és nem mellékesen világhírnévre tettél szert. Ezúttal Matt Hughes-tól kikaptál. Nem gondolod, hogy a nagy kihagyás megbosszulta magát?

Matt Hughes ellen nem sikerült

– Nem hiszem, hogy így lenne. Japánban folyamatosan edzem, meccselek. Attól, hogy nem voltam ketrecben, ringben még aktív vagyok. Rendszeresen 95.000 ember előtt küzdök. Attól még, hogy távol kerültem az UFC-től, még nem kerültem távol a harctól.

– Gyakran kerülsz szembe nálad jóval nagyobb termetű ellenfelekkel…

– Igen. Néhány éve például egy 222 kilós sráccal küzdöttem. Gyorsabban lekopogtattam, mint bárki más, akivel valaha küzdött. Ezért is mondom, hogy a lényeg a technikai tudáson, a képzettségen van, nem pedig a nyers erőn és a tömegen. Ezt pedig örömmel bizonyítom be, amikor csak tehetem.

– Rettegett földharcos vagy, ezért ellenfeleid inkább az állóharcot próbálják erőltetni. Azt mondják: abban nem vagy olyan jó. Igaz ez?

– Ha valaki az állóküzdelmet erőlteti, nem ijedek meg. Természetes, ha valaki a saját stílusát próbálja ráerőltetni a másikra. Nekem is megvan a stratégiám, hogy miként vigyem le ellenfeleimet a földre. Nem a kedvencem az állóküzdelem – én földharcos vagyok.

– A Gracie család óriási hatást gyakorolt az MMA fejlődésére. Harcosaitok a legnagyobbak közé emelkedtek a modern küzdősportokban. Te, mint az egyik vezéregyéniség, gondolod, hogy valaha is utolér titeket a mezőny?

– Persze, már utol is ért. Világszerte nagyon sok kiváló harcos van. Mi, a testvéreim, az egész család tanítunk. Megosztjuk a Gracie-technikákat bárkivel, aki érdeklődik utánuk. Az a célunk, hogy az egész világon megismerjék ezt a tudást, hiszen nem családi titokról van szó, amit féltve rejtegetünk.

– Milyen módszer szerint táplálkozol a mérkőzések előtt?

– A Gracie-diétát követem. Ennek lényege, hogy mindent megeszünk, kivéve a disznót. Ezen kívül nem iszunk és nem dohányzunk.

– Van bármilyen szokás, hagyomány, esetleg babona, amit küzdelem előtt mindig “bevetsz”?





– A meccsem előtt pár nappal a csapatommal mindig elmegyünk egy eldugott helyre, a búvóhelyünkre, és eltöltünk ott egy napot. Ilyenkor lazítunk, kikapcsolódunk, kimegyünk a tengerpartra. Van egy másik szokás is: a meccsem előtt mindig pár könnycseppel “szentelem” meg a küzdőszőnyeget.

– Miért könnycseppel?

– Nem is tudom. Ez csak úgy jön. Két-három órával a harc előtt csinálom. Ezzel jelzem, hogy megérkeztem, és készen állok.


Forrás: Newsday.com

Comments

comments