A karatésok körében oly népszerű “Osu!” kifejezés szó szerinti jelentését a kanjiból (kínai írásjelek, lásd lejjebb) kiindulva lehet meghatározni, ugyanis innen származik, ezzel viszonylag kevesen vannak tisztában. Nagyobb baj, hogy még a kezdő karatésok, vagy hozzá nem értő laikusok is előszeretettel “Osu!”-znak; cikkünk, amit a downloadkarate.com-on találunk, elsősorban hozzájuk szól…
A fenti írásjel két részre szedhető: az Oshi azt jelenti, hogy “nyomni”, a shinobu pedig azt, hogy “türelem”, vagy ha úgy tetszik, “szilárd szellem”. Ez a két szimbólum van összegyúrva a tradicionális japán harcművészetekben, az összevonás eredménye pedig az Osu!, amit úgy fordítunk, hogy: “kitartani, miközben önmagunk abszolút határait feszegetjük”.
Egy kis kitérő: a felületes olvasó ezt a mondatot úgy is értelmezheti, hogy a karatéban az előrelépés egyenlő azzal, hogy extrém mentális és fizikai állapotot teremtünk magunknak. Ez azonban nem a karate lényege, ezért nem szabad megállni ennél az értelmezésnél. Az ember bármelyik sportban túllépheti saját határait, ezzel pedig elképesztő eredményeket érhet el mind testének, mind pedig a lelkének szempontjából. Hogy miben különbözik a karate?
Nos, a harcművészetekben való fejlődés megköveteli azt, hogy ne csak ego-központú gondolataink legyenek, vagyis hogy necsak magunkkal törődjünk. Ennek egyik eszköze a meditáció. Hogy mit is jelent Ehhez tisztában kell lennünk a koan, mint a zazen (ülő meditáció) egyik edzésmódszerének koncepcióját…
A koan egy abszurd kirakós játék. Nem lehet racionálisan “kirakni”, mert elménk számára ez lehetetlen. A megoldásra irányuló erőfeszítéseink látszólag hiábavalóak – a zazen mester azt fogja mondani nekünk, hogy dolgozzunk keményebben, mert nem dolgozunk elég keményen. Ám minél keményebben dolgozunk (vagyis gondolkodunk egy dolgon), annál elveszettebbnek fogjuk magunkat érezni. A karatéban a koan egyenlő a kumitével – nem számít, hogy milyen keményen edzünk, mekkora súlyokat tudunk emelgetni, nem számít hogy milyen gyorsak vagyunk – legyőzhetőek vagyunk.
A koan-t inkább megtapasztalni kell, mintsem intellektuálisan megérteni, a változás csak így érhető el. Amíg nem adtuk bele a maximumot, addig nem élhetjük át.
Az Osu-t használhatjuk egy erős igenlő válaszként a dojóban, még akkor is, ha még nem tökéletesen értjük a dolgot, amire válaszolunk. Például, amikor két ember utazik egy viharba került magánrepülőgépen, a pilóta megkérdezheti az utasát, hogy minden rendben van-e vele, erre az utas válaszolhat azzal, hogy “Osu!” – ezzel igazából azt jelentjük ki, hogy bár nem tudunk semmit tenni annak érdekében, hogy az adott pillanatban javítsunk a szituáción, de lelkünk reméli a legjobbakat.
Eredetileg egy szegény éhező faluból jött ez a kifejezés おしえてしのび kifejezést használtak …majd osu ra rovidult le. Majd a jó hadseregben kezdték használni ezzel egyidőben különböző dojokban ….
Anjin
Oldal hivatkozás: Túl a misztikán… Miben különbözik az okinawai és a japán karate? Budomagazin.hu