Kiemelt hírek

Osu! – A kifejezés, amit mindenki használ, bár nem tudja, miért

2014. augusztus 19. | szerző SzlobMil | Karate

A karatésok körében oly népszerű “Osu!” kifejezés szó szerinti jelentését a kanjiból (kínai írásjelek, lásd lejjebb) kiindulva lehet meghatározni, ugyanis innen származik, ezzel viszonylag kevesen vannak tisztában. Nagyobb baj, hogy még a kezdő karatésok, vagy hozzá nem értő laikusok is előszeretettel “Osu!”-znak; cikkünk, amit a downloadkarate.com-on találunk, elsősorban hozzájuk szól…

jt_osu

A fenti írásjel két részre szedhető: az Oshi azt jelenti, hogy “nyomni”, a shinobu pedig azt, hogy “türelem”, vagy ha úgy tetszik, “szilárd szellem”. Ez a két szimbólum van összegyúrva a tradicionális japán harcművészetekben, az összevonás eredménye pedig az Osu!, amit úgy fordítunk, hogy: “kitartani, miközben önmagunk abszolút határait feszegetjük”.

Egy kis kitérő: a felületes olvasó ezt a mondatot úgy is értelmezheti, hogy a karatéban az előrelépés egyenlő azzal, hogy extrém mentális és fizikai állapotot teremtünk magunknak. Ez azonban nem a karate lényege, ezért nem szabad megállni ennél az értelmezésnél. Az ember bármelyik sportban túllépheti saját határait, ezzel pedig elképesztő eredményeket érhet el mind testének, mind pedig a lelkének szempontjából. Hogy miben különbözik a karate?

7190528_d057d9e0b02

Nos, a harcművészetekben való fejlődés megköveteli azt, hogy ne csak ego-központú gondolataink legyenek, vagyis hogy necsak magunkkal törődjünk. Ennek egyik eszköze a meditáció. Hogy mit is jelent Ehhez tisztában kell lennünk a koan, mint a zazen (ülő meditáció) egyik edzésmódszerének koncepcióját…

A koan egy abszurd kirakós játék. Nem lehet racionálisan “kirakni”, mert elménk számára ez lehetetlen. A megoldásra irányuló erőfeszítéseink  látszólag hiábavalóak – a zazen mester azt fogja mondani nekünk, hogy dolgozzunk keményebben, mert nem dolgozunk elég keményen. Ám minél keményebben dolgozunk (vagyis gondolkodunk egy dolgon), annál elveszettebbnek fogjuk magunkat érezni. A karatéban a koan egyenlő a kumitével – nem számít, hogy milyen keményen edzünk, mekkora súlyokat tudunk emelgetni, nem számít hogy milyen gyorsak vagyunk – legyőzhetőek vagyunk.

Osu

A koan-t inkább megtapasztalni kell, mintsem intellektuálisan megérteni, a változás csak így érhető el. Amíg nem adtuk bele a maximumot, addig nem élhetjük át.  

Az Osu-t használhatjuk egy erős igenlő válaszként a dojóban, még akkor is, ha még nem tökéletesen értjük a dolgot, amire válaszolunk. Például, amikor két ember utazik egy viharba került magánrepülőgépen, a pilóta megkérdezheti az utasát, hogy minden rendben van-e vele, erre az utas válaszolhat azzal, hogy “Osu!” – ezzel igazából azt jelentjük ki, hogy bár nem tudunk semmit tenni annak érdekében, hogy az adott pillanatban javítsunk a szituáción, de lelkünk reméli a legjobbakat.

Szóval, amikor “Osu!”-val köszöntjük a dojóban társainkat, vagy “Osu!”-val válaszolunk a Sensei-nek, igazából kijelentjük, hogy még ha nem is érezzük száz százalékosnak magunkat aznap, vagy teljesen még nem vagyunk tisztában az adott edzésmódszer végrehajtásával, mi akkor is jelen vagyunk, és megteszünk minden tőlünk telhetőt.
A kifejezés elsősorban a karatéban elterjedt, más harcművészeti stílusokban – mint például az aikido-ban – egyáltalán nem használják. Ezzel szemben a japán iskolákban a tanulók szinte minden nap találkoznak vele. Az “Osu!”-t sok helyzetben használják: jelentheti azt is, hogy “elnézést”, “megpróbálom”, de azt is, hogy “gratulálok”, vagy “jó napot”

Comments

comments

2 komment

  1. andzsin says:

    Eredetileg egy szegény éhező faluból jött ez a kifejezés おしえてしのび kifejezést használtak …majd osu ra rovidult le. Majd a jó hadseregben kezdték használni ezzel egyidőben különböző dojokban ….

    Anjin

  2. Oldal hivatkozás: Túl a misztikán… Miben különbözik az okinawai és a japán karate? Budomagazin.hu

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.