A 26 éves Natalia Larionova átható tekintetű és kedves mosolyú lány. Szereti a művészeteket és az embereket. Ki hinné, hogy egy háromszoros kick-boksz világbajnok bújik meg a bájos külső mögött…
– Gondolom, ezerszer megkérdezték már, de mi is megtesszük: hogyan lesz egy lányból kick-bokszer?
– Valami különlegeset akartam csinálni. Mindig is verekedni szerettem volna. A judo nem volt elég izgalmas nekem, ezért 1989-ben csatlakoztam az első szentpétervári francia boksz klubhoz. Kijutottam egy párizsi tornára, amit megnyertem. 1992-ben Moszkvában 10 menetet vívtam Ramona Gato-val a világbajnoki címért, de veszítettem. Érdekes módon Chuck Norris szerint, aki jelen volt, én voltam a jobb…
– Hogyan bírod a fájdalmat? Bizonyára sokat kaptál már…
– Egyáltalán nem így van! A kick-boksz egy olyan sport, ahol egyszerre sok problémát kell megoldani: hová rúgj, közben hová mozogj, hogyan ne add fel mentálisan. A ringben egyáltalán nem érzek fájdalmat. Fight után igen, de meccs közben a feladatra koncentrálok.
– A neveltetésed hatással volt arra, hogy a küzdelmet válaszd?
 |
– Egyáltalán nem! A nagymamám pszichiáter professzor, apám biokémikus professzor, aki most az Egyesült Államokban dolgozik, és '96-ban az év tudósának jelölték. Anyám szintén biokémikus, azonban most restaurálással foglalkozik. A nagybátyáim művészek. Én viszont egyszerűen harcolni akartam, és 19 éves koromban erre az útra léptem.
– Most világbajnokként lépsz ringbe. Nagyon különleges érzés lehet összehasonlítva az első meccseiddel. – Természetesen. Kezdetben csak el akartam kapni az ellenfelem a ringben, kiütni és kész, ennyi. Úgy éreztem, mintha egy ismeretlen kis városban lettem volna, de most a ring az otthonom. Ez az én territóriumom, és meg akarom mutatni az ellenfeleimnek és a pontozóknak: én dominálok az összecsapáson.
– 1992 óta profi vagy. Miben más most a sportág, mint amatőr korodban?– Teljesen másként dolgoznak a bírák a profi összecsapásokon. Amikor amatőr vagy, a szabályokat szigorúan követik. A profi kick-bokszban a bírák hajlamosak átsiklani bizonyos momentumok felett. Lehet, hogy néha tudod használni a könyököd – ami tiltott -, esetleg lefejelheted az ellenfeled, de nem lesz komoly következménye. A helyzet a következő: az emberek pénzt fizetnek azért, hogy verekedést lássanak, és a bírók nem fogják félbeszakítani a küzdelmet, akkor sem, ha esetleg szabálytalanul is küzdesz.
– Mentálisan is készülsz egy-egy mérkőzésre?– Nem. Én mindig készen állok a harcra! Ez olyan, mint egy második élet.
– Üthetsz bármilyen testrészt?– Kivéve a alhast és a hátat.
– Arcon is rúghatod ellenfeled, ha úgy adódik?– Persze. De a leghatásosabb, ha az ellenfeled lábát rúgod. Néhány jólirányzott low-kick, és nyertél, hiszen nem tud járni sem.
– Sok leütést produkáltál már?– Hát igen. A legtöbb KO testrúgás után sikerült. Egy párszor a májkörnyékre rúgok… Nagyon kellemetlen tud lenni.
– Ütöttek már ki?– Nem, hála Istennek. Ez egy nagyon komoly trauma! Az orvosok nem is engednek hat hónapig küzdeni utána.
– Nem félsz, hogy egyszer harcképtelen leszel?– Ez olyan, mint az autóvezetés… Bármikor karambolozhatsz, de ez nem jelenti azt, hogy nem vezethetsz többet.
– Van állandó edzőpartnered?– Igen. Csak fiúkkal készülök. Ők erősebbek, gyorsabbak és utánuk könnyebb a lányok ellen harcolni.
– A hétköznapi életben nem félnek tőled a férfiak?– Nem kérdeztem még őket. Az edzőteremben és a night clubban találkozhatnak velem, ahol adminisztrátorként dolgozom. Ezért nem hinném, hogy balerinának néznének. De ez nem szokott téma lenni…
– A kick-boksz után tervezel valami mást?– Szeretnék majd az ökölvívásban is próbát tenni. Ez divatosabb és – nem mellékesen – jobban is fizet.
– Mennyit keresel most?– Egy mérkőzésen 7000 dollárt.
– Megváltozott az életed a világbajnoki cím begyűjtése után? Sztár lettél?– Az emberek megismernek és szeretnek, mint minden élsportolót Oroszországban. De nem nőtt meg kiugróan pl. a keresetem.
– Az ökölvívás felé egy újabb kihívás számodra?– Abszolút. Kick-bokszban háromszoros világbajnok vagyok már, és új kihívásokat keresek.
– Mi szerepel még a terveidben az ökölvíváson kívül?– Nemrég végeztem a Szentpétervári Egyetem fizikai kultúra szakán, de szeretnék művészettel, főleg szobrászattal foglalkozni. Már dolgozom fával, de szeretném kipróbálni a követ is.
– Van példaképed?– Igen. Mohammed Ali. Ő az ökölvívás Michelangelo-ja.
Comments
comments
