Komáromi Tibor, a nemrégiben véget ért budapesti birkózó-világbajnokságon négy érmet szerzett kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya maximálisan elégedett versenyzői teljesítményével. Komáromi most úgy érzi, hogy a pekingi olimpiáig szívesen maradna a kötöttfogású birkózó válogatott kapitánya.
– Ezzel a budapesti négy világbajnoki éremmel igencsak magasra tetted a mércét. Nem tartasz-e attól, hogy mostantól ez lesz a mérce?
A kapitány
 |
– Kétségtelen, hogy
páratlan bravúrt értek el versenyzőim, hiszen a hét súlycsoportból ötben pontszerző helyet szereztünk, amiből négy éremmel fejeződött be. Nem titok, én korábban egy-két éremmel is elégedett lettem volna. Tisztában vagyok azzal, ezt a budapesti teljesítményt nem tudjuk majd megismételni. Ettől függetlenül én is és a versenyzőim is, természetesen továbbra is kőkeményen azért dolgozunk majd, hogy világversenyeken mind érmesek legyenek.
– Versenyzőként már állhattál világbajnokságon a dobogó legfelső fokán. Ezúttal, mint kapitány léphettél fel a dobogó legmagasabb fokára. Melyikre vagy büszkébb?
– Erre nagyon nehéz válaszolni. Versenyzőként az ember nem is tudja ott, akkor felfogni, hogy mit is ért el, mit is jelent számára a világbajnoki cím. Szakvezetőként már másként látom, értékelem ezt a díjat. Azt, hogy az összes orosz utódállamot magunk mögé tudtuk utasítani valóban pazar és talán megismételhetetlen tett volt. De, ezt már nem vehetik el tőlünk.
– 2000 óta megszakítás nélkül te irányítod a kötöttfogásúak munkáját. Volt úgy, hogy a legszívesebben lemondtál volna? – Mivel minden év elején Európa-bajnokság, majd az év második felében világbajnokság van, így a rengeteg edzőtábor, felkészülési időszak alatt bizony néha az ember kiég, eltompul. Velem is előfordult már, hogy miután végre hazajutottam csak leültem a fotelba, és néztem a falat. De szerencsére a versenyeken elért győzelmek, sikerek mindig tudatosították bennem, hogy érdemes rengeteg munkát és energiát belefektetnem a magyar birkózásba. Egyszóval egyszer sem gondoltam úgy, hogy nem bírom tovább, feladom. Jelen pillanatban is úgy érzem, hogy, ha egy mód van rá a pekingi olimpiáig mindenképpen szeretnék maradni. Pedig ez nem lesz egy könnyű feladat, hiszen a válogatottban nagyon sok a harminc év körüli birkózó. De a mostani négy érem adott akkora erőt, hitet, hogy boldogan vállalom fel az újabb kihívást.
– Meddig tart a szabadság, mikor kezditek meg a felkészülést?– November közepéig lehet lazítani, pihenni, hogy aztán újra megkezdjük a következő nagy feladatra a felkészülést.
Comments
comments
