Skopjében és Dublinban is kiválóan teljesítettek a magyar kickboxerek. A kiegyenlítődő erőviszonyok ellenére még mindig az elitbe tartozunk.
Jó volt Skopjében magyarnak lenni!
A ringesek közül K-1-eseink most is három érmet szereztek. Az ezüstérmes Habash Antoine fiatal kora ellenére a világbajnokság egyik felfedezettjének számított, csakúgy, mint light-contactban a 17 éves világbajnok Andó László.
A hatodik világbajnoki címét begyűjtő Dancsó Zoltán az egész világbajnokság legeredményesebb versenyzője volt. Koszogovits Mihály megszerezte első veterán világbajnoki címünket.
Zrínyi Miklós mesteredző, szövetségi kapitány és light-contact szövetségi edző, és Rehák György K-1 és Low-kick szövetségi edző egyaránt elégedett lehet, hiszen nagyon jó munkát végeztek a rájuk bízott csapattal, s ez a két szakember, továbbá a felkészítő edzők munkáját is dicséri.
Nagyon kiegyenlítődött a mezőny, s nem igazán lehetett olyan versenyzőt találni akivel biztosra mehettünk. Az indulásunkat a szervezési és sorsolási hibák, "érdekességek" is befolyásolhattk volna, ám szerencsére versenyzőinket ez nem zökkentette ki. Az azonban nem véletlen, hogy az elsőt követő napokon már egyre jobban teljesítettek a versenyzőink, mert rá tudtak hangolódni, az eredeti formaidőzítésnek megfelelően.
Kick-light-ban egy arany-, egy ezüst- és három bronzérmet szereztünk. Összegezve a történteket: megérte a versenyzőkkel foglalkozni, abszolút jó teljesítményt nyújtottak. Úgy lettünk az éremtáblázaton harmadikok, hogy húsz ország szerzett aranyérmet.. Ez is bizonyítja, hogy nagyon kiegyensúlyozott lett a mezőny. Azt hiszem, mindent megtettünk ezért a nagyszerű eredményért, nagyon sokat edzettünk.
Le a kalappal a gyerekek előtt! Saját költségen jöttek le és vettek részt az edzőtáborban, pihenőnapokon iskolába mentek és dolgozni… Az egész válogatottal meg lehetünk elégedve!
A magyar low-kick mezőny a bajnokság miatt nehezen fejlődik, de azért megpróbáltam egy megfelelő válogatottat kialakítani. Részt vettek az edzőtáborban, majd felkészülési versenyen Mariborban. Most sajnos nem sikerült eredményesnek lenni.
A versenyzőink mentálisan és fizikálisan erősek voltak. Sajnos többször születtek érthetetlen, igazságtalan döntések a pontozóbírók részéről, de ez egy örök probléma.. Fiatal versenyzőink nem voltak megilletődöttek, felvették a versenyt a rutinosabb ellenfelekkel. A két bronzérmet egy nagyon fiatal és nagy jövő előtt csapat érte el, s köszönet illeti a felkészítő edzők munkáját. Természetesen van még hová fejlődni, ám a mostani eredmények is bizonyítják, hogy nagyon erős válogatottat lehet tovább fejleszteni.
Aztán jöttek a nagy öregek, a Mórádi Zsolt, a Jároszkievicz Krisztián és a Gömbös László. Mórádi Zsolt nagyon fegyelmezetten győzte le a Világ egyik legjobb semi-contactos versenyzőjét, az ír McMenamy-t. Tudatosan készült, kettő kihagyása volt csak, megérdemelten nyert. Én nem vártam ekkora sikert, s ha nem veszik el tőlünk a csapat világbajnokságot, akkor az összetett éremtáblázaton Oroszországot is megelőztük volna. Minden idők legeredményesebb világbajnoki szereplését produkáltuk, és nagyon boldogok vagyunk!
Az egyéni döntők Dublinban tehát teljes magyar győzelemmel értek véget. A csapat világbajnoki küzdelemben ezüstérmet szerzett a csapat. A nagy rivális olaszok örülhettek, de ők már annyiszor maradtak alul a mieinkkel szemben, hogy ezzel csak egy szépségtapaszt szereztek. A válogatottunk által megszerezett hat aranyérem természetesen a magyar kick-box csapat végzett a semi-contact éremtáblázat élén – fölényesen, pont az olaszok előtt.
A két nagy idei válogatott torna után elmondhatjuk: bár a világ hatalmas erőket mozgósítva igyekszik utolérni a vezető kick-box nemzeteket – köztük minket -, de még – a szűkös erőforrások és szerény körülmények ellenére – őrizzük helyünk a világelitben. Versenyzőink és szakembereink óriási áldozatokat hozva, szinte összehasonlíthatatlanul rosszabb feltételekkel készülnek, mint riválisaink, mégis hihetetlenül eredményesek tudnak lenni. Kérdés, hogy meddig..
