Kiemelt hírek

K-1 őrület: Amikor Aerts megállította Schiltet…

2006. március 15. | szerző akadmin | K1

A 25 éves muay-thai fighter Paul Slovinski nyerte a K-1 Oceania Nagydíjat, miután mindhárom ellenfele fölött diadalmaskodott. Ez est első szuperfightját Ray Sefo nyerte, Sammy Schilt pedig elszenvedte első vereségét a K-1-ben, miután honfitársa, a rutinos Peter Aerts legyőzte őt.

A K-1 Oceania klasszikus nyolcversenyzős, kieséses rendszerben zajlott. Az első négy 3×3 perces meccsekből a győztesek jutottak tovább, akik az elődöntőket vívták. Így alakult ki a döntő párosítása, ahol a lengyel származású ausztrál (190 cm magas, 107 kg-os) győzelmet aratott, így kvalifikálta magát a szeptember 30-i oszakai selejtezőbe.

A torna előtt ismertették az új K-1 szabályokat, amelyek ezen a versenyen debütáltak. Az új előírások célja az összecsapások lefolyását tördelő védekező technikák letörése.
A még több támadás elősegítése értelmében ezentúl tilos a fogás, melynek megszegését a mérkőzésvezető bünteti.







A nyitányként dübörgő Maori népzenére előadott haka harci tánc után a torna első mérkőzésén a marseillesi kickboxer Cyril Abidi és a 23 éves japán Hiraku Hori csapott össze. A nyurga (198 cm), bokszháttérrel rendelkező Hori főleg kéztechnikáiban bízhatott, míg Abidi a rutinjában.

Abidi lowkickekkel nyitott, amelyeket Hori gond nélkül hárított, de a francia egy kemény jobbegyenessel meglepte a japánt, és úgy tűnt, fölénybe kerül. Azonban Hori egyik rúgása váratlanul érte Abidit, aki ügyetlenül mozdult bele, és a földre került. A mérkőzésvezető rászámolt a franciára, aki fel tudott állni, de úgy tűnt, hogy a szünet nagyon jókor jött számára. Miután az orvos megvizsgálta Abidi lábát, elkezdődhetett a második menet, de a francia mozgásán látszott, hogy megsérült. Hori ezt kihasználta, és fokozottan támadta Abidit, aki a második menet közepén ismét a földre került. Abidi sarkából repült a törölköző, ami – a komolyabb sérülés elkerülése miatt – mindenképp helyes döntésnek tűnt.

A következő párban Jason Suttie és Pola Mataele következett. Mataele a Ray Sefo Fight Academy versenyzője, mellesleg a legmagasabb (200 cm) a mezőnyben. Jason “Psycho” Suttie egy kemény, zömök veterán, aki már 59 mérkőzést tudhat a háta mögött – közöttük egy múlt évben aratott Mataele feletti győzelmet…

A közönség egyértelműen Suttie mellett állt, aki ennek megfelelően nekirontott ellenfelének. Kemény jobbosokkal és gyors ütéskombinációival hamar a sarokba szorította Mataele-t, aki nehezen szabadult ki, de ha már megtette, elhelyezett pár kemény combost Suttie-n.
Suttie összességében meggyőzőbbnek tűnt, jobban mozgott. A második menet hatalmas verekedése sokat kivett mindkét fighterből, ami a harmadik menetet és a mérkőzést is eldöntötte.
A fiatalabb Mataele bírta kevésbé az öldöklő iramot – pontozással Suttie ment tovább.







Következett Peter Graham (AUS) és Badi Hari (HOL) párbaja. A veterán ausztrál két ízben (2003., 2004.) nyerte meg az Oceania GP-t. Hari, bár még csak 21 éves, már hírhedt “rossz fiú”. Graham és Hari már a sajtótájákoztatón szóváltásba keveredett egymással és kölcsönösen nagy verést ígértek a másiknak.

Graham kezdetben bokszolni akart, de Hari frontkickjeivel ügyesen tartotta távol. Hari lowkickjei is gyorsabbak és keményebbek voltak, mint Graham szabvány ütéskombinációi. Hari a második menetben nem csak hatékonyabban, hanem látványosabban is küzdött, bár a repülő rúgásai nem mindig értek célba. A holland egyre inkább fölénybe került, amikor teljesen váratlanul fordult a kocka. Egy pillanatnyi figyelmetlenség Hari részéről, és Graham elvitte a meccset. Szinte a semmiből jött Graham hátsó köríves rúgása, ám a sarok pontosan fejen találta Harit a tökéletesen kivitelezett mozdulat végén, így nem meglepő, hogy a hollandnál lekapcsolták a villanyt.

Óriási meglepetésre a nagy öreg kiütötte a holland csodagyereket, és bemasírozott az elődöntőbe, hatalmas örömet szerezve a tomboló ausztrál szurkolóknak.

Slowinski az utolsó párban lépett ringbe, s nem mással, mint a K-1 legenda öccsével, Roni Sefoval nézett szembe. Sefo edzőpartnerként és testvérként tanult egyet s mást klasszis bátyjától, ám az őt korábban kétszer is legyőző Slowinski kemény diónak tűnt számára.

Az első menet kiegyensúlyozott küzdelmet hozott – gyors kombinációk és szilárd védekezés jellemezte mindkét fightert. A második menetben Slowinski erősített, és sikerült pár rúgással meglepnie Sefot. Az iram kissé lassult a harmadik menetre, és Slowinski kevésbé aktívnak tűnt az esetlegesnek tűnő lowkickjeivel. Sefo azonban túl bizonytalan volt a meccs megkaparintásához. Voltak még villanások mindkét részről, ám a végén a pontozókra hárult a győztes kihirdetésének feladata. A bírák szerint
Slowinski mutatott többet és egyhangú pontozással neki adták a mérkőzést.






Hiraku Hori
és Jason Suttie találkozott az első elődöntőben. Hori az elején üldözte rúgásaival Suttiet, aki később sikeresen került közel magasabb ellenfeléhez, és vitt be néhány kemény ütést. Hori hosszú kezeivel sikeresen tartotta a számára megfelelő ütőtávot. A második menetben jól védekezett és elkerült minden komolyabb támadást, miközben ő szorgosan gyűjtögette pontjait. Suttie egyre idegesebbnek tűnt a harmadik menetre. Nem igen tudott hatótávon belülre kerülni. Ismét vesztett helyzetből kellett visszahoznia a meccset – és ismét véghez vitte. Pszycho egyik jobb horga a lehető legjobban találta el Horit, aki egyből lefeküdt. Ismét a semmiből nyert KO-val Suttie, és ez a győzelem már döntőt ért!

A másik döntős személyéről a Peter Graham – Paul Slowinski párbaj hivatott dönteni. Mindkét fighter igen koncentráltan kezdett. Keményen és teljes szívből küzdöttek a nyitó gongszótól. Egyik harcos sem adott túl sok esélyt a másiknak sikeres támadásépítésre, bár Graham néhányszor jól ütötte meg a lengyelt amire az kemény lowkickekkel válaszolt. A második menetben Slowinski még több hangsúlyt helyezett a combrúgásokra. Ennek meg is lett az eredménye: Graham lába hamarosan elkezdett fájni és görcsölni. A meccs közepén Graham már sántikált, mire Slowinski újabb combrúgásokkal támadott. Az ausztrálnak így már esélye sem volt, míg Slowinski megérdemelten jutott a döntőbe.








A döntőt a hazai kedvenc kezdte aktívabban. Gyors kéztechnikákkal támadott, amit a lengyel zárt kettős fedezékkel fogadott. Ez így folytatódott – Suttie az ökölvívó technikákat erőltette, míg Slowinski néha-néha lábbal villant.

A második mentben a lengyel megmutatta: ő is tud bokszolni. Bár a közönség hangosan biztatta, Suttie az ökölcsatában alulmaradt az erősebb lengyellel szemben. A menet közepén Slowinski jól használta ki, hogy Suttie egy pillanatra kinyílt és egy highkickkel KO-zta az ausztrált. Ezzel első ízben lengyel harcos nyerte az Oceania Grand Prix-t.

– Nagyon haza akartam vinni ezt a trófeát – mondta az elérzékenyült Suttie később. De még tovább kell küzdenem érte. Ha a ringben halok meg, akkor boldogan halok meg…

Slowinski, az új bajnok köszönetet mondott szinte mindenkinek: 
– Az első naptól kezdve keményen dolgoztam ezért a győzelemért. Többnyire Muay Thai-ban edzek, ám most az ütésekre oncentráltam. Köszönöm Új-Zéland! Köszönet illeti az edzőmet és a csapatomat. Különösen köszönöm a barátnőmnek, hogy az utóbbi három hónapban elviselte ezt a felfordulást körülöttem!


Az est első szuperfightján Ray “Sugarfoot” Sefo és a dél-afrikai bokszoló, Francois Botha, korábbi IBF nehézsúlyú világbajnok csapott össze. Ezen a mérkőzésen több mint nyolc év után lépett ismét hazai közönség előtt ringbe Sefo.







Az ökleiről ismert Sefo ezúttal változatosabb harcmodort választott. Sugarfoot rögtön lowkickekkel kezdett, mielőtt egy baltarúgást próbált volna bevinni Bothánál, ám a bokszoló szerencséjére nem volt pontos. Botha természetesen ütésekkel válaszolt, ám nem tudott kárt okozni Sefoban mindaddig, míg a második mentben be nem vetette balegyeneseit. Sefo azonban nem engedte kicsúszni a meccset a kezei közül. Továbbra is a látványos és ezúttal hatásos highkickjeit használta.

Botha azonban állta a sarat és párszor sikeresen vissza is támadott. Sefo természetesen most is előadta a hergelő-csúfoló mutatványait a nézők nagy örömére. Bár Sefo a harmadik menetben többször elkapta komolyabban a dél-afrikait – kiütni Bothát még sem tudta. Ám mindez elég volt az egyhangú pontozásos győzelemhez.

– Nem vártam ilyen sok rúgást Raytől – mondta Botha a meccs után, “de úgy rúgott, mint az szomjas ló!”

– Francois igazi harcosként küzdött – kommentált a győztes Sefo. Köszönöm neki és köszönöm minden új-zélandi embernek, hogy támogatja ezt a sportot! Nagyszerű ez az érzés!

A másik szuperfighton a címvédő világbajnok Sammy Schilt honfitársával, a háromszoros világbajnok Peter Aertsszel mérkőzött meg. Az óriási Schilt megállíthatatlannak tűnik: utolsó 14 mérkőzésén 13 győzelmet aratott egyetlen döntetlen mellett. Ám ezúttal a szálfa termetű bajnokot elkapta “A Favágó”.







Az új szabályok ellenére még mindig sok összekapaszkodás volt a meccsen. Másrészt ez a meccs a stratégia mintapéldája volt. Schilt távolról rúgdosott, és hatalmas termetét is biztonságos távolságtartásra használta. Aertsnek eközben közel kellett kerülnie, ennek értelmében túl kellett jutnia Schilt rettenetes rúgásain és ütésein valahogy. Mindenek előtt pedig a félelmetesen hatékony térdrúgásoktól kellett tartania. Aerts pedig jól oldotta meg a feladatot. Rúgta a lowkickeket, és kézzel is sikerült eltalálnia az óriást.
Aerts okosan és szívből küzdött, nem ijedt meg a nagy embertől. Schilt azonban nem volt veszélyben. Mindketten gyűjtögették a pontokat az első két menetben.

A harmadik menetben eljött Aerts ideje. Bátran áttört Schilt védelmén, aki rendre átölelte védekezésképp. A bíró ezt a támadás-ölő taktikát sárga lapos figyelmeztetéssel “jutalmazta”, ám nem használt a figyelmeztetés – jöhetett az újabb sárga kártya Schiltnek. Ez a pontozásnál is számított, amikor is a pontozók Aertset nyílvánították a támadóbb versenyzőnek, így a győztesnek is.

– Nagyszerűen érzem magam” – nyilatkozta az elégedett Aerts az autogramkérők gyűrűjében. Sammy nagy és erős. Nagyon nehéz ellene küzdeni, de most nyertem és ez a legfontosabb.



A K-1 Oceania Grand Prix 2006. majd kilencezer nézőtt vonzott a Trust Stadionba. Az eseményt közvetítette a Fuji TV (Japán), TV”2 (Új-Zéland), MBC/ESPN (Dél-Korea). Összefoglalót sugároz az Eurosport, a PRO TV (Románia), GroboSat (Brazília).
Összességében az Oceania GP-t több mint 60 országban láthatják a nézők.


Comments

comments

A hozzászólás letiltva.