Kiemelt hírek

Juhász Mihály, a megszállott sikeredző: 'Titok nincs, a judót imádni kell!'

2005. április 7. | szerző akadmin |

Egy nagy kerület kis iskolájának kis tornatermében elképesztő eredmények születnek: a judókapalánták nemzetközi szinten is remekül teljesítenek hétről-hétre. Egy elhivatott, már-már megszálott mester vezeti őket: Juhász Mihály.

Délután öt óra van. A mesterrel beszélgetek, közben a gyerekek egymás után érkeznek a tornaterembe. Köszöntik a mestert, majd szó nélkül elkezdik a szokásos négy kilométeres bemelegítő futást. Minden mozdulaton látszik, hogy élvezik, szeretik a judót.
Közben egy anyuka is megérkezik.






Juhász Mihály
Fotók: budomagazin.hu
Félénken tébláboló kisfia judózni szeretne. Juhász mester örömmel fogadja, és elmondja miből is áll egy edzés: három óra, a futással együtt.
Az anyuka meglepetten kérdez:
– Ilyen hosszú?
– Ilyen rövid! A gyerekek maradnának tovább is – mondja a mester.



Ez az életem!

– Rengeteget edzenek ezek a gyerekek! Négy kilométer futás után két órás edzés – ez egy felnőttnek is komoly teljesítmény…

– Nem mindenki edz mindennap. Vannak olyanok, akik csak hétfőn, szerdán, pénteken edzenek. Vannak egészen picik, ők kedden és csütörtökön. Aztán van olyan, aki mindennap lejön és edz. A futásra egy órát szánunk, mert nem egyszerre érkeznek a gyerekek. Fél nyolcig judózunk, azután erősítés, kötélmászás, a nagyobbaknak súlyzózás zárja a napot. A válogatott judósaink mindennap edzenek – egy héten háromszor itt az anyaegyesületükben, kétszer a válogatott kerettel. Ma például az egyik juniorkorú lányversenyzőnk – Horváth Bettina, aki egyben a felnőtt válogatott elsőszámú női versenyzője is – a válogatott keretnél van.







– Hány válogatott-tag dolgozik itt a keze alatt?


– Jelenleg nyolc. Kettő junior lány, kettő ifjúsági fiú – ők ikrek.

– A névsort böngészve egyébként feltűnt, hogy sok a testvér.

– Hát igen. Van olyan család, ahonnan mindhárom gyermek hozzánk jár edzeni. Az egyik gyerek belecsöppen, a többiek látják, hogy tetszik neki, és ezért követik.

– Milyen korosztályokat edz?

– Három korosztályban edzenek nálunk a gyerekek: junior korosztály, U23, felnőtt korosztály. A legkisebbek '99-es születésűek, két kicsi csemete, a legidősebb judósunk pedig 26 éves, ő már a két lányával együtt jár hozzánk.

– Igazi családi program…

– Persze! Két ügyes kislánya közül az egyik éppen most lett versenyzőkorú. De ott van például a Jelinek család! Nóra – a legidősebb testvér – tavaly az Olimpiai Reménységek Európai Versenyén bronzérmes lett, az Országos Bajnokságon ezüstérmet nyert, aztán a felnőtt másodosztályú bajnokságot is megnyerte. Junior létére. A legkisebb, Anna is immár kétszeres magyar bajnok.







Csibészes mosolyú kissrác érkezik elsőként a futásból. Félszeg “Csókolom”-mal köszön, majd elindul lerakni a tatamit.

– Ő a Gyuszi, az egyik legjobb versenyzőm. Van egy fiú, Burján László, hatszoros magyar bajnok – aki hat évig nálunk edzett, mielőtt az UTE-ba igazolt – tavaly a junior EB-n ezüstérmes lett. Ez a kisfiú még nála is sokkal tehetségesebb. Ezt a Pál Gyuszit Európaszerte rettegik. Bármerre járunk, a verseny előtt az első kérdés hozzánk: “Itt a Pál Gyula?”. A második: “Hány kilóban indul?”. Ilyen respektje van…

– Az egyesület hat éves. Én itt lakom a XVII. kerületben. Korábban a Spartacusban edzősködtem, majd annak megszűnése után kezdtem el helyben gyerekekkel foglalkozni. Két-három év elteltével, a gyerekek sikerei miatt egyesületet alapítottam néhány szülő segítségével. 1998-ban jegyeztek be bennünket. Azóta igen-igen komoly eredményeket értünk el. Huszonöt magyar bajnokunk van, és minden versenyzőnk kerületi. Most 50 gyerekkel foglalkozom, annak ellenére, hogy az alakulás óta eltelt években 40-50 fő lemorzsolódott, vagy elvitte más egyesület.






Kisbenedek Dóra és Pál Gyula,
akit retteg Európa





– Ezért találunk csak gyerekeket a tatamin?


– Megmondom őszintén, hogy úgy indítottam el az egyesületet, hogy felnőtt korban is versenyeztetünk. De egy igazán komoly probléma akadt: ehhez bizony pénz kellene. A helyzet az, hogy a kerületben nincsenek nagy gyárak, cégek, nincsenek potenciális támogatók.

– Az önkormányzat nem segít?

– Az önkormányzat évente 190 000 forintot ad az egyesületnek, ugyanakkor beszed tőlünk teremdíjként 265 000 forintot. Annyiból szerencsém van, hogy van néhány szülő, aki megengedheti magának, hogy támogassa gyermekének versenyeztetését. Tavaly például 12 külföldi versenyen voltunk, idén pedig már ötön vagyunk túl. Ilyenkor néhány szülő összefog, és autóval leutazunk a verseny színhelyére. A kinti verseny egyértelműen a szülők költsége: utazás, szállás, nevezés…Sajnos így nem is tudunk olyan nagy csapattal elmenni az autós helyszűke miatt…

– A szerény lehetőségek ellenére nagyon eredményes a klub.

– A tavalyi összesített értékelés szerint csak olyan nagy és neves egyesületek előznek meg bennünket, mint a Honvéd, az UTE, vagy Miskolc. Persze, ott a létszám is nagyobb, saját teremben éjjel-nappal edzhetnek, és nem mobil tatamin… Az országban 140 egyesület van, ebből mi a rangsor 19. helyén állunk a gyerekekkel. Sajnos a körülmények miatt nem igen tudjuk megtartani versenyzőinket. Ha elérik a felnőtt kort,jobb edzéslehetőségekkel, felszereltséggel rendelkező klubokba igazolnak, és ott folytatják a karrierjüket. Aki nálunk edz, az viszont kitartóan, nagy lelkesedéssel dolgozik.






S, ha netán nem jöhet edzésre – mint az egyik versenyzőm, aki influenza miatt még a hétvégi versenyt is kénytelen kihagyni -, akkor annyira hiányzik neki a judó, hogy szinte háziőrizetben kell tartani.

– Mi az eredményesség titka? Mit csinálnak másképp?

– Nagy titok nincs. A judót imádni kell! Én például igen szerény körülmények között élek. A gyerekek tanításáért nem kapok fizetést, mégsem engedem meg magamnak, hogy egy edzés is kimaradjon, vagy elkéssek, esetleg ne menjek el egy versenyre bármilyen ok miatt is. Én imádom ezt csinálni, ez az életem. Fiatal srác korom óta ebben nőttem fel, ezzel foglalkozom – mindig a munka mellett. Elképzelni sem tudom, mit csinálnék, ha nem lenne nekem a judó, a tanítványok. Ha pedig az ember csinál valamit, azt csak úgy érdemes, ha legjobb tudása szerint, mindent beleadva teszi. Nem vagyunk csodaemberek, csak szeretjük csinálni.







Eredmények

1998-2004.
25 Magyar Bajnoki I. hely (ebből 8 2004-ben)
12 OB-ezüst (2 2004-ben)
42 OB-bronz (3 2004-ben)
Országos rangsor szerint a klub Diák “B”-korosztályban (lány): 2.
Diák “C”-koroszt. (fiú): 4.
Diák “A”-koroszt. (fiu): 7.
Junior lány: 7.
Országos összesített rangsor (2004): 19.

2005.
Öt külföldi versenyen 13 arany, 7 ezüst, 12 bronz (32 érem); hat hazai versenyen 27 arany, 16 ezüt, 8 bronz (51 érem)

Kiváló ifi sportoló: Jelinek Nóra I. oszt. felnőtt sportoló, Jelinek Nóra, Horváth Bernadett, Rácz Miklósné
Aranyjelvényes ifjúsági sportoló: Balázs Márton, Jelinek Anna, Kisbenedek Dóra, Király Dezső, Pál Gyula, Rácz Balázs, Szilágyi Zsolt, Vas Zsolt

Comments

comments

A hozzászólás letiltva.