Jesse Enkamp jól tudja, hogy egy karateoktatónak nehéz dolga van, ezért három titkos dolgot osztott meg a nagyvilággal, amihez ha az instruktorok tartják magukat, akkor olyan oktatókká válhatnak, akikre a gyerekek nem csak a fizikai értelemben vett magasságuk miatt néznek fel…
Mint ahogy azt mindenki tudja, a gyerekek tanításához rengeteg türelem, tudás, kedvesség és kreativitás szükséges, de ez még nem minden. Aki karatét tanít, az egyben a karate jövőjét is alakítja. Mondanunk sem kell, hogy ez hatalmas felelősséggel jár, és ezért fontos az, hogy a gyerekeket egy megfelelő oktató tanítsa.
Hogyan váljon belőlünk jó tanító?
Erre a kérdésre a választ elméletileg egyszerűbb, mint a gyakorlatban: érjük el azt, hogy tiszteljenek és szeressenek bennünket. Amint ezt elértük, a dolgok menni fognak maguktól.
“Karatekölyökként” és oktatóként Jesse a következő három titkot fedte fel:
Mindig lesznek a dojóban “kisördögök”. Sikoltoznak, hajat ráncigálnak, rugdosnak másokat, egyszóval rosszalkodnak. Ez csak az érem egyik oldala: lesznek bőven olyanok is, akik úgy viselkednek, mint az angyalok: csöndben, fegyelmezetten edzenek.
Amire figyelni kell: koncentráljunk az angyalok megjutalmazására, ne pedig a kisördögök “büntetésére”! A rosszakat igazság szerint egy az egyben figyelmen kívül kellene hagyni, amikor rosszalkodnak.
Miért is működik ez?
Amit elismerünk, az megerősödik: ez pszichológia. Azzal, hogy tetteinkkel és szavainkkal nyíltan (f)elismerjük a jó magaviseletet, a gyerekek megtanulják, hogy a jó magaviseletért jutalmat kapnak.
Ne szóljunk rá azokra, akik rosszalkodnak, helyette jutalmazzuk azokat, akik jól viselkednek – meglátjuk majd, hogy az ördögökből hirtelen angyal lesz.
Ha egy instruktor ideges lesz egy edzésen, akkor a következő kérdést kell feltennie magának:
“Magamra, vagy a gyerekekre vagyok ideges?”
Legyünk ezért minden esetben nyugodtak és összeszedettek, bármilyen vad is az “osztály”.
Miért is működik ez?
A gyerekek nem azt csinálják, amit mondunk nekik, hanem azt utánozzák le, amit csinálunk. Ráadásul nagyon könnyen felejtik el a szavakat, de arra mindig is emlékezni fognak, hogy hogyan érezték magukat az edzésen.
Úgy kell cselekedni, ahogyan azt elvárnánk a gyerekektől is.
Az első és az utolsó gyakorlat tartalmazzon játékos elemeket, amitől a gyerekek mosolyognak!
Miért is működik ez?
Tudományos kutatások kimutatták, hogy legyenek bármilyen előadáson is, a gyerekek az esemény elején és legvégén a legfigyelmesebbek. Más szóval, kis túlzással szinte teljesen lényegtelen, hogy mi történik az óra további, középső részeiben – meséli az utolsó titkot Jesse.
Forrás: karatebyjesse