Az elmúlt hetekben gyakran lehetett hallani, hogy eltörölhetik a testnevelés tantárgy osztályozását. Magyarországon – Európában elsőként – 1868 óta törvényileg kötelező a testnevelés. Az 1890-es évektől pedig tanterv, tehát osztályozási kötelezettség mellett tanítják; a bemutatott gyakorlatok alapján, a diákok szorgalmát is figyelembe véve osztályozzák.
“Az élettelen tárgyak sajátja, hogy ha működtetik, állapota romlik,
elpusztul.
Az élő szervezet, ha nem foglalkoztatják, akkor pusztul el.”
Szentgyörgyi Albert
Jelenleg az Oktatási Minisztériumban az osztályzás eltörlésére törekednek. Amennyiben ez megvalósul, úgy megszűnik a tantárgy követelmény jellege is. A tanár kezéből kiveszik a legfontosabb szabályozó eszközt. Ez pedig nem más, mint pedagógiai szakszerűtlenség. Főleg, miután csökkentették a testnevelés órák számát.
Kiürül a tornaterem?
 |
A közoktatással kapcsolatban már amúgy is számos érthetetlen döntés született. Az általános iskola alsó tagozatában nem lehet elégtelenre osztályozni a tanulókat. Magyarán: akármennyire is gyenge valaki, hiába éretlen vagy alkalmatlan, továbbengedik a következő osztályba egészen ötödikes koráig.
Így pedig még inkább lemarad a társaitól, amit később sokkal nehezebb lesz pótolnia. Nem beszélve a problémás, renitens gyerekekről, akiket nem is érdekel a tanulás. Nem is akarnak változtatni a hozzáállásukon, mivel nincs egyes, így veszíteni valójuk sincs. Ugyanez a
hozzáállás várható a testneveléshez való viszonyulásukban is.
Akinek nincs kedve tornázni, az nem is fog. Bármilyen rossz jellemzést is ír róla a tanár, semmilyen következménnyel nem jár. A lustább diákoknak nem leszérdekük mozogni, pláne izzadni. Inkább kimennek a WC-re és elszívnak egy szál cigit.
Az iskolai testnevelés társadalmi fontossága rendkívül nagy. Nemcsak, mert a testnevelés óra a legalkalmasabb a fegyelemre nevelésben. Hanem mert háttérbe szorításával a felnövekvő nemzedék szellemileg és fizikailag is életképtelenebbé válik. Az iskola kihívásainak az élet kihívásaira kell felkészítenie a tanulókat.
Az “ép testben, ép lélek” szlogen még sosem volt ennyire aktuális, mint napjainkban. A testnevelés az egészségre nevelés nélkülözhetetlen kelléke. Ami a lelki egészséghez vezető utat jelenti. Jó pár évvel ezelőtt a gyerekek még fociztak a játszótereken, vagy fára
másztak. A lányok ugráló köteleztek. Ez volt számukra a kikapcsolódás. És boldogok voltak.
A mai gyerekek már nemigen másznak fára. Egész nap a TV vagy a számítógép előtt ülnek. A nagyobbak diszkókba járnak. Másról se hallani, mint hogy sok a túlsúlyos gyerek, főleg a tizenéves lányoknál.
Annak idején jól szemléltette a fiatalság elpuhulását, hogy a sorkatonai szolgálatra behívottak közül egyre kevesebben voltak alkalmasak. Ma már nincs sorkatonaság, a statisztikák viszont annál rosszabbak. Egyre inkább ez a tendencia, mégis inkább háttérbe szorítják az iskolai testnevelést.
Aminek pont az a célja, hogy minden gyerek erőnlétét és ügyességét általánosan és sokoldalúan megalapozzák. Éppen ezért nem túlzás az az állítás miszerint a gyerekek testi-lelki egészsége forog kockán.
Arra hivatkoznak, hogy a gyerekek nem szeretik a testnevelést, és félnek a testnevelés osztályzásától. Ha rossz jegyet kapnak, megrendül az önbizalmuk, és megutálják a mozgást. Nem számon kérni kellene, hanem játékos gyakorlatokkal lekötni a figyelmüket. Ezáltal majd megszeretik, és felnőttkorban is rendszeresen fognak mozogni, ami az egészséges életet biztosítja.
Magyarországon a mozgásszegény életmódnak köszönhetően alacsony az élettartam, és rossz az életminőség. Mindez évről-évre csak romlik. Egy átlag 40 év körüli ember fizikai erőnléte szinte siralmas a felmérések szerint. A legtöbb ember nemcsak, hogy nem tud, de nem is akar tenni ez ellen.
A túlsúlyos emberek inkább koplalnak ahelyett, hogy mozognának. Amiből hosszútávon semmi jó nem származik. Ezeknek a rossz állapotoknak köszönhetően hozták meg a döntésüket, amivel úgy gondolják a gyerekek megszeretik a mozgást és eljárnak majd
sportklubokba, ahol megedződnek rendesen.
Az említett hivatkozások egytől-egyig szinte teljesen abszurdak. A szakértők egyöntetű megdöbbenését váltotta ki. A testnevelés tantárgyi átlaga országosan négyes felett van. Míg a kémiának, matematikának és a fizikának jócskán ez alatt. A gyerekek nem a testnevelést, hanem a kötelezettségeket és a számon kéréseket nem szeretik. Ez emberi tulajdonság.
A testnevelésben is fontos a megmérettetés, hiszen a társadalmi életben is számtalan
kihívásnak kell megfelelni. Az osztályzás eltörlése nem szakmai szempont.
Egy jó testnevelő nem ad rossz jegyet senkinek csak azért, mert ügyetlen. Ha az illető szorgalmas és érezhetően fejlődik, akkor annak megfelelően osztályozza.
A probléma a lusta, lógós gyerekekkel szokott lenni, akik mindenáron ki akarják húzni magukat az óra alól. Vannak iskolák ahol az igazgató nem engedi a buktatást testnevelésből. Ha például egy gyerek soha nem vesz részt az órákon a tanár órai munkára egyest ad. Összegyűlik év végére húsz egyese, a tanár mégsem buktathatja meg, mert nem engedik neki.
A gyerek nyugodtan ki is nevetheti. Ez egy kicsit talán erős példa volt, de félő, hogy az amúgy is nehezen kezelhető gyerekekkel egyre több hasonló gond merülhet fel. Tudomásom szerint a legtöbb gyerek szereti ezt a tantárgyat, és a tanulmányi átlagot is sokkal inkább javítja, mint rontaná.
A jó testnevelők pedig megszerettetik a tanulókkal a mozgást, csak hagyni kellene nyugodtan dolgozni őket. A tantárgy nem véletlenül tartalmaz több sportágat. A sokoldalúsága az egyik
legfőbb erénye. Ha valaki netán nem jó a tornában, az javíthat a labda-játékokban vagy az atlétikában. A kínálat csak bővült az utóbb időkben. Például az aerobic és a küzdősportok bevonásával.
Egyre több iskolában tartanak küzdősport foglalkozásokat a tanórák keretében. Tehát szinte mindenki megtalálhatja benne a neki megfelelőt, amivel az iskolán kívül is nyugodtan foglalkozhat. A sokoldalú képzés pedig nagyon lényeges. Ráadásul mindig hagynak időt a tanárok a játékra is.
A jól megtartott testnevelés órákon a gyerekek érzik magukon, hogy fejlődtek, még ha meg is szenvedtek érte. Ez az igazi sikerélmény. Ez az élmény alapozhatja meg igazán a felnőttkori napi egy óra sportolást az egészségért.
Ráadásul dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár és orvos szerint vannak olyan edzettségi és állóképességi szintek, melyeket csak gyermek- és serdülőkorban lehet kedvező szinten elérni, méghozzá a testnevelés tantárgyként való oktatásával. Tehát a fiatalkorban megszerzett edzettség pótolhatatlan az egész későbbi élet folyamán.
A testnevelés oktatására nem a sportoló gyerekeknek van elsősorban szükségük, nekik ez általában nem okoz különösebb megterhelést. Sokkal inkább a túlsúlyos, gyengén fejlett vagy
éppen lusta tanulóknak, hogy megalapozott legyen a kondíciójuk későbbi életükre is.
Ha figyelembe vesszük például az egészségügyben dolgozó orvosok és nővérek munkáját, legyenek bármilyen jól képzettek szakmailag, hogyan tudnak végigcsinálni egy esetleg órákon át tartó műtétet, ha az állóképességük nem megfelelő.
A testnevelés oktatásának jelentősége a felsőoktatásban sem hagyható figyelmen kívül. A testnevelést sokkal inkább a megfelelő szakemberekre kellene bízni. Alsó tagozatban, tanítók tartják a testnevelést is. A külföldi példákból kiindulva: Angliában naponta van testnevelés és sport, ami mindenki számára kötelező érettségi tantárgy.
Kanadában a 13. életévig naponta van iskolai testnevelés. Németországban szintén komolyan veszik a mindennapos testedzést. A rendszeres testmozgást végző gyerekek tanulmányi átlaga is általában jobb társaikénál. Ugyanakkor sajnos nem minden család engedheti meg magának, hogy gyermeke sportoljon.
A gyerekek szeretik
|
Nagyon sok embernek nincs rá pénze, de sok vidéki településen nincs hol sportolni, főleg télen. Ahol pedig igen, ott lehet, hogy gyengén felszerelt az edzőterem. A keleti küzdősportosok körében gyakori probléma a szőnyeghiány. A magyar sport helyzete pedig nem teszi lehetővé a testedzés problémájának megoldását.
Magyarország az egyik legeredményesebb sportnemzet a világon. Mégis a magyarok alig mozognak, mivel nincs miből és nincs hol mozogni. Kevés sportolásra alkalmas létesítmény van, az a kevés pedig általában elég drága. A kormány a jövő évi versenysport támogatására jóval kevesebb pénzt szánt, mint korábban, amitől semmi jót nem várhatunk.
Az államnak rengeteg pénzébe kerülnek az egészségbiztosítási kiadások a mozgásszegény életmód okozta betegségek növekvő száma eredményeként. Rengeteget spórolhatnának, ha ezekből a pénzekből inkább sportolásra alkalmas létesítményeket építenének.
Egészséges testű és lelkű magyar embereket csak úgy kaphatunk, ha támogatják
a mindennapos iskolai testnevelést és a magyar verseny-sportot. A kötelező testnevelést a felsőoktatásban, valamint sportpéldaképeket adnak a fiatalságnak.
(A cikk a Magyar Budo legújabb számában jelent meg.)
Comments
comments
