Kreativitás – ez bizony nagy horderejű szó. Amikor mélyen el tudunk merülni valamiben, vagyis éppen teljesítőképességünk és produktivitásunk csúcsán vagyunk – legyen szó katáról, egy újságcikk megírásáról, vagy éppen egy küzdelemről ellenfelünk ellen –, akkor rendszerint elveszítjük időérzékünket. Olyan, mintha egy párhuzamos univerzumba lépnénk. Jesse Enkamp elmagyarázza, miért fontos ez a karatéban…
Művészek vagyunk. Harcművészek. Ezt ne felejtsük el soha. Az emberi test egy kreatív eszköz. A vásznunk a harc. Alkossunk hát!
Ha éppen kifogytunk volna az ötletekből, vagyis nem használjuk agyunk “izmainak” azon területeit, melyek a kreativitásért felelősek, ne ijedjünk meg. Jesse ugyanis két egyedülálló példát ad nekünk, mely növelheti majd kreativitásunkat a karatéban. De előbb Jesse még egy merész kijelentéssel sokkol: a legtöbbünket nem tanították meg arra, hogy hogyan legyünk kreatívak a karatéban.
Néha egyszerűen semmi értelme annak, hogy valamibe új ötleteket vigyünk be, sőt, akár még káros is lehet. Van egy természetes módja és rendje a ügyességünk fejlődésének a karatéban. Ez a mód japánul a “Shu-Ha-Ri”: először követnünk kell a szabályokat (Shu), majd meg kell szegnünk őket (Ha), mielőtt meglesz rá az alkalmunk és készségünk, hogy mi alkossuk meg a szabályokat (Ri). Ez a karate életciklusa.
Valójában a Wazától (technikák) kellene fokozatosan haladnunk a Ri (elvek) felé.
Hogy miért?
Mert nem attól leszünk kreatívak, hogy betanulunk hárommillió technikát (Waza). Az csak memorizálás, amire még egy papagáj is képes. E helyett sokkal célravezetőbb az, ha megértjük és használjuk az elveket és a törvényszerűségeket (Ri). A technikák limitáltak és lokalizáltak. Az alaptörvények ezzel szemben végtelenek és univerzálisak, persze egyik sem tudna létezni a másik nélkül. Fontos, hogy jó sorrendben tanuljuk meg őket. Amint ezt megértjük, a karatéról alkotott felfogásunk egy csapásra megváltozik – képesek leszünk összekapcsolni az egymástól különálló részeket. Hogy ne bonyolódjunk bele a dolgokba túlságosan elvi síkon, következzenek a fentebb megígért példák:
Ez a gyakorlat valóban kihívást jelent. Kérjük fel társunkat, hogy versenyezzen velünk kata gyakorlatozással.
A módszernek köszönhetően fokozatosan ki fog alakulni egy teljesen új kata, a mozdulatok folyamatos hozzáadásával, miközben megpróbáljuk memorizálni a mozdulatok sorát. Nagyszerű, nem igaz? Mennyi mozdulatra sikerült emlékeznünk? Ötre? Tízre? Huszonötre? Próbáljuk ki! Jesse tanácsolja, hogy iktassunk be szabályokat: például azt, hogy ne lehessen utánozni az eggyel előző mozdulatot, vagy hogy ne lehessen alkalmazni egy mozdulatot kettőnél többször, stb. Minél több szabály van, annál nagyobb kreativitásra lesz szükségünk.
Sokan azt hiszik, hogy a szabályok – mivel néha megkötik kezünket –, gátolják a kreativitás kialakulását, de ez nem így van. A szabályok ösztönzik a kreativitást.
Kommentben várjuk az eredményeket!
