Kiemelt hírek

Helio Gracie, akinek csendben 'elaludtak' az ellenfelei

2006. május 10. | szerző akadmin | Ju-Jitsu

A 92 éves Brazil Jiu-jitsu nagymester ma már elvonultan él feleségével, és leginkább elmélkedik. Most eddig titkolt filozófiai írásairól és az elmúláshoz való viszonyáról beszél.

– Ön már közel jár a 100. életévéhez. Van olyan dolog az életében, amelyet megbánt?

– Vicces, de nem emlékszem olyasmire, amit másként csinálnék most. Mindig is normális gyerek voltam, egy kitétellel: imádtam verekedni. Legalábbis addig, amíg nem kaptam az élettől két nagyon





Gracie Mester a birtokán
fontos leckét. Az elsőre úgy emlékszem, mintha ma történt volna. Fiatal voltam, és csak lődörögtem az utcákon. Alig voltam több 30 kilónál, mégis mindenkinek beszóltam: “Mi a francot nézel haver?” Nos egy nap, a barátom, Gogu azt mondta nekem: “Figyu! Van egy Benigno nevű srác, aki meg akar verni engem.” Azért, hogy megvédjem a barátomat, elhatároztam, hogy verekedni fogok a gyerekkel, anélkül, hogy tudtam volna kicsoda ő. Megkérdeztem Benigno-t: “Meg akarod ütni Gogut?”, és már ütöttem is. Ezután ő ütött engem. Egy jó darabig. Az arcom feldagadt. Az emberek kérdezgették, hogy mi történt velem. Elmondtam, hogy Benigno-val verekedtem. Erre ők csak nevettek: “Az a srác őrült. Nézd meg hogy szétvert!” Végül megértettem, hogy megérdemeltem a nagy verést. Egyes lecke: Ne légy igazságtalan! Ne harcolj ok nélkül!

– Mi volt a második lecke?

– Évekkel később, épp egy buszon ülve a Copacabana felé tartottam, amikor észrevettem, hogy egy zord, erős fiatalember engem bámul. Odamentem hozzá, és megkérdeztem: “Miért nézel? Van valami furcsa rajtam?” De ő meg sem szólalt. Nem is figyelt rám. Aztán rám pillantott és azt mondta: “Menj el, kisgyerek!” Olyan megvetően nézett rám, hogy soha többé nem zavartam meg senkit. Hamarosan megismerkedtem a jiu-jitsuval, és soha többé nem verekedtem az utcán. Az ember verekszik az utcán, mert nem bízik magában. Kihív másokat, hogy bebizonyíthasson valamit. De miután megtanulja a jiu-jitsut, úgy megerősödik, hogy az utcai harcra ugyanúgy tekint, mint rám az az ember a buszon.

– Tehát Ön nem neheztelt ezért?

– Mondjuk, hogy ti mind (a jelen lévő hét tanítványra mutat) nekem estek, össze-vissza törtök, és a következő hat évet kórházi ágyban töltöm. Egyszer csak felhív egy rendőr, és elmondja, hogy lecsukták




Testvérek edzésben: Carlos és Helio
a támadókat. “Megölheti, vagy megverheti mindegyiküket. Soha senki nem tudja meg. Csak Önön múlik.” – mondaná. Erre én: “Ne csináljon semmit! Engedje őket szabadon!” Hiszem, hogy a természet megfelelően megfizet mindenkinek, én viszont nem biztos, hogy megfelelően kalkulálnék. Én nem akarok senkin bosszút állni. A természet megteszi helyettem. Én pedig nyugodtan alszom, félelem és bűntudat nélkül. Azt szoktam mondani, hogy mindenki azt kapja az élettől, amit megérdemel. Legyen az büntetés, vagy jutalom. Egy tégla esik a fejemre? Köszönöm Istenem! Hiszen tartoztál nekem valami miatt, amit ezzel egyenlítettél ki. Nem könnyű így gondolkodni. Nehéz, de egy napon eljutsz idáig, és megérted!

– Ha már a büntetésnél tartunk… Ugyanígy gondolkodik a természeti csapásokról is, például a cunamikról?

– A természet tisztul. Ebben a pillanatban is, és a legrosszabb még ezután jön. Írtam erről néhány gondolatot. Elkezdtem tanulmányozni a természetet, és ebből kifolyólag az emberi természetet is. Ti mind azt hiszitek, ismeritek magatokat, de egyikőtök sem tudja, hogy valójában kicsoda. Minden, ami az agyadból kipattan, morális jellemvonás. Ezekből 58 félét jegyeztem le. Mindig is arra törekedtem, hogy jó órákat tartsak, példát mutassak, kijavítsam mások hibáit. De aztán rájöttem, hogy magamnak több hiányosságom van, mint azoknak, akiknek javaslatokat adok. Önvizsgálatot tartottam, mélyre ástam a lelkemben, és kijavítottam a hibáim, mielőtt a másokét javítottam volna. Mindazt, amire rájöttem, feljegyeztem. Arra a következtetésre jutottam, hogy én vagyok a legelvetemültebb alak, akivel valaha találkoztam. Tolvaj, bűnöző vagyok… Nem mintha elkövettem volna ezeket a bűnöket, de voltak ilyen gondolataim, és nekem ez már épp elég.

– Nem gondolt arra, hogy kiadassa gondolatait könyv formájában?






Helio mester a fián, Royce Gracie-n demonstrál
– Sosem gondoltam ilyesmire. Nem akarok senkit sem meggyőzni. Ez az anyag nem több, mint az én elmélkedésem. Nem akarok befolyásolni senkit, még ha egyet is értenek velem. Nem hiszek a vallásban, vagy effélékben. Hiszem, hogy a természet irányít mindent az univerzumban. Hiszem, hogy mi is mindannyian kontroll alatt állunk. A természettől kapjuk a gondolatainkat, szavainkat és tetteinket. Vannak olyan emberek, akik nem tesznek semmi rosszat, nem mondanak semmi rosszat, de rosszul gondolkodnak, mintha nem lenne holnap. Nincs olyan ember, aki bizonyos pillanatokban ne gondolkodna rosszul. Én ezt próbálom magamban kijavítani, hogy ne gondoljak többé rossz dolgokra. Amikor egy negatív gondolat közelít, arcul ütöm, és elhessegetem magamtól.

– Mi volt a legnegatívabb gondolata eddig?

– Amikor fiatalabb voltam, én voltam a világ legrosszabb embere. Ha valaki valami rosszat követett el ellenem, azonnal meg akartam ölni. Sosem értem volna el erre a harcos-szintre, ha jófiú lettem volna. Amikor kezdtem, csak bűnözők ellen küzdöttem egy humán dzsungelben. Ahhoz pedig, hogy seggberúghass egy állatot, rosszabbnak kellett lenned nála. Az ember a legrosszabb állat a Földön.

– Fél a haláltól?

– Halál? (nevet) Miért félnék a haláltól? Nem hiányzik semmi. Nincs semmim. Nem akarok semmit. Bolondságnak tartom, ha valaki fél az elmúlástól. Jobban kellene félni a születéstől. Megmondtam a gyerekeimnek, hogy ha meghalok, csináljanak egy partit, de alkohol és vadulás nélkül. Egy bulit zenével, jó ételekkel… Nem tudom, ti hisztek-e a reinkarnációban, de mi mind elmegyünk, és visszatérünk mindaddig, míg erre már nem lesz szükség. A bátyám (néhai
Carlos Gracie) mondogatta, hogy a lélek akkor nem tér már vissza, ha összevegyül a Mindenséggel. Mindaddig míg csak egy picit is rosszul gondolkodsz, visszatér a lelked, hogy formálódjon. A pokol itt van a Földön Barátaim!

– Miért menekült el a városból, és jött ide, erre a távoli ranchra Itaipava-n?

– Már 14 éve, hogy itt élek. A nagyvárosban állandóan vigyázni kell, nehogy kutyapiszokba lépj, nemde? Nincs az az arany a Földön, amiért elhagynám ezt a helyet. Rióban elmész otthonról, és nem lehetsz benne biztos, hogy élve hazajutsz.

– Magányos itt?






Helio Gracie
– Magányos? Tudja, mi az a magány? Magány az, amikor az ember nem szereti magát. Magány az, amikor mentálisan nem vagy aktív. Nehéz olyan fejet találni, ami olyan gyorsan működne, mint az enyém. 92 éves vagyok, és egyikük sem képes nálam gyorsabban gondolkodni. Nincs ok a magányra. Akkor lennék magányos, ha az öregedés során nem lettek volna mellettem barátok. Ha nem tudnék mit kezdeni magammal, magányos lennék. Az maga a pokol, a gyalázatos halál. Szeretek itt élni. Senki sem háborgat itt. Nincsenek szomszédaim, a birtok nagy, mérföldekre vagyunk az utaktól. Az én koromban, az én kondícióm és frissességem nagyon ritka jelenség. Isten adja meg önöknek is mindezt! Egész életemben nem voltam olyan megvilágosult, mint ezekben a napokban. Nehezen találnának nálam boldogabb embert.

– Mivel tölti az idejét itt a birtokon?

– Amikor nem jön tanítvány jiu-jitsu órákat venni, írok, pasziánszozok – igazi semmittevő vagyok (nevet). Szoktam tévézni is, de a legtöbb műsor unalmas.

– Kevés ember ilyen friss ebben a korban. Van valamiféle titkos receptje?

– Az idő könyörtelen előrehaladtával minden dolgot jónak vagy rossznak látok. Nálam nincs középút. Próbálja ki, hogy mostantól nem használja a “talán”, “többé-kevésbé”, “nem tudom” frázisokat. Egyszerűen mondj nemet, vagy igent. Meglátod milyen nehéz!

Melyik a legjobb jiu-jitsu technika?

– Az attól függ, hogyan támad az ellenfél. De amikor én küzdöttem, a kedvenc technikám a fojtás volt. Ez bármilyen kemény legényt legyőz. Ha jól emlékszem, a mai napig talán egy győzelmem volt, amit karfeszítéssel nyertem. A többi ellenfelem mind “elaludt”. Amíg vékonyabb voltam, mint az ellenfeleim, mindig én voltam alul, és védekeztem. Ekkor vetettem be a fojtást. Számomra a legnagyszerűbb technika a védekezésben indított fojtás, mert nincs ember, aki ellen tudna állni. Mind feladták, vagy elaludtak.

Comments

comments

A hozzászólás letiltva.