Egyik kedvenc külföldi oldalunkon, a karatebyjesse.com-on olvastunk egy cikket, amelyben a szerző, Jesse Enkamp felsorol pár karatés mítoszt, amit szinte majdnem minden laikus elhisz…
Sokan felteszik azt a kérdést, hogy a fenti adottságok/képességek vajon szükségesek-e ahhoz, hogy valaki elkezdhessen karatézni. Ha úgy nézzük, hogy hülye kérdésre csak hülye választ lehet adni, akkor erre igennel vagyunk kénytelenek válaszolni.
Nincs annál jobb érzés, mint visszanézni magunkról a régi képeket és videókat, és látni azt, hogy mennyit fejlődtünk azóta. A karatétól pontosan ezt az eredményt várhatjuk el: mind erőben, mint hajlékonyságban és mind kinézetben jobbak leszünk, mint amikor elkezdtük. Egyáltalán nem kell nagyszerűnek, de még jónak sem lennünk ahhoz, hogy elkezdjük a karatét, de el kell kezdenünk ahhoz, hogy jók, vagy hogy nagyszerűek legyünk.
A második mítosz biztosan abból a tényből indult ki, hogy a karaténak személyiségfejlesztő hatása is van. De pontosan mit is jelent itt az, hogy “jobb”? Attól függ, kit kérdezünk. A karate valójában egy nagy, személyes utazás. Mindenkinek el kell döntenie magában, hogy milyen célokat szeretne elérni, és hogy milyen úton-módon éri ez(eke)t el.
A karatétól pontosan azt kapja az ember, amit beletesz. Az edzések után lehet, hogy valaki jobban tiszteli majd embertársait, de egyáltalán nem garantált, hogy karaktere az élet más területein is példamutató lesz.
Legyünk őszinték: némelyik dojóban egyáltalán nem tanítanak való életben, az utcán is működő önvédelmet, csupán fizikai tevékenységet végeztetnek az odajárókkal.
Régen minden más volt, mint ma: a karate eredeti célja például az volt, hogy a civilek megtanulják megvédeni magukat.Ez a cél az idők során lassan megváltozott: ma már nem az önvédelem az elsődleges cél, hanem önmagunk tökéletesítése.
Az igazán jó karaténak könnyednek kell látszania. Ha nem így van, valamit biztosan rosszul csinálunk.Ha kívülről nehézkesnek tűnik az, amit csinálunk, akkor lassítsunk le. Lélegezzünk mélyeket, gondoljuk át magunkban a dolgokat, nyugodjunk meg, és próbáljuk meg még egyszer.
Sajnos az egyszerűséget nagyon sokan elítélik, és direkt tüntetik fel úgy a karatét, mintha nehéz lenne. Ezek az emberek ahelyett, hogy az alapokat elsajátítanák, bonyolult dolgok tanulásával pazarolják az időt: őket elvakította a komplexitás mítosza.
Végül, de nem utolsósorban: ne keverjük össze az okos edzést a kemény edzéssel!
