A múlt héten – hosszabb betegség után – elhunyt "mindenki Géza bácsija". Somogyi Géza szeptember 11-én töltötte be a 80. életévét. A kiváló harcművész fia, Somogyi Zsolt emlékezik.
Somogyi Géza 1928. szeptember 11.-én; Somogyi Gyula honvédelmi minisztériumi tisztviselő és Havlik Mária műfordító harmadik gyerekeként jött világra.
Nővére, Nelli és szeretve imádott bátyja, Gyuszi végtelen testvéri szeretettel fogadták, és kísérték őt élete során.
Gyuszi bátyja jelentette a számára az egyetlen példaképet – a férfit, mindig úgy beszélt róla, mint, aki megalapozta benne a sport iránti – haláláig tartó szeretetet, tiszteletet.
Számos történet szólt a Nagybátyám sport teljesítményeiről – de jószerivel semmit sem tudtam Apám dolgairól.
Sem a Hadapród iskolai évekről, ahol is osztályelsőként végezte az első két évet, majd már 17 évesen a háborús hadszíntéren szolgált, sem pedig a véletlenül előkerült kétszeres, háborús:
“Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért” kitüntetési javaslatról, csak a fotók tanúskodnak kiváló tőrvívói és lesikló tudásáról.
A háborút követő években magas beosztású sporttisztként dolgozott, a forradalomban vállat szerepét sohasem tagadta, ahogyan azt sem, hogy határtalan szerencsével menekült csak meg a bitófától.
A hadseregbe nem írt alá, így már csak, mint “osztályidegen” gyári munkásként tudott ellátni minket, a családját.
Sohasem panaszkodott, nem sérelmezte, hogy sehol sem tartanak igényt perfekt francia és arab nyelvtudására – bár ez utóbbi, öt év alatt kemény munkával megszerzett, tökéletes arab nyelvtudását könyvfordítóként kamatoztatni tudta.
1978-ban az I. Kyokushin Magyar Bajnokságon Galla Feri bácsival egyetemben meghívott díszvendégként vett részt – és ezt követően a magyar és nemzetközi karateéletben jelentős szerepet vállalt, kamatoztatva felkészültségét, tárgyalóképességét.
Társadalmi munkásként kezdte működését, és igen komoly jelentőségű feladatokat vállalt a karate és a sport
magyarországi fejlesztése, erősítése érdekében.
Aktív szerepet töltött be Popper György elnök mellett a Magyar Karate Szakbizottságban, majd a Harcművészetek Országos Szövetségének elnökeként dolgozott.
Felhasználva nyelvtudását számos országban végzett sport diplomáciai munkákat, mint a Magyar Sport Szövetség oszlopos tagja.
Tevékeny életet élt 76 éves koráig, betegsége és annak elfogadása már megoldhatatlan kihívást jelentett számára – nem tudta már elvégezni mindazokat a feladatait, amiket maga elé tűzött.
Mozgalmas, aktív életének utolsó 3 és fél éve elkeserítő és méltatlan volt számára – halála bár számunkra nagyon fájdalmas veszteség – neki megnyugvást hozott.
Akik tisztelték és szerették, végső búcsút vehetnek Tőle december 19.-én 10. órakor a Rákoskeresztúri köztemetőben a hamvasztást követő búcsúztatáson.
A Magyar Karate Szakszövetség saját halottjának tekinti Édesapámat – köszönet ezért Dr. Mészáros János elnök úrnak.
Tiszteletteljes köszönet mindazoknak, akik szerették és tisztelték Édesapámat – Géza bácsit.
Emlékét megőrizzük!
Felesége, nővére, két fia, öt unokája, négy dédunokája.
Somogyi Zsolt
