Dr. Garamvölgyi Lászlót szinte mindenki ismeri, ha máshonnan nem, hát a televízió bűnügyi műsoraiból. A mindig megfontoltan, és jól hallható profizmussal nyilatkozó rendőrtiszt az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) kommunikációs igazgatója, így nem csoda, hogy profin viselkedik, ha mikrofont lát. Azt viszont talán kevesebben tudják róla, hogy majd‘ harminc évvel ezelőtt ő is utcai járőrként kezdte, és bizony többször is hasznát vette annak, hogy a rendőrtiszti főiskolán elkezdett karatét tanulni. Már harmadik éve fővédnöke az összharcművészeti bajnokságnak, sőt részben házigazdája is, hiszen a Vágóhíd utcai csarnok a Belügyminisztérium, ily módon a rendőrség kiképző központjához tartozik. Dr. Garamvölgyi László készséggel nyilatkozott az budomagazin.hu-nak.
– Garamvölgyi úr! Milyen minőségben van jelen az összharcművészeti bajnokságon?
– Már harmadik alkalommal vagyok az Összharcművészeti Budapest Bajnokságnak a fővédnöke. 2000-ben kértek fel először, és első alkalommal akkor merült fel a BM Vágóhíd utcai csarnoka, mint helyszín. Az én kötődésem régebbre nyúlik vissza a karatéhoz, de akkor keresett meg engem Kalmár Árpád, és kapták meg a csarnokot. Az a rendezvény olyan jól sikerült, hogy maradt a helyszín. Így egyrészt emiatt vagyok fővédnőke a rendezvénynek, másrészt pedig tiszteletbeli elnöke vagyok a karate szövetségnek.
Shihan Adámy István, Garamvölgyi László, Kalmár Árpád és Dr. Gubacsi Attila, az Axel Média igazgatója
 |
–
Milyen kapcsolatban áll a karatéval? – Amikor én a hetvenes években rendőrtiszti főiskolára jártam, akkor kezdett meghonosodni Magyarországon a karate, köszönhetően Furkó Kálmánnak, Mészáros Attilának és másoknak. Már az egyetemen is találkoztam vele, de igazából a főiskolán mélyült el ez a kapcsolat. Fakultatívan lehetett választani önvédelem és karate között, én pedig, több társammal együtt karate edzésekre kezdtem járni. Nagyon megtetszett, sokáig jártam edzésekre, de amikor nyomozó lettem, egyre gyakrabban kiestek edzések, míg végül abbahagytam.
–
Ma már nem is jár le edzésekre, feleleveníteni a régi mozdulatokat, karbantartani magát?
– De járok, minden héten ide jövök háromszor. Itt van konditerem, van zsák, és bár itt nem karate, hanem cselgáncs edzések vannak, de szoktunk mi itt mozogni. Én azt mondtam, hogy azt a fajta rendszeres gyakorlást hagytam abba, amit a karate igényel. Márpedig ez olyan sport, amit, ha tíz évig nem csinál az ember, akkor nem lehet onnan folytatni, ahol abbahagyta.
–
Lehet, hogy kicsit bulváros a kérdés: munkája során hasznát vette már a karaténak?
– Természetesen! Hiszen járőrként is nem egyszer megtörtént, hogy előállításra került sor, és bizony ilyenkor nem ritka, hogy fizikai kényszert kell alkalmazni. Nyomozóként is annak idején sok jugoszláv, de éppen magyar bűnözőnek is volt fegyvere, esetleg lőfegyvere. Bár akkoriban még közel sem ilyen volt az alvilág, és a szervezett bűnözés, de többször voltunk csínhelyzetben. Bár én inkább gyors voltam, mint erős, de igen, gyakran hasznát vettem az ilyen irányú tapasztalatomnak.
–
Milyen szerepe van ma a karaténak a rendőrök képzésében?
– Ez egy fajta szinusz görbét jár be, ami most szerencsére a tetőponton van. Volt egy időszak, amikor visszaesett, a hetvenes években, ha nem is tiltották, de idegenkedtek tőle. Inkább a dzsúdó terjedt el, abban rendeztek belügyi szpartakiádokat, ahol a rendőrök is értek el sikereket. És amikor én főiskolás voltam, akkor nyíltak sorra a dojok, és kezdtek mind többen lejárni. Van olyan kollégám, aki a mai napig rendszeresen látogatja az edzéseket. A karate számos eleme pedig beépült a kiképzésbe. Aztán a rendszerváltás után, nem tudom miért, nem sejtek én ebben semmiféle sandaságot, de mintha visszaesett volna. Új kiképzési metodika alkult ki. Amerikába jártak a kiképzők, ahol azért a karate keveredik számos önvédelmi fogással, formulával. A kilencvenes évek második felétől kezdve azonban ismét egyre inkább beemelik a kiképzésbe a karate elemeit.
–
A bajnokságon indultak egyébként rendőrök?
– Hogyne, természetesen indultak. Tavaly is voltunk kint Kínába egy belügyi versenyen, ahol 16 országból érkeztek csapatok, becsülettel helyt álltunk, negyedik lett a csapat. Most is indult kolléga, aki sérülése miatt ugyan nem jutott be a döntőbe, de bátran mondhatom, hogy tisztességgel küzdött.
Comments
comments
