Az olimpiai judótorna első két versenynapján két érmet szereztek válogatottaink.
Sokat kellett várni a magyar bemutatkozásra, mivel a tatabányai judós erőnyerő volt, csak dél körül szólították tatamira. Aggódtunk a rajt miatt, hiszen Ente nem tartozik a futottak még judósok közé, világbajnoki hetedik helyével, korosztályos Európa-bajnokságokon szerzett érmeivel már letette a névjegyét, könnyebb feladat is megfelelt volna indulásként.
"Évi egy kicsit kihűlt, mert már négy meccsel korábban oda kellett állnunk a beszólításra várók közé" – mondta futtában Csernoviczki Csaba, hiszen igyekezniük kellett, nem maradt sok idő a következő összecsapásig.
"Ilyen körülmények között biztonsági judóra törekedtem" – fűzte hozzá a versenyző, aki az elődöntőbe jutásért a belga Van Snickkel csapott össze. A huszonegy éves belga lány két éve a kontinens legjobbjai közé tartozik, remek eredményeivel az olimpiai kvalifikációs rangsorban meg is előzte a magyar versenyzőt (Van Snick harmadik, Csernoviczki Éva pedig hatodik lett). Az elmúlt két évben négyszer küzdöttek meg egymással nagyobb nemzetközi versenyen, háromszor Évi nyert, a legutóbb, a tavaly decemberi tokiói Kano-kupán azonban a belga sikerét hirdették ki.
Sajnos Londonban is, pedig három percen át a magyar judós akarata érvényesült, Van Snick egyre feszültebbnek látszott. Két perccel a vége előtt aztán mindketten földre kerültek, Van Snick volt felül, s nyomban fojtást próbált végrehajtani. A bírók hosszú másodperceken át nézték a szinte mozdulatlan küzdelmet, már többen matét kiáltottak, ám a belga fojtása végül sikerrel járt, így ő jutott tovább. Az egyik oldalbíró jelezte, hogy nem ért egyet a vezetőbíróval, szerinte is korábban meg kellett volna állítani a küzdelmet, de a másik oldalbíró nem kívánta felülbírálni az eredeti döntést.
"Azt hittem, hogy már mate van, egy pillanatra kiengedtem, aztán majdnem elájultam… Pedig végig kézben volt a meccs…" – mondta csalódottan Csernoviczki Éva.
Szerencsére volt javítási lehetősége, két győzelemre volt a dobogótól. Ehhez előbb a kínai Vu Su-gent kellett legyőznie, korábban ez már kétszer is sikerült, 2008-ban Hamburgban, és a tavalyi párizsi világbajnokságon is a vigaszági küzdelmek során…
Ezúttal sem férhetett kétség ahhoz, kettejük közül ki a jobb judós. Az első percben a magyar lány szerzett vezetést, vazarit adtak a dobására, de kis idő múlva ezt a zsűri töröltette, így "nulláról" kellett újrakezdeni. A kínait kétszer intették, de az utolsó előtti percig állta a sarat. Ekkor beindult a magyar henger: előbb vazarit adtak Csernoviczki Éva dobására, majd kis híján összejött a karfeszítés is, ám Vu Su-gen ki tudott bújni a szorításból. De ai késik, az nem múlik: fél perccel később már újra földön volt a kínai, ippont érő két vazarival a mi judósunk érte el a bronzmérkőzést! Legutóbb tizenhat esztendeje, Atlantában mérkőzhetett magyar judós az éremért…
"Amolyan minden mindegy hangulatban küzdöttem, de az fel sem vetődött bennem, hogy kikaphatok. Az igazsághoz tartozik, hogy a földharcban már hamarabb lezárhattam volna a meccset" – nyilatkozta a meccs után Csernoviczki Éva, aki elárulta, a negyeddöntőben történteket fél órás fekvéssel és egy nagy levegőzéssel sikerült "kihevernie", amint az a vigaszági meccsen látható is volt.
Következhet hát a bronzmeccs, az áhított éremért, egy roppant csalódott japán judós ellen: Fukumi Tomoko ugyanis elveszítette a címvédő román Dumitru elleni elődöntőt.
Fukumi kemény volt, de a mi lányunk annál keményebb! Sokkal aktívabban kezdett, több ígéretes indítása is volt, félidőben meg is intették a japánt. Három és fél perc után jött egy kisebb hullámvölgy, ekkor a magyar judóst intették, s a világbajnok japánnak két veszélyes lábsöprése is volt.
Ezek után újra Csernoviczki Éva irányította a meccset, edzője többször reklamált is, hogy kijárna már egy intés az ellenfélnek. Ezért aztán ő kapott egy figyelmeztetést a vezető bírótól. A hosszabbításig eldöntetlen maradt az állás, pedig egy perccel a vége előtt már megvolt a japán versenyző keze, de a karfeszítést Fukumi túlélte.
Következett a hosszabbítás, amelyben folytatódott a magyar fölény, a tatabányai lány rendkívül koncentráltan tartotta a japánt, de másfél perc után a rendre reklamáló Csernoviczki Csabát elküldték a szőnyeg mellől. Mindez nemhogy kizökkentette volna judósunkat, újul erőre kapott, s egy gyönyörű dobással ipponnal zárta le a meccset.
Több tonnás kő gördült le a magyar judósok szívéről, két évtized után sikerült újra olimpiai érmet szerezni, s mindjárt az első versenynapon.
"Lehetett volna fényesebb is, de a negyeddöntőben szinte szó szerint elaludtam. A meccs után tíz percig feküdtem jéggel a tarkóm alatt, utána ittam egy kicsit, majd kimentünk a friss levegőre. Ott már éreztem, hogy rendben vagyok, már csak a fejemben kellett rendet csinálni. Nagyon örülök, hogy sikerült érmet szerezni, annak pedig külön, hogy a bronzéremért a japánt győztem le, ellene még sosem sikerült nyerni. Arra kellett figyelnem, hogy a bal kezével ne fogja meg a hajtókámat, ezt sikerült is végig megoldani, emellett azzal a technikával, a ko-szoto garival készültem ellene, amellyel az egyik táborban már sikerült eldobnom, s ugyanezzel veszítette el az elődöntőt is a román Dumitruval szemben. Amikor aput elküldték a tatami mellől, az új erőt adott nekem…"
Az első összecsapásra az afgán Faizzada ellen került sor. Az ellenfél – aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendkívüli szabadkártyájával került a mezőnybe – láthatóan borzasztóan örült annak, hogy szerepelhet a londoni olimpián, még akkor is telefonát szurkolóival, amikor a beszólításra várakozott Ungvári oldalán. A tatamin aztán csak tizenhét másodperc jutott neki, a Tatabánya SC-Ippon Judo 66 kilós klasszisa ipponnal jutott be a legjobb harminckettő közé.
A második meccsre sem kellett soká várni. A belize-i Sanchez már nem telefonálgatott, az övét is tisztességesebben megkötötte, mint az afgán versenyző, ennek ellenére kevesebb ideig húzta, őt tizenöt másodperc alatt intézte el Ungvári Miklós.
A legjobb nyolc közé jutásért egy igen kellemetlen ellenfél következett: a világbajnoki ötödik helyezett, kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes szlovén Rok Draksic, aki legutóbbi két összecsapását megnyerte a magyar judós ellen, 2012-ben a tuniszi Grand Prix döntőjében, illetve az idén áprilisban, a cseljabinszki Eb bronzmeccsén kerekedett felül.
Elérkezett az idő a visszavágásra! Ezt Ungi is így gondolta! Felvette Draksic harcos stílusát, és ráerőltette az akaratát. Előbb a sok "maszatolás" miatt mindkettejüket intették, majd passzivitás miatt Draksic kapott büntetést. Ez a jukónyi előny ki is tartott a végéig, bár közben több ígéretes indítást is láthattunk Ungváritól. A rutinos magyar judós a sorsdöntő győzelem után sem állt meg nyilatkozni, leszegett fejjel ment tovább az útjára.
Amelyet a negyeddöntőben a lengyel Pawel Zagrodnik keresztezett. Az U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes ellenfél váratlanul került az olimpiai mezőnybe, hiszen a lengyelek első számú 66 kilósa, Tomasz Kowalski súlyos motorbalesetet szenvedett. Zagrodnik is kvalifikációs helyen állt a ranglistán, így beugorhatott sérült honfitársa helyett. Ha már beugrott, alaposan fel is forgatta az ágát: előbb nagy meglepetésre kiütötte a kétszeres vb-ezüstérmes brazil Cunhát, majd aranypontos meccsen egy intéssel felülmúlta a korábbi Európa-bajnok örmény Nazarjant is.
Ungvári Miklós korábban három világversenyen is találkozott Zagrodnikkal, a 2009-es rotterdami világbajnokságon, illetve a tavalyi isztambuli és az idei cseljabinszki Eb-n is a magyar csillag nyert. Ezúttal is! Bár a mérkőzésen "csak" két intés volt, mindkettőt a lengyel fiú kapta, aki többnyire csak bontott és menekült, villanása sem volt a láthatóan erősebb és összeszedettebb magyar ellen. Vitathatatlan győzelem volt, még ha nem is tartozott a legszebb meccsek közé. Mindamellett egy újabb időszak végére tett pontot: legutóbb ugyanis tizenhat évvel ezelőtt, Atlantában vívhatott elődöntőt magyar judós, akkor Csák József végül ötödik lett.
Ungvári Miklós előtt nyitva állt az út, hogy Kovács Antal, Csák József és Hajtós Bertalan 1992-es remeklése után negyedikként jusson be az olimpiai fináléba. Az elődöntőben egy régi ismerős, a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok spanyol Sugoi Uriarte várt rá. Három nagy világversenyen gyűrkőztek eddig egymásnak, két nagyon fájó vereség (a 2009-es vb elődöntőben, illetve a 2010-es bécsi Eb-fináléban) után az idei Eb-n már Ungvári Miki volt a jobb.
Most Uriarte kezdett agilisabban, a magas spanyol judós kétszer is kibillentette egyensúlyából a mi fiunkat, de azért nem állította megoldhatatlan helyzet elé. Másfél perc után azonban fordult a kocka, Ungvári Miklós ezúttal is erőltetni kezdte a saját erősségeit, különösen a földharcot, többször is nehéz helyzetbe hozva a spanyolt. Az egyik leszorításnál jukót is kapott. A hajrában egy intés is belefért, a spanyol azonban láthatóan már nem tudott megújulni, Ungvárié volt a meccs!
Húsz év után jutott újra döntőbe magyar judós, ez pedig azt jelentette, hogy megvan a kilencedik olimpiai érmünk, már csak a színe kérdéses…
Az olimpiai fináléban a grúzok ifjú titánja, a mindössze húsz esztendős Lasa Savdatuasvili várt a tatabányai színekben szereplő judósunkra. Savdatuasvili a junioroknál világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnok lett, de a felnőtteknél is van már egy Eb-bronzérme, no és három Világkupa-aranya. Ungvári Miklóssal korábban nem találkozott, ennek éppen 2012. július 29-én jött el az ideje…
A még betöretlen, ifjú, szilaj paripa és a sokat tapasztalt, rutinos lovas harca volt ez a döntő, amelyben a paripa egyszer ledobta emberét, a lovas viszont nem kapott elég időt rá, hogy mégis betörje a csikót. Ungvári Miklós másfél perc után fenékre esett a grúz dobásánál, s bár többször is megpróbálta földharcra kényszeríteni és lefárasztani ellenfelét, az kitartott az utolsó pillanatig, s megnyerte az olimpiai aranyat.
Ungvári Miklós pedig megszerezte a kilencedik magyar judós érmet, egy igen szépen csillogó ezüstöt, egy olimpiai medált, amely még nagyon hiányzott káprázatos éremgyűjteményéből.
A 31 éves magyar csillagnak az egyik jelenlévő újságíró megjegyezte: lesz olimpia négy év múlva is, mire Ungvári mosolyogva így válaszolt: "Ha nem mond le rólam az edzőm, akkor annak is nekifutok…"
ARANYÉRMES
HETEDIK HELYEZETT
Csák József (1988, Szöul)
Gyáni János (1988, Szöul)
Gránicz Éva (1992, Barcelona)
Hadfi Dániel (2008, Peking)
Csernoviczki Éva (2008, Peking)
Baczkó Bernadett (2008, Peking)
Mészáros Anett (2008, Peking)
