A közelmúltban jelent meg Harcos szerzetes című könyve, amelyet a hétszeres wushu világbajnok, Duan Zhi Chao ihletett. Baló Júlia úgy gondolja, nem mások hibáival kell törődnünk, inkább saját magunk tökéletesítésén kell dolgoznunk.
– Hogyan került kapcsolatba a keleti harcművészetekkel?
– Filmek és könyvek révén. És, ha valami engem érdekel, akkor annak utánamegyek…Az nyilvánvaló volt, hogy – megpróbálok gyengéd lenni önmagamhoz – harmincöt év felettmár erősen leszűkül az a lehetőség, amiből választhatok.
Baló Júlia
 |
Viszont jelentős szerepet tulajdonítok magamnak abban, hogy egyik testvérem kamasz fiai harcművészettel foglalkoznak. A nagyobbik éppen a kedvencemet, a shaolin kung-fut gyakorolja immár tíz éve!
– Honnan jött a könyv ötlete?
– A kínai harcművészet egyik legnagyobb csillaga, a hétszeres wushu világbajnok: Duan Zhi Chao nagymester hatására. Ő a wushu válogatottat készíti fel az Olimpiára. Hatvan hihetetlen szerencsés embert pedig – köztük engem is – taijira tanít. Több mint egy éve élek ebben az álomban. Ilyen, Duan Shi-Fuhoz hasonló rendkívüli emberi minőséggel
sem találkoztam eddig, pedig foglalkozásom révén néhány kiválósággal már összehozott a sorsom. Minden találkozás vele: chan buddhista tanítás! És örömömre nemcsak a taiji edzéseken van módom élvezni rendíthetetlen, komoly személyiségét. Ez a varázslat minden mást kisöpört a fejemből: a könyv szinte önmagától született. Abban a reményben, hogy aki elolvassa a Harcos szerzetest, megismeri a nagymester, Duan Shi-Fu tanításait, a zen buddhista harcművészeti alapfogalmakat is megérti, s közben remek tanmeséken szórakozhat.
– Mennyire tudott elmerülni a harcművészetek szellemiségében?
– Amikor elkezdtem írni, a magyar harcművész-kiválóság Serflek József kérdezte, hogy miről írok?- Harcművészetről – válaszoltam. Az arcán laza döbbenet jelei mutatkoztak. Így aztán, talán érthető, hogy amint a könyvbemutató után megszólalt a telefon, és Sefi ezt mondta: “Te, ez jó!” -én megnyugodtam. És nagyon örültem.
– Mi fogta meg bennük, a sport vagy a mögöttes filozófia?
– Minden.
– Mi volt a legmaradandóbb tanulság, ami a keleti filozófiák kapcsán
megmaradt Önben?
A Harcos szerzetes
|
– Erre – válaszképp – újabb könyvet tudnék írni. Egy biztos: magam számára kiderült, hogy mások “hibáival” teljesen felesleges foglalkozni. Idő és energiaveszteség. Jobb, ha inkább a magunk tökéletesítésén szorgoskodunk. A két legnagyobb gondom: az önuralom és a türelem gyakorlása. Az egyik legkomolyabb lelki feladat megtalálni, megerősíteni azt a személyre szóló szellemi hátteret, amely kordában tartja a váratlanul, vulkánként kitörni kész indulatainkat. A kínai harcművészet, a chan buddhizmus minderre remek lehetőséget kínál…Másrészről egyre inkább kikristályosodik számomra: mi az , ami fontos és mi azami nem fontos az életemben…
– Ön űz-e a taijin kívül valamilyen harcművészetet?
– A taijin kívül élek. És végül is ez a legnagyobb harcművészet – nem igaz?
Comments
comments
