Írásunk előző részében szó esett a mushinról, az elme nélküliségről, amit még maga Bruce Lee magyarázott el egyik tanítványának, Joe Hyams-nek. A cikkben Mark Mullen elkezdte kielemezni, hogy a harcosok hogyan tudnak döntéseket hozni anélkül, hogy gondolkoznának rajta. A folytatásban Malcom Gladwell könyvéből olvashatunk el egy kivonatot, és megtudhatjuk azt is, mit jelent az “érintési reflex”…
Van egy lenyűgöző fejezet Gladwell könyvében, a What the Dog Saw – The Art of Failureben (nyers fordításban: Amit a kutya látott – A kudarc művészete), ami azt taglalja, hogy egy világklasszis teniszező miért “fagyott le” a világbajnoki mérkőzésen.
“Egy olyan korszakban élünk, amelyben minden ember a siker megszállottja. A tehetséges világsztárok számtalanszor megmutatták már a közönségnek, hogyan kell leküzdeni egy akadályt, vagy kihívást. Ugyanakkor talán még többet tanulhatunk azokból az esetekből, amikor arra mutatnak példát, hogy valamit hogy nem sikerült elérniük, véghez vinniük. A ‘lefagyás’ úgy hangzik, mint egy homályos, bizonytalan időintervallum, mégis egy speciális természetű kudarcot fejez ki. A pszichológusok például gyakran használnak primitív videójátékokat ahhoz, hogy leteszteljék a motorikus készségeket. Leültetnek téged egy számítógép elé, melynek kijelzőjén négy darab négyzet jelenik meg egy sorban. Kapsz egy billentyűzetet, amin szintén négy billentyű van egy sorban. Aztán hirtelen x-jelek kezdenek el megjelenni a négyzetekben, egyszerre csak egy. Arra kérnek, hogy amikor ez megtörténik, nyomd le azt a billentyűt, amelyik helyén megjelent az x.
Egy neves pszichológus, Daniel Willingham szerint, ha elárulják neked az x-ek megjelenésének sablonját, a reakcióidőd jelentősen javul. Először óvatosan kezded a játékot, majd egyre gyorsabbá és gyorsabbá válsz. Willingham ezt explicit tanulási folyamatnak nevezi. De föltételezzük mondjuk azt, hogy nem mondják el azt, hogy létezik egy sablon, és erre nem jössz rá a játék végén sem.
Ebben az esetben is gyorsabb leszel: tudat alatt megtanulod a sorrendet. Willingham ezt implicit tanulási módszernek, vagyis olyan tanulási módszernek nevezi, ami a tudatosságon kívül történik. Amikor először tanítanak meg valamit (mondjuk egy bal horgot), egy nagyon tudatos, mechanikus módon gondolod át az egész mozdulatot. Amint egyre jobb leszel benne, úgy veszi át a szerepet az implicit módszer. Egy idő után már nem is gondolkodsz azon, hogyan is kell megcsinálni a bal horgot.
Stresszhatás alatt azonban újra működésbe lép az explicit rendszer. Ezt jelenti, ha valaki” lefagy”.
(Kivonat a könyvből)
“Nem az a bukás, ha leütnek, hanem az, ha nem kelsz fel belőle” – Vince Lombardi
A harcművészetekben szerzett tudásunk tehát nem mindig tudatos. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy milyen lassúak, koordinálatlanok és kínosan ügyetlenek vagyunk akkor, amikor elkezdünk megtanulni egy újabb technikát! Az autóvezetés is teljesen máshogy megy pár éves tapasztalat után, mint az elején, a példák sorát az idők végezetéig folytathatnánk…
A lényeg az, hogy explicit ténykedésünk idővel szépen lassan átalakul implicit tevékenységgé. A BJJ-ben (Brazil Jiu Jitsu, földharc alapú stílus) használt egyik edzésmódszer jól megtanítja a tanulóknak, hogyan találják meg a “trigger pozíciót” closed, vagyis zárt guardban:
Amikor az ellenfél egyik kezét a tatamira helyezi, az lesz a “trigger pont”, vagyis ez jelzi azt, hogy az ellenfél keze épp sebezhető. A gyakorlat hozzásegíti az ellenfeleket ahhoz, hogy felismerjék a szituációt, és a megfelelő technikával reagáljanak rá. Az előző példákhoz hasonlóan itt is a gyakorlat teszi a mestert: minél többet csinálunk valamit, mozdulataink annál automatikusabbak lesznek. Gondoljunk csak az egyik híres jelenetre a Karate Kölyök című filmből, amikor Mr. Miyagi azt mondja Danielnek, hogy az lesz az edzés, hogy felváltott kezekkel kell tisztogatnia az autókat.
A jiu-jitsu és a hozzá hasonló harcművészetek érzelem-orientáltak, vagyis éreznünk kell ellenfeleink “rezgéseit”. Művelésük közben testi kontaktust létesítünk a másik emberrel, aki ránk nehezedik. A súly és az egyensúly pedig azonnal közli velünk, hogy a félig rajtunk levő test merre fog mozdulni. Testünk tudattalanul reagál viszonzásképp, és az általa megtanult sablon szerint cselekszik.
Hasonlóképp, a BJJ-ben az összecsapások olyan gyorsan zajlanak, hogy a mesterek a tudatos mozgás és gondolkodás sebességét bőven átlépik. A sok ezer órás sparring után testük felismeri a jól ismert szituációkat, és a legösztönösebb válasszal reagál. Ezt hívja Mark Mullen érintési reflexnek.
Az ellenfél szándékai az érintések érzékelésének magasabb szintjei miatt szinte azonnal átjönnek – gyorsabban áramlik az információ, mintha csak látnánk a dolgokat. Amikor egy fekete öves mesterrel gurulunk, aki képes dominálni minket minden egyes helyzetben – annak ellenére, hogy az összes technika a tarsolyunkban van már – tudnunk kell, hogy “éreznek minket”, és előre látják mozdulatainkat, ezért mindig egy-két lépéssel előttünk járnak.
A technikák néha csak úgy kipattannak belőlünk. Engedjük szabadjára a mushint. “Be water, my friend!”
Forrás: grapplearts.com
Oldal hivatkozás: Mondjuk azt: akinek nincs jobb dolga, most nézhet vízalatti harcművészetet! Budomagazin.hu