Bushido, “a harcos útja”. A szamurájok íratlan etikai kódexe, melynek tanításai évszázadokon át szálltak apáról fiúra. De mi áll benne?
>>> Ha a harcművészet világában, vagy a japán kultúrában kalandozunk, óhatatlanul találkozunk a Bushido kifejezéssel. Sportegyesületek választják nevüknek, mesterek hivatkoznak rá, harcművészek követik tanait.
Ismerjük meg jobban a szamurájok életét irányító filozófiát!
A BUSHIDO – szó szerinti fordításban – annyit jelent: “A harcos útja”. A japán harcművészet ereklyéje, a szamurájok bibliája a 9-12. század között, a Heian és Tokugawa korszakban íródott.
A szamurájok, a középkor japán lovagjai számára ez az élet kódja és útmutatása volt. Az európai lovagok szabályaihoz és erényeihez hasonlóan itt is a lojalitás, az önfeláldozás, az igazságosság, a jogérzet, a finom modor, a tisztaság, a szerénység, a mértékletesség, a harci szellem, a becsület és a szeretet állt középpontban.
A japán kultúra és alapeszménye
Európaiak először 1542 táján léptek partra Japánban. Történelmi léptékkel mérve viszonylag rövid ideig élvezhették a hely (azóta elhíresült) vendégszeretetét, mert 1638-ban Tokugava sógun a katolikus felkelők leverésével véget vetett az ott-tartózkodásnak, száműzve minden katolikust és magát a vallást is.
Ezzel kezdődött Japán – XIX. század közepéig tartó – elzárkózása a nyugati világ elől, ám a bushido éppen a feudalizmus révén jön létre, s hanyatlása is annak megszűnéséhez köthető. 
A bushido fogalma
A bushido szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat az íratlan szabályokat jelenti, melyeket a fegyveres nemeseknek be kellett tartaniuk a mindennapi életben és hivatásuk gyakorlása közben.
Ezek a ki nem mondott, le nem írt, legfeljebb szállóigékben és történetek tanulságaiban rejtező szabályok a tapasztalatból származtak, s gyűltek össze íratlan lovagi erkölcsi kódex formájában.
Nade kire vonatkozott a szabályozás? Csakis a fegyveres nemesekre, azoknak a harcos családoknak a tagjaira, akik bátorságuk és hősiességük folytán kiváltságokat szereztek.
Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető.
A szamuráj cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido szellemének megfelelően élt és harcolt.
A harc “termelte ki” a szabályozást, amely egyfajta fair play-t jelentett a hatalomért folytatott vetélkedésben.
Források
 Tökéletes eszmény  |
