Kevés karate mesternek adatott meg, hogy a Honbu Dojoban Sosay Oyama felügyelete alatt gyarapítsa kyokushin tudását. Húsz évvel ezelőtt egy elszánt magyar karatés jelentkezett uchi dechinek… Sensei Brezovai Sándor visszaemlékezése következik.
Mint mindeni, én is arról álmodoztam, hogy Shihan Furkó, majd Sósai Oyama tanítványa lehessek. 1986-ban teljesült első álmom, mikor is bevonultam Szolnokra katonának a mélységi felderítő zászlórajhoz, mint deszantos – 18 hónapig Shihan Furkó tanítványként edzettem, versenyeztem.
1987-ben két világjáró tanítványom, Japánba utazott és elhatározták, hogy megnézik a Kyokushin Honbut. Itt egy hetet töltöttek, Japánban pedig közel egy hónapot. Hazatérésük után elbeszéléseiktől annyira megfertőződtem, hogy én is vágytam erre a kihívásra. 
edzeni, edzeni, edzeni, dolgozni, dolgozni, dolgozni
Leszerelésem után elkezdtem kutyákat és pulykákat tenyészteni, csak hogy előteremtsem a szükséges pénzt. Két és fél évig gyűjtögettem, mire a rendelkezésemre állt a megfelelő összeg, illetőleg Szirbik Imre, Szentes város polgármestere segítségével az utazásra is megkerült a kellő fedezet. így 1990. május végén elindultam álmaim világa felé, nyelvtudás nélkül, de hatalmas vággyal és büszkeséggel a lelkemben, hogy Sósai Oyama tanítványa lehessek.
Meglehetősen viszontagságos négy napi utazás után megérkeztem Japánba. A Honbu Dojot viszonylag könnyen megtaláltam, egy hatalmas OSU köszöntéssel íéptem be az ötemeletes épület aulájába. Már jöttek is elém, tudták, hogy érkezem, s az orrom elé dugták a japán karateújságot, ahol a Budapesti EB III. helyezésem meg volt örökítve. Később láttam csak, hogy igen tájékozottak, minden kiemelkedő küzdőt ismernek szerte a világban. Ezek alapján én is ide tartoztam, így jólesett az elismerés.
Az Erős Magyar – Brezovai Sándor uchi dechi-ként
Kb. 10 percig méregettük egymást az ügyeletes uchi-deshivel, majd egy törött fogú, sánta, ütött-vert fiú jött elém, s elvezetett a Fiatal Oroszlánok Házába, aminek érdekessége, hogy több mint 100 éves épület lévén, meglehetősen megviselt volt, Itt közel húszan laktunk.
Nagyon nem szeretnék belemerülni ennek a négy hónapnak a taglalásába, de egy dolog rövid idő alatt kiderült: edzeni, edzeni, edzeni, dolgozni, dolgozni, dolgozni kellett, s ezt értékelték. Köztudott, hogy Sósai Oyama nagyon kedvelt, egyrészt, mert Shihan Furkó Kálmán tanítványa voltam, másrészt mindent megtettem, hogy ne hozzak szégyent mesteremre.
Szeptemberben, amikor a vízumom lejárt, többször szóba került, hogy maradjak kinn három évet. Marasztaltak, mert mindenki megszerzett. Soha nem adtam fel semmit, mindenben az élen voltam, soha nem győztek le, és ezt nagyra értékelték. Úgy gondolom, hogy ez a négy hónap meghatározta pályámat, s az egész életemet. 
Oyama és tanítványai (balján Sensei Brezovai)
Sajnálom, hogy nem hallgattam a marasztaló szóra, de ha akkor kint maradtam volna, mi lenne a tanítványaimmal?
Ezért nem bánkódom sokat, előre nézek, és a jelennel foglalkozom, hiszen a Sósaitól is ezt láttam.
Sensei Brezovai Sándor
Ha kíváncsi egy uchi dechi mindennapi megpróbáltatásaira, akkor olvassa a budomagazin.hu uchi dechi blogját!
