Egyértelműen Michael Bisping volt az UFC legutóbbi, londoni rendezvényének hőse. Anderson Silva egy éves eltiltás után tért vissza a ketrecbe ellene, és jól láthatóan nem tudott mit kezdeni a hazai pályát élvező angolal szemben. Bisping az első három menetben simán felülmúlta minden idők egyik legjobb ketrecharcosát, de a harmadik menet végén olyan dolog történt, amire még soha nem volt példa a világhírű promóció történelmében.
A yawara ryu ju-jitsu-s Michael Bisping már évek óta meg szeretett volna mérkőzni Anderson Silvával, a középsúlyú divízió legnagyobb bajnokával. A legjobb módja annak, hogy valaki megtudja, mennyire tehetséges, hogy megmérkőzik a sport legjobbjával.
Bár a 40 éves Silva már túl van fénykorán, de még most is félelmetesen jó harcos, és a szombati gálán is kitett magáért.
Az egykori bajnokon egyáltalán nem látszódott meg a kor: ugyanolyan mozgékony volt a ketrecben, mint tíz éve. Bisping viszont még nála is gyorsabb volt, ketten nagyon izgalmas mérkőzést hoztak össze.
Olyan érzésünk volt, hogy a találkozó bármelyik pillanatban véget érhet, ezért pislogni is alig mertünk – szemszárazságunkat csak a menetek közti szünetekben tudtuk csillapítani.
Az első menetben kóstolgatták egymást a felek, de amikor megszólalt a gond, nagy adok-kapok alakult ki a két sztár között. Mielőtt leültek volna pihenni, Silva tárt karokkal, barátságosan át akarta ölelni Bispinget, aki viszont ellökte magától kihívóját.
A második menetben Michael kis híján kiütötte Silvát, aki érzésünk szerint már megint túl gyakran harcolt passzívan, leengedett karokkal. Egyszer erre (Chris Weidman ellen) Silva nagyon ráfizetett, és most is majdnem ez okozta a vesztét, no meg persze Bisping gyorsasága:
OHHHHHHHHHHHH!!!! #UFCLondon @Bisping has Come. To. Fight! https://t.co/4X6ojAa0Ex
— UFC (@ufc) February 27, 2016
Nagyon úgy tűnt, hogy Bisping pontos és nagy mennyiségű találatával szépen lassan felőrli Silvát. Ő irányított, sokkal gyorsabb volt nála, és többet is kezdeményezett. A harmadik menet végén aztán drámai fordulópont következett. Silva kiütötte Bisping fogvédőjét, aki erre kétségbeesetten próbálta felhívni a bíró, Herb Dean figyelmét. A harc folytatódott, majd az addig minden idegszálával a meccsre összpontosító Bisping egy pillanatra megállt, kinézett a bíróra, és másodszorra is felkérte Dean-t, hogy adja vissza neki a fogvédőt. Amikor Bisping ismét Silva felé fordította a tekintetét, Anderson egy bődületesen nagy és pontos repülő térdrúgással találta fejen az angolt, aki hátba szúrt, elárult szuperhősként omlott össze a ketrec mellett:
Can we go back to the end of round 3?! #WhatHadHappenedWas https://t.co/VqquhAt4Gn — UFC (@ufc) February 27, 2016
Egy ekkora ütéstől egy átlagos ember nem kórházba, hanem egyenesen a temetőbe került volna, de Bisping még mindig az elgurult fogvédőjére mutogatott. Silva ahelyett, hogy utána ment volna, és befejezte volna a mérkőzést, elkezdte ünnepelni magát, letérdelt középen, a ketrecet pedig pillanatokon belül ellepték az emberek.
Eluralkodott a káosz. Mindenki össze-vissza rohangált, az UFC emberei tanácstalanok voltak. Silva könyörögve kérte tőlük, hogy adják meg neki a kiütéses győzelmet, de mivel Bisping még a menet végén magánál volt, Dean pedig nem szüntette be a viadalt, a hivatalos álláspont szerint a gong megmentette Bispinget a kiütéstől.
A mérkőzésnek tehát nem volt vége, Bisping arcából viszont legalább három különböző helyről ömlött a vér, így elvileg már nem harcolhatott ugyanolyan jól, mint korábban.
A kavarodás miatt a szokásosnál hosszabb szünetnek köszönhetően az angol harcos valahogy össze tudta szedni magát. Hatalmas akaraterővel vágott neki a negyedik menetnek.
Itt folytatódott a zűrzavar: Silva véletlenül ágyékon rúgta Bispinget, aki később véletlenül belenyúlt Anderson jobb szemébe.
Bisping hatalmasat küzdött összetört arccal is, és megnyerte a negyedik menetet is. A végső felvonásban Silva ismét betalált egy tiszta, erőteljes fejrúgással – olyannal, amivel Vitor Belfortot kiütötte –, de az elnyűhetetlen Michael csodával határos módon túlélte a menetet.
A bírók Bispingnek adták a mérkőzést egyhangú pontozással, aki ezzel rekorder lett: immár elmondhatja magáról, hogy ő nyerte meg a legtöbb meccset középsúlyban.
Azt gondoljuk, hogy valami ilyesmire gondoltak, amikor először kimondták:
“Soha ne add fel!”
