A legsikeresebb magyar női ökölvívó 15 éves pályafutása alatt számtalan nemzetközi és hazai versenyen ért el érmes helyezést, tavaly pedig négyszeres Európa-bajnokként tért haza a bukaresti kontinens viadalról. Az idei országos bajnokságról viszont valamilyen okból kifolyólag hiányzott. Kiderült, hogy miért.
Kovács Mária 2005-ben
Nagyon szerettem volna indulni a 75 kg-os súlycsoportban, de sajnos kiszakadt a gerincsérvem, így most fel kellett hagynom a versenyzéssel és a gyógyulásra kell koncentrálnom. Szerencsére a legjobb kezekbe kerültem, hiszen az Országos Gerincgyógyászati Központban fognak kezelni, de egyelőre még csak a vizsgálatoknál tartunk.
– Mióta küzdesz a gerincsérvvel?
– 2011-ben jelentkeztek az első tünetek, azóta néha előjött aztán elmúlt. Eddig nem különösebben foglalkoztam vele, de ezt most már intőjelnek is vehetem, mivel már gondolkoztam azon, hogy 15 év ringben eltöltött idő után visszavonulok, így ennek lehet, hogy most jött el az ideje.
– Véglegesen szögre akasztod a kesztyűket, vagy felgyógyulásod után újra visszatérnél a szorítóba?
– Ezt most nem tudom még, az edzőm szerint vagyok annyira fanatikus, hogy folytassam, és tényleg imádom ezt a sportot, ezért elszakadni sem tudnék végleg az ökölvívástól. Hogy versenyzek-e majd tovább, az a jövő zenéje. Meglátásom szerint, ha egy sérülés miatt kell visszalépned a versenyzéstől és nem azért, mert belefásultál, akkor mindig ott marad a levegőben az újrakezdés lehetősége, mert még hajt a bizonyítási vágy.
– Ezek szerint téged hajt még?
– Igen úgy érzem, hogy most még lenne bennem erő a folytatáshoz, de ha 15 évet eltöltesz ebben a sportban, óhatatlan, hogy elgondolkozol a visszavonuláson, és azon, hogy mit fogsz csinálni, ha már nem a versenyszerű ökölvívás körül forog az életed és nem erről szólnak majd a mindennapjaid. Most lesz időm ezen gondolkodni és mást is kipróbálni.
– Milyen terveid vannak arra az időre, amikor a boksz már nem lesz szerves része az életednek?
– Teljesen nem akarok és nem is tudnék elszakadni a ringtől, viszont szívesen kipróbálnám magam edzőként. Az edzőm Szuknai Zsuzsanna, aki az egyik legkiválóbb szakember itthon, az elnöke a Boxvilág Ökölvívóképző Sportegyesületnek Szegeden, tőle sokat tanulok. A nevezett egyesületnek az alelnöke vagyok, bár a versenyzés miatt eddig sok időm nem volt tevékenyen részt venni a klub irányításában, viszont sokan fordultak már hozzám, hogy segítsek a felkészülésben, adjak tanácsot az edzéssel kapcsolatban, vagy mutassak egy-két technikai fogást. Mivel van elég tapasztalatom és tudásom, azt gondolom, hasznos lenne az ismereteimet átadni másoknak is. Örömmel tanítanék kicsiket és nagyokat is, vagy akár külföldön is kipróbálnám magam edzőként.
– 10 éve nyerted meg a második világbajnoki címedet, ezen kívül négyszeres Európa-bajnok vagy és a magyar bajnokságban is tizenhárom elsőséget szereztél. Mégis mire vagy a legbüszkébb?
– Minden verseny fontos a számomra, mindegyikhez kötődöm, de a világ – és Európa-bajnoki címekre különösen büszke vagyok. A tavalyi bukaresti Európa-bajnokság a legfrissebb élményem, ahol úgy sikerült nyernem, hogy végül nem is az én a súlycsoportomban indultam, hanem a szupernehézsúlyúakkal kellett megküzdenem úgy, hogy én voltam köztük a legkönnyebb. De nem csak az első helyezések számítanak, a 2010-ben Barbadoson megrendezett világbajnokságon bronzérmet szereztem, de ehhez négy mérkőzést kellett nyernem tornán. A teljes képhez a vereségek is hozzátartoznak, hiszen azokból tudsz tanulni és építkezni.
– A 15 év alatt melyik volt az a vereség vagy időszak, amit a legnehezebb volt feldolgozni?
– Az ökölvívásban a pontozást nem mindig érzed igazságosnak, én is sokszor háborodtam fel, de ez egy ilyen sport. A legnagyobb csalódás a pályafutásom alatt az volt, mikor nem sikerült kvalifikálnom magam a 2012-es londoni olimpiára. Egy olimpiai bajnoki cím lett volna a pályám csúcsa. Az nagyon nehéz periódus volt és kellett hozzá idő, hogy összeszedjem magam. Az ilyen időszakokban pedig különösen fontos, hogy az edző érzelmileg is támogasson, hogy újra visszatérj a ringbe és megint kihozd magadból a maximumot. Már pedig én igazán maximalista vagyok.
– A következő világbajnokság Kazahsztánban lesz, aztán jövőre pedig jön a riói olimpia. Szerinted milyenek a kilátásaink az olimpiai kvalifikációt illetően?
– Ma ezt nehéz megmondani, de néha nehezebb a kvótát megszerezni, mint magán a versenyen jól szerepelni. Egy biztos, a gyógyulásom alatt is követem majd az eseményeket.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki a női ökölvívásban sikeres legyen?
– Szívből kell bokszolni. Fontos, hogy megőrizd a bunyó iránti őszinte elkötelezettségedet. Emellett olyan edző kell, aki szakmailag, fizikálisan és mentálisan is fel tud készíteni a rád váró mérkőzésekre, így amikor a szorítóba lépsz, ki tudsz zárni minden félelemérzetet és zavaró külső körülményt. Nem utolsósorban pedig egyéniségnek kell lenni. Hinni kell magadban, hiszen így válsz egyre tudatosabbá, fogékonynak kell lenni az új dolgokra, de emellett meg kell őrizni a jól bevált módszereket, hiszen a jobb egyenest még ma is jobb kézzel ütik.
Forrás: Dobor Dezső
