A Wudang név egyben, tiszteletadás a Tai Chi Chuan alapítója, a Wudang-hegyi remete, Chang San-feng irányába is. Összefoglaló és iránytű.
A kezdetek
A Wudang Tai Chi Chuan iskola alapítója Cheng Tin-hung, aki a Tai Chi Chuan-t először nagybátyjától Cheng Wing-kwong-tól tanulta, aki Wu Jian-chuan egyik tanítványa volt.
Azonban nem volt túl elégedett, mivel a nagybácsi csak keveset tudott a Tai Chi Chuan harci oldaláról, és főleg egészségügyi célokból tanította azt.
A helyzet akkor javult, amikor Cheng Wing-kwong meghívta Hongkongba Qi Min-xuant, hogy fiait és unokaöccsét Cheng Tin-hung-ot tanítsa. Qi Min-xuan edzései rendkívül kemények voltak, egyedül csak Cheng Tin-hung tudott megmaradni mellette.
KülönbségA fő különbség Qi Min-xuan és Cheng Wing-kwong tanítási módszere között az volt, hogy Qi Min-xuan harci művészetként is tudta tanítani a Tai Chit-t, ellentétben Cheng Wing-kwong-gal, aki üzletember volt, és főleg az egészségért gyakorolta azt. Cheng Tin-hung három éven keresztül mindenhová követte Qi mestert és mindent megtanult tőle, amit csak tudott.
Cheng Tin-hung 1949-ben nagyon fiatalon kezdett Tai Chi-t oktatni Hongkongban, ahol számos neves Tai Chi család idős és híres tagja is tanított. Mégis két okból mentek hozzá a tanítványok: először is, mert képes volt a művészetet gyakorlati úton oktatni, és mert nála gyorsabban fejlődhettek. Cheng Tin-hung oktatóként elért sikerének meghatározó tényezője az volt, hogy fiatalabb éveiben sokat és szívesen küzdött. Nem félt attól sem, hogy a különböző Kung-fu stílusok követőivel álljon ki. Hongkongban ugyanis szokás volt, hogy a különböző Kung-fu stílusok képviselői összecsaptak kihalt utcákon vagy lakóházak tetején. Többek között az ehhez hasonló összejövetelek voltak azok, melyek a Cheng-féle Tai Chi módszer hatékonyságát a szélesebb közönséggel is megismertették, így Cheng Tin-hung fokozatosan az egyik legjelentősebb Tai Chi mesterré vált Hongkongban. 1957-ben Hongkongot képviselte egy nemzetközi bajnokságon Tajpejben, ahol legyőzte Tajvan középsúlyú, háromszoros nemzeti bajnokát.
Saját stílusát Wudang Tai Chi Chuan-nak nevezte el. A Wudang név használatával igyekezett elkerülni minden kapcsolódási pontot a különböző családi Tai Chi stílusokkal. A Wudang név egyben, tiszteletadás a Tai Chi Chuan alapítója, a Wudang-hegyi remete, Chang San-feng irányába is.
HazánkbanMagyarországra a Wudang Tai Chi Chuan, Dan Docherty közvetítésével jutott el. 1995-óta rendszeresen jár hazánkba, hétvégi szemináriumokat és edzőtáborokat tartani.
Dan Docherty
Skóciában született. 1975-ben, jogi tanulmányait befejezve elhagyta Európát. Kilenc évig szolgált a Hongkongi Királyi Rendőrségnél, mint nyomozó. Ezen idő alatt Cheng Tin-hung-tól tanult, aki tanítványait full-contactban küzdő, Tai Chi Chuan-t alkalmazó bajnokká nevelte. Dan Docherty 1980-ban megnyerte a Malajziában megrendezett V. Délkelet Ázsiai full-contact bajnokságot abszolút kategóriában. Miután visszatért Európába, Londonban posztgraduális diplomát szerzett kínai nyelvből, és elkezdte a Tai Chi Chuan oktatását. Jelenleg Londonban él és számos országban tanít (Nagy-Britannia mellet Svédországban, Dániában, Finnországban, Írországban, Franciaországban, Belgiumban, Görögországban, Oroszországban, Bulgáriában, Németországban, és Magyarországon). |
A Wudang Tai Chi Chuan magyarországi elterjesztésében kiemelkedő szerepet vállalt Alföldy Orsolya, Csizmadia Daniella, és Polgár László.
A Wudang Tai Chi Chuan egy olyan rendszer, amelynek segítségével javíthatjuk egészségünket, és gyakorlatias önvédelmi módszereket sajátíthatunk el.
A stílus több egymással szoros összefüggésben lévő részből áll.
Pusztakezes forma (Tao Chuan):
A pusztakezes forma az egyik legismertebb része a Tai Chi-nak, bár ennek egyedüli ismerete nem elegendő önvédelmi célokra. Megtanulásának két fázisa van. Először a formát lebontva tanuljuk, leegyszerűsített mozdulatokra tagolva. Ez ahhoz hasonló, mint amikor az iskolás gyerekeket a folyamatos írás előtt megtanítják a nyomtatott betűkre. Ez a lebontott vagy szögletes forma inkább csak tanítási segédeszköz, mint végcél. A lebontott formát a tanulóknak könnyű követni és a tanár is könnyen korrigálhatja azt. Tisztán meghatározott minden technika, így a tanítványok könnyen emlékezhetnek azok nevére és sorrendjére. Ez különösen hasznos a helyes állás, testhelyzet, fókusz és koordináció megtanulásához.
Ezután tanuljuk meg, hogyan kell a technikákat összekötve, folyamatosan végrehajtani. Az összekötött forma úgy viszonyul a lebontott formához, mint a folyóírás a nyomtatott íráshoz. A forma mozdulatai meghatározott sorrendben követik egymást, és mindegyiknek megvan a maga önvédelmi alkalmazása.
Kezdeti lépések
 |
A lágy hajlítások, csavarások, összehúzódó és kiterjedő mozdulatok a mély harmonikus légzéssel együtt, kiváló erősítést és masszást jelentenek az izmoknak, izületeknek, belső szerveknek, az idegrendszernek és a keringésnek. A pusztakezes forma legfőbb harci célja az, hogy megtanítsa a testet a lazaságra, a hatékony mozgásra és az egész test erejének használatára. A forma végrehajtható tükörképben is. Bár ez hasznos gyakorlás, de nem lényeges az átlag tanulónak. Az igazán lelkesek a formát visszafelé vagy visszafelé tükrözve is gyakorolhatják.
Lökő kezek (Tui Shou):
A lökőkéz gyakorlatok összekötik a harci stratégiát, és taktikát a pusztakezes forma gyakorlati alkalmazásaival. Limitált számú mozdulatot használunk, limitált számú szituációban, ezzel feledzve magunkat, hogy az ellenfél mozdulatira természetes módon tudjunk reagálni. Csak akkor kezdjük el az önvédelmet tanulni, ha már megértettük a lökőkezeket. A Tai Chi Chuan klasszikusai azt mondják, hogy abban a pillanatban mikor az ellenfelünk éppen csak megmozdult, még azelőtt hárítanunk kell a mozdulatát, mielőtt be tudná azt fejezni. Ez csak akkor teljesülhet, ha már az érzékenység olyan magas fokát elértük, ami lehetővé teszi, hogy bármilyen mozdulatot azonnal észlelhessünk. Az ilyenfajta érzékenységet a lökőkezek gyakorlásával fejleszthetjük ki. A lökőkezek két csoportra oszthatók. Az egyik csoport a kötött, vagy fixállású gyakorlatok: ilyenek a Fu Yang, Négy Irány, Selyemgombolyítás, Zhou Lu és az Egykezes Lökőkezek. A másik csoport a mozgólépéses lökőkezes gyakorlatok: a Hétcsillag lépés, a Kilenc-palota lépés, a Gyökerestől Kitépő Hullám és a Da Lu.
Önvédelem (San Shou):
Sokan úgy gondolják, hogy az önvédelmi technikák csak és kizárólag a pusztakezes formákból erednek. Vannak, akik megpróbálják egyedileg értelmezni, vagy vakon követni azt a módot, ahogyan az a formában szerepel. Azok a technikák melyek a kézformát felépítik a Tai Chi Chuan San Shou, repertoárjába tartoznak, de az alkalmazásuk gyakran igényel módosítást, alkalmazkodva a támadásokhoz. Ezen kívül vannak olyan technikák, amik nem találhatók meg a kézformában. Mint például az Öt elem karok, Repülő virág kézfej, Mennydörgő kezek stb.
Először a technikákat lassan gyakoroljuk. Meg kell tanulni, hogyan reagáljunk és támadjunk vissza, mikor az ellenfelünk ránk támad. Idővel képesek leszünk még a leggyorsabb és leghevesebb támadásra is megfelelő módon válaszolni. El kell érnünk egy olyan szintet, ahol a módszereket, mint természetes reakciónkat alkalmazzuk. Ahogyan nincs végső határa azoknak a módszereknek, ahogyan megtámadhatnak minket, nem lehet végső határa azon módoknak sem, ahogyan válaszolhatunk az ilyen támadásokra. Értelmetlen olyan meghatározásokban gondolkodni, mint “A” támadással szemben használjunk “B” védekezést. Képesnek kell lennünk keverni és egyesíteni a technikákat, ahogyan azt a szituáció megköveteli.
Fegyverek: A Wudang Tai Chi Chuan-ban a három tradicionális Tai Chi fegyvert, a lándzsát (Qiang), a szablyát (Dao) és a kardot (Jian), a tanulók azután tanulják, miután bizonyos szintű képességeket már elsajátítottak a pusztakezes formákban, a lökő kezekben, valamint az önvédelmi technikákban. A fegyverekkel való gyakorlás kiváló módszer az ugrások, pörgések és egyéb ügyességi képességek fejlesztésére, amelyek segítenek megtanítani a testet koordinációra, a fókuszra, az erő helyes használatára, valamint hozzászoktatják a gyakorlót, hogyan mozogjon és védje meg magát, ha tart valamit a kezében.
Van egy régi mondás a kínai harcművészetekben: “Lándzsa száz nap, szablya ezer nap, kard tízezer nap.”
A lándzsaforma viszonylag rövid és így meglehetősen gyorsan megtanulható, alapos ismerete azonban más dolog. A lándzsa technikáinak gyakorlása közben tapadunk, összekapcsolódunk, összefonódunk és döfünk, egyszer kiemelést végzünk, máskor ütünk egyet vagy akadályozunk a segítségével, illetve hajszálpontosan szúrunk. Védekező és támadó eszköz egyszerre, gyors és hatékony, a teljesség közepében elrejti az ürességet. Mint egy kígyó, amelyik tekereg és támad, vagy mint egy fűzfa, amely hajladozik a szélben.
Amikor szablyával gyakorlunk, akkor olyan mozgásokat végzünk, mint a felpattanás, helyváltoztatás és kitérés. A szablya övszerűen tapad a testhez, majd egyszer csak kilő, amikor a lépések megváltoznak, a test elmozdul: egy lépés előre, egy hátra, egy hasítás, egy vágás. A kéz és a szablya egységet alkot: forognak és pörögnek, emelkednek és alászállnak, mint egy hosszú szivárvány, amely átível az égbolton. Mint amikor a szél tölcsérszerűen kavarja a hópelyheket.
A kard technika gyakorlása közben a test követi a kard mozgását, amely körkörösen mozog a test körül, és minden irányban védelmet nyújt. Elegáns és hajlékony, hajszálpontos és a meglepetés erejével ható, ezek a testtel eggyé vált kard jellemzői. Mint egy sárkányszellem, amely villámgyorsan mozog, vagy mint egy főnixmadár, amely a magasban szárnyal köröket írva le.
Belső gyakorlatok (Nei Kung): Van egy régi mondás a kínai harcművészetekben: “két kéz nem versenyezhet néggyel szemben”. Ha többen támadnak ránk, még akkor is számíthatunk arra, hogy eltalálnak, ha jól is védekezünk. Ha testünk gyönge, akkor kemény csapásokat szenvedünk el.
Előfordulhat az is, hogy ütésünk erő híján nem állítja meg az ellenfelet még akkor sem, ha a vitális pontjait támadjuk. Ezekre a problémákra nyújt megoldást a Wudang Tai Chi Chuan-ban a 24 Nei Kung gyakorlat. 12 Yin és 12 Yang gyakorlat van. Ideális esetben egyik nap 12 Yin és az utolsó Yang gyakorlatot, míg a következő nap 12 Yang és az első Yin gyakorlatot végezzük, és folyamatosan váltogatjuk ezeket. Néhány gyakorlat kizárólag statikus és nincs közvetlen önvédelmi célja, noha nagyon hasznosak az izületek, inak valamint az elhatározásnak a megerősítéséhez. A többi gyakorlat dinamikus és egy vagy több önvédelmi alkalmazásuk is lehet, azon kívül, hogy terápiás részt is tartalmaznak. Kizárólag az utolsó Yang gyakorlat harmadik része tartalmaz tisztán meditációs elemet. A belső megerősítés folyamata fejleszti a test elnyelő képességét az ellenfél támadásaival szemben. A Nei Kung gyakorlása segít abban, hogy képesek legyünk Jing-gel (összpontosított erővel) alkalmazni a küzdelmi technikákat
Bai Shi: A Wudang Tai Chi Chuan-ban a Bai Shi, egy a mester által vezetett ceremónia. Mikor a tanuló részt vesz a Bai Shi-n, elkötelezettséget vállal az iskolája, idősebb tanulótársai, valamint a mestere irányába. Viszonzásul a mestere megengedi neki, hogy belépjen az ajtón és megkapja a művészet teljes átadását a Nei Kung-got is beleértve.
Innentől a tanulót már úgy tekintik, mint a mester tanítványát és többé nem, mint egyszerű tanulót.
Cheng Tin-hung többször megjegyezte, ha nem lesznek olyanok, akik harcművészetként gyakorolják a Tai Chi Chuan-t, az meg fog szűnni, mint harci rendszer.
A magyarországi Wudang Tai Chi Chuan iskola tanulói ebben a felfogásban gyakorolnak.
Comments
comments
