Új fejezet nyílt a magyarországi capoeira történetében, amikor a Grupo Capoeira Brasil (GCB) és a Brazil Horizont Kft. megrendezte az első magyar capoeira versenyt. Ez volt az első olyan rendezvény, amelyen szinte minden Magyarországon lévő capoeira szervezet képviseltette magát. Egy hazai capoeira-hívő beszámolója.
A versenyre különleges vendégek is érkeztek, mint Mestre Paulao (a GCB egyik alapítója), illetve tanítványa, a már szintén fekete öves Formado Cal Matos. Emellett a zsűri három tagja (Netinho, Contra Mestre Cobra, Contra Mestre ET) is külföldről érkezett, független capoeira iskolákból. Az itthoni tanárok nagy része is jelen volt; külön ki kell emelnünk a verseny szervezőjét, Instrutora Pimentát (GCB).
A versenyt a Butokugan harcművészeti központban rendezték; itt lehetett nevezni és átvenni a verseny hivatalos pólóját.
Az első napon még csak az edzések kezdődtek Contra Mestre Panacával (GCB), majd Professor Kiura (Senzala) mutatott új technikákat, végül Mestre Paulao fejezte be a kurzust.
A nap végére maradt a verseny nyitó rodája (a roda maga a játék, a kör, amiben a küzdelem folyik), amiben mindenki részt vehetett. Először diákok egymással, majd a tanárokkal is kipróbálhatták magukat. Végül a tanárok rodája koronázta meg a napot. 
Este alighanem mindenki úgy ment aludni, hogy “mi lesz holnap, amikor én következem…” Az éjszaka viszont nem volt túl hosszú, hisz másnap reggel tízkor már mindenki a Budakalászi Sportcentrumban gyülekezett.
Ez a nap is edzéssel kezdődött, mégpedig Netinho-val, aki a brazíliai Olindából származik, de már egy ideje Olaszországban él. Különleges edzés volt, hiszen számomra Netinho száz százalékig az “Angola stílus” képviselője, és ilyen jó minőségű angola-edzésen még soha nem vettem részt.
A workshop végén jött a játék, ahol a mesterek bemutatták: hogyis néz ki egy igazi Angola roda. Ezután több körben mindenki játszhatott, kipróbálhatta az újonnan tanultakat. Másfél óra ebédszünet következett a közeli étteremben a mesterek által rögtönzött brazil zenével.
Az ebéd utáni lazítást egy brazil tánckurzus jelentette CM ET-vel, ami ismét egy capoeira rodába torkollott az Omszki tó partján. Azétn vissza a terembe, és kezdetét vette a verseny!
Az alsó korhatár 15 év volt, lehetett nevezni csapatban és egyéniben is.
A csapatok hat főből álltak, köztük lennie kellett kezdőnek, középhaladónak és haladónak is. Fiúk lányok vegyesen. Az egyéniben külön versenyeztek a fiúk és lányok.
A csapatok két tagja angola, másik kettő banguela játékot mutatott be, a maradék két tag pedig regional stílusban játszott. A párok élesben játszottak, nem követhettek előzetes koreográfiát. A capoeira alapvetően nem versenysport, és a küzdelmet sem lehet találatok alapján pontozni, így a zsűritagok azt figyelték, hogy ki milyen stílusosan játszik, mennyire van harmóniában a másikkal, mennyire uralja a játékot, milyen technikai felkészültséggel rendelkezik és mennyire követi a tradíciókat.
A következő a csapatversenyek napja volt. Először az angola stílusban játszó párokat szólították a rodába, ezután következett a banguela. Bár ez a két stílus viszonylag lassabb ritmusú, már itt is remek játékok alakultak ki. Majd következett a pörgös regional, ahol kemény, gyors rúgások, és az ezek előli kitérések vették át a terepet.
A legjobb hangulat talán a szólókat jellemezte – itt igazán elkelt a biztatás. Minden csapatból egy fiú és egy lány adta elő egy percben a legszebb mozdulatait.
Komoly harci elemek és akrobatikák egyaránt előfordultak, de a zsűri nem feltétlenül a látványos ugrásokra adta a legtöbb pontot, többet értek a jellegzetes capoeira elemek.
Másnap újult erővel – de nem elfelejtve az előző két nap fárasztó edzéseit – ismét workshoppal kezdtük a napot, Formado Cal Matos-szal. A kétórás magas színvonalú edzést pihenés helyett Mestre Paulao kurzusa követte, amit hosszú levezető játék zárt.
Az ebédszünet után jött a három napos rendezvény csúcspontja, az egyéni verseny. A kezdők – akik kevesebb mint egy éve capoeiráznak – közepes ritmusra játszottak, kontakt nélkül, a fiúkat és lányokat külön pontozták.
A középhaladók – egytől három évig – már gyorsabb ritmust kaptak, megengedett volt a semi-contact, és helyenként parázs küzdelmek is kialakultak. A haladók feladata annyival volt összetettebb, hogy kétszer kellett rodába menniük, először banguela, majd regional ritmusra.
Őket érett játék jellemezte, a megengedett full-contact ellenére inkább a technikai elemekre és a versenytárs mozdulataira való reagálásra helyezték a hangsúlyt. 
A verseny ezzel lezárult, de az eredményhirdetésig egy hangulatos rodára még volt idő, amiben már a brazil edzők is részt vettek.
A kategóriák győztesei különféle díjakkal, capoeira ruhákkal, dvd-kkel, mobiltelefonnal térhettek haza.
Továbbá azzal a felemelő érzéssel, hogy ők az első magyar capoeira verseny bajnokai…
