A bjjlegends.com legújabb cikke Tammi Musumeci Michelle Nicolini elleni hősies teljesítményét analizálja pár filmen keresztül. A 2014-es IBJJF Jiu-Jitsu Világbajnokságon Nicolini egy brutális hát mögötti armbart kivitelezett Tammin, aki a vert helyzetben nem kopogott, még kificamodott alkarral sem. Tammi ekkor még 6-4-re vezetett, és kevesebb, mint egy perc volt hátra a mérkőzésből…
Tammi-ból valóságos hős lett az embertelen harc után (Fotó: Shannon Edmonds)
Tammi karja a csata közben kiegyenesedett, megmerevedett, majd kiugrott. Hasonló helyzetben még a legkeményebb férfi is feladta volna a harcot, Tammi-t azonban hajtotta a szíve. Ellenfele, Nicolini ezzel behozta 4-6-os lemaradását, holtverseny alakult ki kettejük között. Mondani sem kell, hogy Nicolini hatalmas fölényt élvezett. Tammi azonban a fájdalommal mit sem törődve folytatta a küzdelmet, és utolsó erejével, fél karral még top guard pozícióba tudott kerülni, de könyöke már feladta a szolgálatot, így nem tudott pontot szerezni…
A mérkőzés, amit az emberek 99%-a feladott volna, végig ment, Tammi elterült a földön, végül pedig kieresztette az eddig visszafojtott sikolyt, ami meccs közben felért volna egy virtuális lekopogással.
“Néha nem a nyertes, hanem a legyőzött fél állhat emelt fővel” (Fotó: Shannon Edmonds)
Pontosan ez az, ami naggyá teszi a sportot, mint műfajt. Nem, nem a sérült “játékos”, hanem egy versenyző, aki beleadott mindent – még egy végtagot is. Általában azért versenyzünk, hogy nyerjünk – még akkor is, ha a mondás azt tartja, hogy a részvétel a fontos. Ritkán ugyan, de adódik olyan helyzet, amikor a vereség többet ér, mint a győzelem.
(Fotó: Shannon Edmonds)
Néha nem a nyertes, hanem a legyőzött fél állhat emelt fővel. Néha az az ember marad meg az emlékezetünkben, aki vesztett, és nem az, aki nyert. A teljes mérkőzés itt tekinthető meg:
Ehhez hasonló eset utoljára 2004-ben történt a Jiu-Jitsu-ban, amikor Ronaldo Jacare megverte Roger Gracie-t a Világbajnokságon. Roger eltörte Jacare karját, mégis Jacare nyert. Ám volt a dolognak egy kis szépséghibája: Jacare elméletileg nem folytatta a küzdelmet: törött karjával a meccs végéig csak futkorászott, ellenfelétől minél messzebb próbált kerülni. Igazából diszkvalifikálni kellett volna őt, hiszen ha valaki már nem támad, az a küzdősportban megbocsáthatatlan, még törött karral is. Judóban egy ilyen eset azonnali kizárással járt volna.
(Fotó: Shannon Edmonds)
Más sportágakban számtalan példa van arra, amikor egy versenyzőnek fel kellett volna adnia a küzdelmet, de mégsem tette. A hegymászásban például sokan tudják, hogy vissza kellene fordulniuk a hegyről (rossz időjárás, vagy sérülés miatt), de amiért olyan közel vannak a célhoz, a logikusnak tűnő lépést mégsem teszik meg.
A filmvásznon is vannak példák: Rocky Balboa szobra nem egy nyertes embert ábrázol, hanem olyat, aki vesztett. A Rocky-ban a főhős korán reggel kezdi a futást. A háttérben a “Gonna Fly Now” című nóta szól. Rocky a “csúcsra érve” magasba emeli a kezeit – ez az a pillanat, amit a szobor örökre megragadott. Ha emlékszünk még rá; Rocky elvesztette a felkészülése utáni meccset. A film 1976-ban ezért a “fight sztori”-ért nyerte el a legjobb filmnek járó díjat.
Tammi Musumeci, a mindennapok hőse (Fotó: Shannon Edmonds)
Mindannyian szeretnénk tudni, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy mindent kockára tegyünk és még így is vesztesként sétáljunk el. Mert nyerni mindenki szeretne, és meg is tesz érte mindent. De tudunk veszíteni is?
Tammi tudott. Egy másik emlékezetes filmbeli karakter A Rettenthetetlen című filmben egy szót mondhatott volna, ami megmentett volna az életét: “kegyelem”. E helyett ő azt kiáltotta: “Szabadság!“, amivel aláírta saját halálos ítéletét. Vesztett, mégis NYERT. Mi képesek vagyunk rá?
szép de nem egyedi,nemeggy magyar sportoló is megtette ezt méges szól róluk magyar honlapon a fáma…
Oldal hivatkozás: Ben Rothwell törött kézzel kiütötte, majd kigúnyolta Alistair Overeem-et Budomagazin.hu