Török Dániel többszörös bajnok magyar kyokushin harcos nevét az utóbbi időben két területen is sokszor lehetett hallani. Egyrészt a januári K-1 derbi miatt, másrészt a nemrégiben, Nyíregyházán lezajlott Országos Kyokushin Bajnokság kapcsán. A versenyző értékel, és elárulja a terveit is.
– Mostanában sokat hallani rólad. De hogyan kezdtél karatézni?
– Nyolc éves koromban kezdtem karatézni Kalmár Árpád sensei
klubjában. Előtte belekóstoltam a teniszbe és a vizilabdába is, de a kyokushinnál ragadtam meg.
Az itt közölt fotók az OB-n készültek
 |
Édesapám, Török Ádám jazzklubja a Bem Rakparton volt, és ugyanott tartott edzéseket Kalmár Árpi is.
Akkoriban nagy sláger volt a “Nindzsa bosszúja” című film, és sok
akkori gyerekhez hasonlóan én is “ihletet” kaptam.
– Rajtad kívül foglalkozott valaki küzdősporttal a családban?
– Nem. Vagyis a dédnagyapám birkózó volt. Sőt, szabadfogásban olimpiai ezüstöt nyert.
– Ha már érem. Nemrégiben aranyat nyertél a Kyokushin Országos Bajnokságon (OB), Nyíregyházán. Mi a véleményed az idei versenyről?
– Pozitív és negatív tapasztalataim is vannak. Kezdem a rosszal.
Csalódás számomra, hogy évről-évre egyre kevesebb magyar versenyző vesz részt ezen a megmérettetésen. Engem is érintett ez, mivel a kevés nevezés miatt össze kellett vonni a 90 és a +90 kg-os súlycsoportokat. Ezt azonban kompenzálja, hogy immár nyílt OB-ről beszélhetünk, hiszen külföldi versenyzők is indulhattak. Nagyon
vártam régi litván ellenfelem, Donatas Imbracot, hiszen vele
mindig nagy csatákat vívunk. Sajnos, ő idén nem érkezett meg, mint ahogyan több versenyző sem. Talán a rossz időjárási körülményekkel magyarázható mindez. Pozitív változásként a verseny pénzdíjas jellegét emelném ki. Végre eljutottunk odáig, hogy felismerték: külön kell választani az úgymond amatőr és a profi versenyt. Ez azért fontos, mert a kyokushin ilyen magas szinten már nem működik amatőr alapokon. Profi szervezés, profi körülmények és körítés jellemezte a versenyt. Bencze Tomi, a kyo- válogatott edzője minden apróságra odafigyelt. Nagyszerű rendezvény volt, és egyben kiváló alkalom a 2006-ban hazánkban rendezendő kyokushin EB-re való felkészülésre.
– És a saját teljesítményedet hogyan értékeled?
– Nem vagyok elégedett magammal. Bár mindhárom meccsemet megnyertem – kettőt kiütéssel – a közelgő EB-re való felkészülés szempontjából nem jött jól nekem, hogy nem tudtam igazán súlycsoportbéli ellenféllel küzdeni. A versenyen nem tudtam olyan kaliberű ellenfelekkel megmérkőzni, mint amilyenek az EB-n várnak majd rám. A román, litván, ukrán ellenfelek nagyrésze profi, és őket nagyon nehéz lesz legyőzni. Ezért is lett volna szerencsés, ha minnél
keményebb, nehezebb meccseket vívok az OB-n. Viszont mindenképpen hasznos volt a K-1-ből a kyokushinba való visszatérés miatt. Ráadásul alkalmam volt kipróbálni új technikákat immár versenykörülmények között.
– Édeasapád koncertjén debütáltál Stefanovics Józseffel a K-1 szabályrendszerben. Milyen volt belekóstolni a kesztyűs küzdelembe?
– Nagyon nagy élmény volt. Rengetegen szurkoltak nekünk, élükön
édesapámmal. Kyokushinban már túl vagyok 100 meccsen, rutinos
versenyző vagyok, aki már majdnem mindent elért. Mégis nagyon feszült voltam a mérkőzés előtt. Mindketten bizonyítani akartunk, és elképesztő munkát végeztünk a
felkészülés alatt. Füzessy Zoltán, – kinek segítségével a kéztechnikánkat csiszoljuk – mondta a meccs után, hogy most “megéreztük a puskapor szagát”. Örülök a győzelemnek, mégha néhányan meg is kérdőjelezik a meccs értékét. Tény, hogy az utolsó napokban értesültünk arról, hogy az eredetileg kiszemelt ellenfelem nem tud jönni. Megkérdezték tőlem, kit kérek. Mivel nem ismerem a román versenyzőket, azt kértem, hogy lehetőleg minnél nagyobb – magasabb és súlyosabb legyen az illető. Nos, aki látta őt, nem hiszem hogy “gyengének” titulálta volna. Ráadásul jó eredéményei vannak: 5-szörös román bajnok. Sajnálom, hogy nem mindenki örül az eredményeinknek, én mégis előre tekintek. Úgy vélem, ez a gála mindenképpen jó alap lesz, amire lehet építeni.
– Vagyis a K-1 ben képzeled el a jövődet?
– A K-1 egy új kihívás számomra. Bár több kyós ért el komoly
sikereket a K-1-ben, emlékezzünk Andy Hug-ra vagy Filho-ra. Mégis nehéz megszerezni a kyokushin szervezet támogatását a K-1 szerepléshez. A júniusi Japán Kyokushin Világkupán azért is küzdök, hogy ezt elérjem. Magam is meglepődtem, hogy Japánban mekkora hírnévre tettem szert. Stefivel (Stefanovics József) és velem is gyakran találkozni televíziós promókban, amelyekkel a Világkupát beharangozzák. Nemrég egy japán válogatott kyós, Cukamoto jött Magyarországra csak azért, hogy velünk edzhessen. Emellett több felkérést kapunk Japánból, amelyek komoly jelentősséggel bírnak a jövőnkre nézve.
– Saját klubod van: a Champions Fight Club. Ez most K-1 vagy kyokushin?
– Is-is. Sőt! Szeretnénk minden fajta küzdősportnak teret adni a
klubon belül. Ezért regisztráljuk a klubot minnél több stílus
szervezetébe. A legjobb edzőket nyertük meg: Füzessy Zoltán
(ökölvívás), Lelekács Csaba (muay thai), Bódi István (kyokushin).
Az elnöki, menedzseri teendőim mellett én is oktatok.
– Akkor sűrű lehet az időbeosztásod?
– Igen. Napi két edzésem van, plusz az edzőtáborok és az extra felkészülések a versenyek előtt. A klub érdekében én tárgyalok, intézem a szerződéseket, az ügyes-bajos dolgokat.
Keresem a
szponzorokat, szervezem az eseményeket, és főleg igyekszem megteremteni a működés és versenyzés anyagi feltételeit.
– Egy Világkupa-érem nem akármilyen promóció lenne a klubnak…
– Pontosan! Győzni megyek Japánba! Nagyon komolyan készülök, mint az európa-válogatott tagja. Tavaly sérülés miatt kaptam ki a
döntőben, és bár most is van egy kézsérülésem, ez nem akadályozhat meg. Az európai versenyzőket ismerem, a japánokról pedig beszereztünk minden elérhető filmanyagot, amelyet kielemezhetünk – ezért nagy meglepetés nem érhet odakinn.
– A januári K-1 meccs után mi lesz a következő “nagy durranás”?
– Szeptemberben szeretnénk egy kyokushin-thai-box superfight
rendezvényt lebonyolítani. Nyolc párban küzdenek majd meg neves
kyokushin versenyzők a legjobb hazai thai-boxosokkal K-1
szabályrendszerben. A helyszín valószínűleg Nyíregyháza lesz. A
szervezést már elkezdtük, de a többi egyelőre maradjon titok.
Comments
comments
