Tito Ortiz, az élő UFC-legenda középiskolában kezdett el birkózással foglalkozni, 16 évesen. A motiváció: idősebb testvérei ellen akarta megvédeni magát.
A kezdetek…
Amikor középiskolás voltam, egyik bátyám állandóan engem ütött. Mindig kérdeztem tőle, hogy miért. Erre ő csak annyit válaszolt, hogy “csak úgy”. Azt is mondta, hogy, ha majd idősebb leszek, majd meg tudom védeni magam. Elkezdtem hát birkózni, hogy meg tudjam magam védeni tőle. Most már én vigyázok őrá – nevet Tito.
Ma már minden bátyám tisztel – teszi hozzá.
Kiszúrták
 |
Tito 1993-ban fejezte be a középiskolát, abban az évben, amikor az UFC hódító útjára indult. Tito nem igazán érdeklődött a verseny iránt, túl “piszkos”-nak találta. Amikor azonban elkezdte az egyetemi edzéseket, meghallotta, hogy “Tank” Abbott, az UFC egyik ma már legendás alakja edzőpartnert keres. Ettől kezdve együtt edzettek, s idővel Tito egyre ügyesebb harcos lett.
Akkoriban belekóstoltam a jiu-jitsu-ba is. Aztán hallottam, hogy az UFC indít egy könnyűsúlyú kategóriát is. Gondoltam, teszek egy próbát, és jelentkeztem az UFC XIII-ra. Emlékszem, 1997. május 30-án léptem először az Octagonba, az arénába. Az első ellenfelem, körülbelül 23 másodperc alatt állítottam meg. Olyan érzés volt, mintha megnyertem volna a bajnokságot! Ettől kezdve még keményebben dolgoztam. Igen-igen keményen gyötröm magam, hogy a lehető legjobb bajnok legyek.
Az első versenyére visszatekintve, Tito számára tanulságos vereség következett Guy Mezger ellen. Egy összecsapást követően a mérkőzésvezető megállította a küzdelmet, s Tito elkezdte ünnepelni a győzelmet, hiszen Mezger a padlón volt. Azonban nem számolták ki, s végül is meglepte, legyőzte Titot egy fojtással.
Amikor visszamentem a sarokba, azt hittem vége a mérkőzésnek, hiszen a srác nem tudott fölállni. Azonban tovább engedték a meccset, ami akkor nagyon megzavart. Nem volt fair húzás, de elfogadom a vereséget. Azonban akkor megfogadtam, hogy senkinek sem adok esélyt azután.
Azidőtájt sokan kritizáltak, tanulatlan harcosnak neveztek. Inkább atlétának tartottak. Tény: amikor elkezdtem birkózni, nagyon gyorsan versenyző szintig. Nagyon fiatal voltam és még csak másfél éve űztem a sportot. Úgy vélem kivételes érzékemnek köszönhető, hogy ilyen gyorsan jutottam előre.
Nem telt el sok idő és Tito Ortiz a legnépszerűbb UFC-harcos lett Amerikában. Azonban a többi versenyző nem fogadta kitörő lelkesedéssel a nagyszájú újoncot.
A tiszteletlen
|
Úgy gondolom, azért keltettem ellenérzéseket bennük, mert egy pimasz kölyök voltam. Még nem voltam bajnok, de már letettem a névjegyem. Olyan voltam, mint egy utcagyerek, aki tudja hogyan kell verekedni, de nem tud lakatot tenni a szájára. De ők is sokat beszéltek rólam. Némelyiküket csúnyán elkaptam. Mivel egy kölyök voltam a férfiak sportjában, sok valótlan dolgot terjesztettek rólam. De miután megvertem őket, rajtam volt a sor, hogy kinyissam a számat. Elismerem, mondtam egy-két lekicsinylő dolgot, amivel magam ellen fordítottam néhányukat.
Aztán egyszer csak eljött az alkalom a Guy Mezger elleni visszavágásra. Eredetileg Victor Belforttal mérkőzött volna Mezger, ám Belfort megsérült. Titot felkérték a beugrásra, s mivel akkoriban mellékállásban dolgozott és szüksége volt a pénzre, elfogadta az ajánlatot. Csak két hete volt a felkészülésre. A “visszavágón” Tito be akarta minden kétséget kizáróan bizonyítani, ki a jobb harcos.
Minden meccsemen ugyanarra törekszem. Nem akarom leszorítani, feladásra kényszeríteni ellenfelem. Amikor valakivel megküzdök, biztosan tudni akarom, hogy a harcnak mikor van vége. Azt akarom, hogy azt gondolják ellenfeleim: “Nem akarok még egyszer ellene küzdeni, mert csúnyán elintézett”. Biztos akarok lenni abban, hogy nyomot hagyok az emlékezetükben. Amikor például Ken Shamrockkal meccseltem, többször is leszoríthattam volna, de ki akartam végezni, ki akartam ütni – hogy megmutassam, milyen az igazi büntetés. Azt akarom, hogy az emberek azt gondolják: “Hú, ez a Tito nagyon kemény gyerek!”
A csúcson…
Az UFC XXII-n következett egy legendás összecsapás. Tito szembe került a legendás brazil harcossal, Vanderlei Silvával, a középsúlyú UFC-világbajnokkal. Az összecsapást nagy küzdelemben Ortiz nyerte öt menet után, egyhangú pontozással.
Nincs…
|
Vanderlei Silva nagyon-nagyon veszélyes volt. Presztízsmérkőzés volt, ahol eldőlt, a Silva fémjelezte japán Pride a jobb, vagy az általam képviselt amerikai UFC. Úgy érzem végig jobb voltam, s ezért lettem én a bajnok. Jó meccs volt és jó tervet követtem a meccs alatt – így tudtam legyőzni. Minden menetben le tudtam vinni földre, de néhányszor ő is eldobott. Végül a földrevitelek döntöttek, amiben én jobb voltam. Ez a sport a birkózást, a jiu-jitsut és az ökölvívást ötvözi, ezért mindben jónak kell lenned, ha győzni akarsz. Azon az estén Silva a birkózás részében vesztette el a meccset.
…párja
|
Ortiz az UFC-t tartja a vezető MMA (Mixed Martial Arts) szabályrendszernek. Szeret az UFC-arénában küzdeni. Úgy véli, nagyon sok rossz körülmények között élő fiatal amerikainak ő mutathat példát.
Példaképet keresnek, és remélem én lehetek számukra az. Nagyon sokan írnak nekem e-mailt, és megírják milyen ösztönzőleg hatok rájuk. Azt hiszem, ez az, ami igazán számít. Nem a mérkőzések megnyerése, nem a bajnoki cím, hanem az, hogy motiválom a gyerekeket és így lesz számukra jövő.”
Tito Ortiz már elismert, sokoldalú harcos volt, amikor kiütközött fizikális lemaradása. Hiába volt technikásabb birkózásban, jiu-jitsuban – volt olyan meccse, amikor majdnem fizikális hátránya miatt veszített. Nem akart még egyszer hasonló helyzetbe kerülni, ezért elhatározta, hogy erősebb, fittebb lesz minden ellenfelénél.
A sportnak kell alárendelned magad és nagyon-nagyon keményen kell dolgozni. Nem elég a technika csiszolása. Nagyon komolyan kell venni a súlyemelést és a kardio-edzéseket. Én napi nyolc órát, heti hat napot edzem. Vasárnap félig pihenő napom van, de azért gyúrok és kardiózom egy kicsit. A többi hat napon futok, súlyt emelek, bokszolok, birkózom, jiu-jitsuzok. A tűréshatárig megyek el az edzésben minden alkalommal.
A fordulópont…
A sport iránt való teljes elkötelezettség rányomta bélyegét a családi életre. Egy baleset kellett ahhoz, hogy Tito ráérezzen család fontosságára és arra, hogy vannak más, fontosabb dolgok is az életben.
Forever
|
Bermudán voltunk a feleségemmel, az esküvőnk utáni mézesheteket töltöttük ott. Aznap egy robogót béreltünk, hogy bejárjuk a környéket. Egy járdaszigetnél álltunk, amikor hirtelen elsodort minket egy busz. Ez volt az utolsó alkalom, hogy KO közelbe kerültem. Legalább 15 métert repültem, de felálltam. Ekkor láttam, hogy Kristin, aki mögöttem ült a robogón, beszorult a busz alá, amely magával vonszolta őt. Kihúztam a busz alól, és életben volt! Ez egy sorsfordító élmény volt számomra! Megváltoztatta az életem! A feleségem csigolyasérüléseket szenvedett, de nem kellett műtéti beavatkozás. Már jól van.
Úgy gondolom, hogy valaki fönt akkor nagyon vigyázott ránk. Azt gondolom, hogy még feladatom van, ezért maradtam életben. A feladatom az, hogy példát mutassak a gyerekeknek, hogy ha ke- ményen dolgoznak egy célért, akkor elérhetik az életben, mint én.Comments
comments
