Pedig az optimális súlycsoport beállítását, illetve a fogyasztás kedvező menetét senki nem tudja jobban az edzőnél és a tapasztalt versenyzőnél. Az edző feladata, hogy a legjobbat hozza ki versenyzőjéből. Ehhez gondosan kell megválasztani a súlycsoportot, melyhez nem elegendő a versenyző sportteljesítményét, testtömegét, testzsírarányát, életkorát ismerni.
Tisztában kell lenni a testalkati adottságokkal, örökletes tulajdonságokkal, fizikai, lelki, szellemi tűrőképességgel. Nem mindegy ugyanis, hogy a versenyző könnyen meg tud-e szabadulni 3-5 kg-tól, vagy kínok kínját éli át, s a súlya gyötrelmes fogyókúra ellenére sem mozdul. Az sem mindegy, hogy a versenyzőt mennyire terheli meg lelkileg a jelentős súly gyors leadása. Sajnálatos módon a nem megfelelő fogyasztás a sportoló életébe kerülhet, mely elsősorban a drasztikus folyadékmegvonás következtében alakulhat ki. Ezért nagyon körültekintően, tudatosan, megfelelő felkészültséggel és időzítéssel szabad a súlycsökkentést végezni. Az alábbiakban sorra vesszük a súlycsoportos sportágakban (birkózás, ökölvívás stb.) alkalmazott fogyasztás legfőbb szabályait.
1. Első és legfontosabb dolog a jelen testtömeg és testzsírarány ismerete. Ezután meg kell határozni a célsúlyt, vagyis azt a súlycsoportot, amelyben a tétversenyen indul majd a versenyző. Nem mindegy ugyanis, hogy tudunk-e még testzsírarányt csökkenteni. Ha a kiinduló testzsírarány férfiaknál 5 %, nőknél 12 %, akkor nincs esély arra, hogy a leadott kilók zsírból származzanak. Ekkor jelentős izomtömeg és folyadék veszhet el, azáltal a teljesítmény is drasztikusan romlik. Ebben az esetben érdemes megfontolni a magasabb súlycsoport választását, és inkább annál nagyobb tömegre erősíteni a versenyzőt a felkészülési periódusban.
2. Ha az optimálisnál magasabb testzsírarányt mérünk, tehát sokat kell fogynia a sportolónak, akkor érdemes időben elkezdeni a súlycsökkentést úgy, hogy a kalóriamegvonás szinte észrevétlen mértékű legyen. Ez azt jelenti, hogy eleinte hetente 0,2-0,5 kg-ot érdemes csökkenteni a testtömegből. A legfontosabb cél a testzsírarány-redukció, és ehhez sok idő szükséges.
3. Ha a verseny előtt egy-két héttel kell 4 vagy annál több kg-tól megszabadulni, akkor sajnos fel kell készülni a jelentős glikogén- és folyadékveszteségre. Azok a birkózók, akik hirtelen vesztették el testtömegük 4,5 %-át, 3,5 %-kal gyengébben teljesítettek izomerő feladatban (Hickner et al., 1991).
4. Soha ne vigyük 1500 kcal alá a napi energiabevitelt, és ne hagyjunk ki egy ételcsoportot sem a fogyókúrás menüből. Így kerülhető el a fehérje-, ásványi anyag-, vitaminveszteség.
5. A víz nem jelent extrasúlyt! Nincs energiatartalma, viszont nélkülözhetetlen a sejtek működéséhez és a megfelelő szénhidrát-ellátottsághoz. A folyadékmegvonás, szaunázás, más módszerrel történő izzasztás nagyon veszélyes!
6. Az üdítőitalok, gyümölcslevek, szénhidrátitalok bővelkednek kalóriában, ezért körültekintően kell a folyadékbevitelről gondoskodni. Fogyasztáskor a víz tűnik legjobb választásnak.
Forrás: sportorvos.hu
