Ten-shin, az Üres Kéz Útja

Kiss László karate mesterrel a Ten-Shin Karate Sportegyesület vezetőjével beszélgettük, aki elmondta, hogy ebben az évben lesz harminc éve, hogy az „Üres Kéz” útját járja. Továbbá megtudtuk tőle, hogy 2011-ben volt húsz éves egyesületük, és az általa tanított karate stílus a Goju-ryu a „Keménység és a lágyság iskolája”. Nevét az „Öklök nyolc verse” című ősi Bushido versből kapta. A Goju a Déli-Shaolin rendszerből fejlődött ki Ryu-Ryuko, Higaonna és Miyagi mesterek által. Az 1920-as években nyerte el mai formáját Chjun Miyagi mesternek köszönhetően. A Goju-ryu négy tradicionális japán iskola egyike.
 

– Igen ebben az évben huszadik évfordulóját ünnepli a Ten-Shin KSE. Amikor letöltöttem a sorkatonai szolgálatomat többen megkerestek, hogy szeretnének edzeni. Barátom Szoboszlai István segítségével alakultunk ujjá 1991 nyarán. Megkértük Tokai Kiss Jánost vállalja el az edzői feladatot, de amikor elkezdődtek a foglalkozások az edzések vezetése is rám hárult. Kapcsolatokat kellet kiépíteni, tagokat toborozni és vizsgáztató mestert kellett keresnem.

1982-ben egy volt általános iskolai osztálytársam ajánlotta figyelmembe a karatét. Gyenge fizikumú vékony gyerek voltam, és az önbizalmam sem volt valami erős. Abban az időben a karate népszerű volt, nagyon sokan kezdték el Hajdúszoboszlón is e távol keleti harcművészetet.
 

A motivációm egyszerű volt, és nagyon erős. Meg akartam testileg és lelkileg erősödni. Abban az időben sokan karatéztak. Amikor jelentkeztem, hogy én is szeretném kipróbálni a karatét az akkori edzőm Tóth István rám nézett és egyszerűen ennyit mondott: – „jelenleg nem tudlak fogadni, túl sokan vagyunk már így is.” Valóban sokan voltak, de igazából szerintem azt gondolta egy ilyen vékonyka gyenge fiúnak úgysem való ez. De aztán megenyhült és beállhattam a sor végére. Az hogy mennyire a sor végére kerültem az abból is látszott, hogy két év rendszeres edzés után engedte meg, hogy felállhassak az első fehér öves fokozatra vizsgázni.
 

– Ez számomra nem egy tudatos döntés következménye volt. 1985.-ben Tóth Istvánt behívták sorkatonai szolgálatra és ott maradt a csapat igazi vezető nélkül. Aki átvette a csoport irányítását egy sikertelen övvizsga után, egyszerűen otthagyta a klubot. Azt mondta, ha továbbra is edzeni akartok, akkor valaki vegye át az MHSZ Karate Klub vezetését. Én voltam a rangsorban következő, ezért nem volt más választásom, mint élni a kínálkozó lehetőséggel. Nagyon szerettem már akkor is a karatét, de a kialakult helyzetet annál kevésbé. Nem voltam sem szakmailag, sem pedagógiailag felkészült a feledtara, és az ottmaradtak sem tartottak valami sokra. Egyszerűen nem tudtam, hogyan kell bánni az emberekkel, persze igyekeztem lemásolni az edzőim mestereim példáját, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez így nem működik, hisz én nem ők vagyok. Egyszóval rögös volt az út. Keveset tudtam, de nagyon lelkesen nyomtam a karatét. Később persze gyakorlatot szereztem, edzői vizsgát tettem és kezdett összeállni a kép.
 

– A ten mennyeit, míg a shin, tudatot, szellemiséget jelent. Többnyire mennyei tudatnak szoktam fordítani. Érdekességként megemlíteném, hogy a híres filmszínész Steven Segal edzőtermét is így hívják, persze mikor elneveztük csapatunkat erről mit sem tudtunk. A név megváltoztatásának több oka is volt. Az első, az hogy áttértünk a Goju-Ryu gyakorlására, és abban az időben fekete öves tanítványaimmal több helyszínen is tartottunk karate edzéseket. Közel hatvanan voltunk. Három városban dolgoztunk: Hajdúszoboszlón, Nádudvaron és Debrecenben.
 

– Igen, ez egy nagyon jó kérdés. Abban az időben sokat és keményen gyakoroltam, de úgy éreztem, hogy megrekedtem egy szinten. Elégedetlen voltam és kerestem a továbblépés lehetőségét. Aztán Morio Higaona nagymesterről láttam egy dokumentumfilmet, és akkor ezt mondtam. – Igen ez az igazi karate! Nagyon meggyőző volt számomra, sok japán és európai nagymesternél edzettem, de senki nem tett rám ilyem mély benyomást, kivéve jelenlegi mesteremet Takeji Ogawát. Aztán elmentem Budapestre a tanítványaimmal egy nemzetközi szemináriumra ahol sihan Takeji Ogyawa tartotta az edzéseket. Ott találkoztam azzal a személlyel, aki később a mentorom lett a Goju karatéban. Ogawa mester mind emberileg mind fizikálisan és technikailag nagyon rendben van. Hazajöttünk a fekete öveseimmel megbeszéltük a kialakult helyzetet és demokratikusan döntést hoztunk, hogy stílust és szövetséget váltunk. Röviden így történt.
 

– Már vártam ezt a kérdést. Talán az lenne a legjobb, ha itt elmondanám azt, amit a szervezetünk küldetésnyilatkozatában megfogalmaztunk. A Ten-Shin Karate Sportegyesület célja a tradicionális Goju-Ryu karate gyakorlása által jellemszilárd egyenes másokat tisztelő testileg és lelkileg egészséges ember nevelése a Karatedo rendszeres gyakorlása által. Edzéseinken alaptechnikák, formagyakorlatok, önvédelem, a kötött és szabad küzdelem egységes rendszert alkot. Stílusunkra jellemző lágy köríves védéseket, kemény egyenes vonalú ellentámadás jellemzi, mely a Goju iskola sajátossága.
 

Városunk fiataljai számára versenyzési lehetőséget biztosítunk a WKF szabályrendszerének keretein belül. Ennek a szabályrendszernek van kizárólagos esélye arra, hogy az összes karate szabályrendszer közül felvételt nyerjen az olimpiai versenyszámok közzé. A nálunk elsajátított értékeket nem csak az edzőterem falai közt, de a mindennapokban is jól hasznosíthatjuk. Fontos számunkra egy pozitív értékeket valló, harcművészekből és sportolókból álló közösség kialakítása.
 

– A karate nincs korhatárhoz kötve, az általános iskola első osztályába járókat már fogadjuk az edzéseinken. Felső korhatár nincs, de az edzések megterhelők ezért krónikus betegségben szenvedőknek nem ajánlom. Ezen kívül mindenkinek, aki szeretné elsajátítani a fenti értékeket, amit szervezetünk a küldetésnyilatkozatában megfogalmazott. Sajnos a mai társadalmunk a gyorsan megszerezhető dolgokat részesíti előnyben, de a jó és értékes dolgokhoz időt és sok energiát kell befektetnünk.
 

– 1998-tól indulunk WKF szabályrendszerű versenyeken. Az előtt egyáltalán nem versenyeztünk, időbe telt mire be tudtunk érdembe kapcsolódni ebbe a történetbe. Először csak Katában, formagyakorlatban, majd ahogy gyűlt a tapasztalat küzdelemben is indítottunk versenyzőket. Általában ha elindulunk valahol szinte mindig sikerül eredményt felmutatni. Ennek örülök, hiszen a fiatalok számára a versenyzés nagyon fontos. Azt azért hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak a fiataloknak szól. A sportkarate ma Magyarországon világszínvonalú, ezért hihetetlenül sok anyagi eszközre, tehetségre, napi rendszeres munkára van szükség. A karate szerintem nem csak verseny, kell az egészség megőrzésére az önvédelemre a jó hagyományok ápolására is gondolnunk. Így az idősebbeket is meg tudjuk szólítani. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a karatét Okinawán önvédelmi célból hozták létre.

– Igen, több is. Minden eredményt és embert meg kell becsülni. Kovács Gabriella formagyakorlatban kiemelkedően teljesített, ma már nem versenyzik, de tudásával erősíti csapatunkat. Molnár János első tanítványom is versenyzett. Vele több évtizede együtt dolgozom, sokat segít a munkámban. A mostaniak közül kiemelném Szilágyi Katát, aki mind küzdelemben és formagyakorlatban is kiváló, bár még nagyon az út elején tart.
 

– A legjobb, ha valaki önmagától motivált. Azokkal, akik szülői nyomásra kezdik el az edzéseket, ritkán lehet komoly eredményt elérni. Mindenkinek saját magában kell megkeresni a miértet. De amikor egy nehéz nap után bejön a tanuló a terembe, és látszik rajta a fáradtság, elő kell venni a tarsolyból minden eszközt, amivel felrázhatjuk. Az én első mesterem Dr. Gulyás Péter nagyon karizmatikus személyiség volt, egy életre meghatározta számomra, hogyan kell egy karate edzést levezényelni.
 

 

– Igen, kialakulóban van egy új kapcsolat Magos Róbert mesterrel, aki Szatmárnémetiben vezet egy nagy csapatot. Meglátogattuk Őket és beszéltünk a két város karatésai közötti együttműködéséről. Nekem ez nagyon fontos, Ők ott Erdélyben ugyanolyan magyarok, mint mi, csak nehezebb helyzetben vannak. Nincsenek úgy elkényelmesedve, mint az itthoni emberek, ha lehetőséget látnak, megragadják, ha nem látnak, csinálnak maguknak.
 

– Beszéltünk a sikerekről, de – mint ahogy más kluboknál – itt is előfordulhatnak kisebb – nagyobb kudarcok – Beszélnél erről?

– Azt gondolom, hogy ezek nélkül nincs fejlődés. Sem a karatéban, sem az élet más területén. Ezek visszacsatolások, hogy mit kell másként csinálnunk. Lehetnek buktatók vagy lépcsőfokok, amin feljebb tudunk mászni, és jobbá tudjuk tenni önmagunkat és karaténkat. Persze ha egoista a hozzáállásunk, akkor a legkisebb akadály is bénítóan hat az emberre. A karatedóhoz alázat és nyitott elme kell.
 

Mottóm a következő: „Mindig éreztem, ha valamit véghez akarunk vinni, akkor azt el kell kezdenünk. Onnan ahol épp vagyunk, s a tőlünk telhető legjobban.” – Gudo Vafu Nisidzsima

  
szerző: Fehér Adrienn

További info: www.tenshin.atw.hu