A taikiken kifejleszti a természetes életbenmaradási, védekezési ösztönökön alapuló intuitív reakciókat és az elme által irányított test mozgás-reakcióira fókuszál.
Minden, amit magadban fejlesztesz ki, a tiéd. Minden, amit tőlem, vagy mástól tanulsz, csak kölcsönzött.
Soshi Kenichi Sawai
Kezdetek
A taiki shishei kenpo, vagyis a taikiken egy japán harcművészeti ág, amelyet Soshi Kenichi Sawai (1903-1988) alapított. Ez a rendszer a kínai ”Chuan-fa” ("kempo" japánban) pusztakezes küzdelmi technikán alapul és a ”Nei Jia” három belső rendszerén alapul:
1. Tai chi
2. Hsing I
3. Ba Gua
Sawai sensei-t különösen lenyűgözte Wang Xiangzhai nagymester (1885-1963), aki abban korának egyik legnagyobb kínai harcművésze volt. Wang Xiangzhai rendszere, a yiquan szoros rokonságban volt a Hsing I stílussal és számos ötletet adott Sawai mesternek. Az 1930-as években, sorkatonai szolgálata alatt Sawai mester találkozott és összemérte küzdő tudását Xiangzhai mesterrel és annak ellenére hogy 22 évesen 5. DAN-os dzsúdós, 4. DAN-os iaido-s, 4. DAN-os kendós volt, teljes vereséget szenvedett az öreg mestertől. Ezek után Sawai megszállottan kezdte tanulni a yiquan-t.
Amikor visszatért Japánba, Sawai tovább edzett egyedül, majd 1947-ben Wang nagymester engedéjével megnyitotta Taikiken iskoláját. Az edzések Tokio egy különleges helyén, Meiji-Jingu-ban folytak, odakinn a természetben, fák között.
A taikiken sok budokát vonzott, főleg a kyokushin karatéból, hiszen Sawai mester régi jó barátságban volt Oyama mesterrel, amely még az egyetemi dzsúdós évekből eredt.
Sawai mester taikiken stílusa több szempontból is egyedi volt. A sensei sohasem nyitott honbu dojo-t, az edzések a szabadban folytak, amikor csak lehetett és a mester utcai ruhában edzett. Ha rossz idő volt, egy kávéházban oktatta az elméletet, amelynek teóriáiból sohasem fogyott ki. Az új gondolatai száma mellett a tanulnivágyása is határtalan volt, mindg jobb és jobb akart lenni.
Bár az edzései órákon át tartottak, nagyon kevesen köszöntek el idő előtt. Minden tanítvány feszülten figyelt, nehogy lemaradjon bármilyen apró részletről is. A legjobb japán tanítványok között olyan neveket találunk, mint Akio Sawai, Yoshimichi Sato, Norimasa Iwama, Kazuo Yoshida, Yukio Ito, Mikio Goto, Hatsuo Royama, vagy Masashi Saito.
A sok-sok kínai kung-fu stílus közt a taikiken a valós küzdelemre helyezi a hangsúlyt. Az igazi küzdelemben rejlik a stílus ereje, amelyet sok japán a legerősebb kínai eredetű küzdő-stílusnak tar. A taikiken sok nagy harcost vonzott és számos stílusra gyakorolt nagy hatást, köztük a kyokushin karatéra is.
Esszencia
A személyes intuíciókon alapuló taikiken célja, hogy kifejlessze és tökéletesítse az emberi természet intuitív képességén alapuló pszichés és fizikai képességeket. Ez az egyén elementáris szellemének legmagasabb megnyilvánulása. Ezek a természetes intuitív képességek emelik az egyén fizikai és mentális funkcióit maximális értékre.
Összességében elmondható, hogy a taikiken alapja az ember törekvése az egészséges elme és test elérésére.
A cél felé vezető útnak három elem van:
Az első az egészség, amelybe beletartozik az elme és a test egyaránt. Amikor jó pszichológiai és fizikai kondícióban vagyunk, akkor tudunk értékes életet élni és megtenni, amit akarunk.
A második a törekvés az érdekes és hasznos életre. Ha megtanuljuk a mozgás törvényeit és motivációit, akkor elementáris szellemünk felszabadul, fejlődésünk fokozódik.
A harmadik a küzdelem. Csak egészséges és intuitív test és elme képes természetes módon reagálni a harcban úgy, hogy reális esélyünk legyen a győzelemre. A taikiken nem küzdő módszerek, technikák egyszerű gyűjteménye. A cél, hogy minden körülmények között hatékony és spontán reakciókat adjunk a különböző harci helyzetekre.
Comments
comments
