A motocrossosból lett kempo harcos Amerikában bizonyítana. Interjú.
A székesfehérvári Professional Kempo Fighters 23 éves kempo mestere a kezdetekről, motivációról, az MMA és a pénzdíjas versenyek világáról és céljairól mesél.
Szűcs Gergő
– Ha nem tévedek Te vagy azon kevesek egyike a Kempos társadalomban, akinek megadatott a lehetőség, hogy már fiatalon megismerkedjen a Zen Bu Kan Kempoval. Hogy történt mindez?– 8 éves voltam, amikor elkezdtem Kempozni. Már előtte is érdekeltek a küzdősportok. De addig cross-motoroztam. Aztán mivel minden egyes Van Dame, vagy Jackie Chan film után elkezdtem ütögetni meg rugdalózni, édesanyám beíratott fehérvára Zen Bu Kan Kempozni. Azóta ott vagyok minden edzésen, amikor csak tudok.
– Mennyire érzed ezt előnynek? Szerinted a harcművészetek elkezdésében létezik olyan, hogy késő?
– Attól függ, hogy mik a célok a harcművészettel. Ha egy 50-es férfi MMA bajnok akar lenni, akkor neki már késő. Viszont nem egy olyan neves harcost ismerek, aki 18 éves korában kezdett el harcművészettel foglalkozni és most a legjobbak neve mellé került az övé is. Mivel nekem álmom és célom, hogy kijussak Amerikába komoly minőségi MMA versenyekre, így számomra mindenképpen előny, hogy gyerekkorom óta tanulom a Kempot. 14 éves koromban volt az első meghívásos full meccsem. Azóta folyamatosan részt veszek ilyeneken, ez mind mind tapasztalat.
– Mi az a motivációs erő, ami téged a Kempohoz köt? Mik azok az értékek és tanítások, amiket innen merítesz?– Mindig állítok fel magamnak közeli és távlati célokat. Nagyon fontos hogy tudjuk, hogy mit akarunk és hogy ezért ne térjünk le semmi körülmény között sem az útról. Ha van célod, van ami miatt motivált maradsz. Pont ez által, hogy motivált az ember olyan emberi tulajdonságokat gyűjtesz, ami az életben nagyon nagy értéknek számít. Egy motivált ember nagy akaraterővel rendelkezik, nagy a kitartása. Ha vannak céljaid és komoly gondolataid a jövőddel kapcsolatban akkor egy határozott, motivációval teli levő ember vagy. Magamról is elárulok valamit – bár már említettem – célom hogy Amerikába jussak és ott versenyezzek, és ehhez már el is kezdtem a komolyabb készületeket.
– Ha jól tudom a tanulás mellett saját klubbot is vezetsz és profi versenyzőként is részt veszel a harcosok világában. Mesélsz egy kicsit a mindennapokról? Hogy csinálod?
– Mindenki egy remek harcos akar lenni, de ez rengeteg lemondással jár. Rengeteg… Nagyon nehéz összeegyeztetni a sulit az edzésekkel, plusz még dolgozni is. De ugye tartja a mondás
„mindenkinek arra van ideje, amire akarja”. Nehéz egy egész napos suli után elmenni még megtartani egy edzést, vagy kettőt, és utána még edzeni egyet. De ez ilyen időszak, amikor nagyon sokat kell tennem azért, hogy később a legjobbak közé kerüljek. Arról nem is beszélve, hogy fiatal vagyok és forr a vérem, tehát ha tehetném, mindig buliznék és lazulgatnék. De mesterem, Takács Attila, ebben is keményen fog: verseny előtt egy hónapig semmi éjszakázás, és éjfél előtt alvás. Erre nem azért van szükség, mert olyan nagyon sokat dob a teljesítményemen, hanem mert céltudatosnak kell maradnom.
– Milyen címeket tudhatsz magadénak a versenyzés világából?– Kempoban 5x Felnőtt Magyar Bajnok vagyok (A-Viadalban). De a Kempo mellett rengeteg küzdősport gálán vettem részt. Mint egy 40 full meccsem volt (ezek csak a komolyabbak, pénz díjas). Ebből 15 MMA meccs. Lengyelországban győzedelmeskedtem egy helyi kedvenc ellen. Bécsben egy 3 danos Brazil Jiu-Jitsu mesterrel küzdöttem. Tehát van mögöttem meccs, de még mindig tanulnom kell, mert tudom, hogy még jobb lehetek.
– A Te életedben milyen szerepet töltenek be a példaképek? Egyáltalán fontosnak tartod a példaképeket vagy a saját tapasztalatokból merítesz erőt?– Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb példaképem Takács Attila, mesterem és nevelőapukám egyben. Mind emberileg, mint sport ügyileg sokat tanultam/tanulok tőle.
Hogy fontosnak tartom-e? Ez egy nagyon jó kérdés. Számomra fontos volt, mert ezért is tudtam minden körülmény között azt csinálni, amire csak megkért a Taki. Fontos azért, mert a példakép is egy irány, hogy Én ott akarok lenni ahol Ő, olyan elveket akarok vallani, mint Ő, és ezért még ha észre sem veszi, de folyamatosan tartja magát az illető.
– 23 éves vagy, de úgy tudom, hogy már 18 évesen mester voltál. Jelentett ez bármi nehézséget, hogy fiatalon példaképpé váltál?– Példakép lennék?! Jó ezt hallani, bízok benne…
Nem is az jelentett, hogy fekete öves lettem, hanem amikor elsőnek lettek tanítványaim és utána bunyóznom kellett előttük. Úgy éreztem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy veszítsek. Rossz és egyben jó fajta izgalom, nyomás volt rajtam. Most már csak feldob, amikor tudom, hogy a tanítványok is látnak, mert akkor még 10%-al keményebben bunyózok.
– Mindig is szenvedélyes versenyző voltál. Mit szeretsz a versenyzésben? Mi az, ami miatt félreteszel ennyi mindent az életedből?
– A siker számomra egy drog… Amiért mindent megteszek. Imádom azt az érzést, amikor felmegyek a szorítóba és csak Én vagyok meg az Ellenfelem. A tér megszűnik körülöttem, és amikor egy megrendítő erejű ütést be tudok vinni azt kb. 10-szeres lassításban látom. Tudni azt, hogy a sok edzés meghozta az eredményét csodálatos. Ez a lelki része a dolognak. A másik, hogy sok-sok verseny kell ahhoz, hogy még jobb legyél, mert mind rutin szerzés. Ha vesztesz is, akkor sem kell csüggedni, mert a vereségből lehet a legtöbbet tanulni. – Mik a távlati céljaid a Kempoval kapcsolatban?
Ez egy igen távlati cél, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Ahogy említettem már, tervezgetem az Amerikába utazást. Ahol versenyezni szeretnék, minél többet. Végül amikor a versenyzéshez már öreg leszek, akkor elterjesztem a Zen Bu Kan Kempot az USA-ban is. Szóval lehet majd jönni edzőtáborozni…
