Kick-boksz, profi ökölvívás, shotokan karate – Szilágyi Diána nem tétlenkedik, ha sportról van szó. A Shogun Magazin főszerkesztőnője mesél magáról, a lapjáról és a biofoton szkennerről…
– Sokan csak úgy ismernek téged, mint a Shogun Magazin fõszerkesztőjét, de nem is olyan rég, még te is aktív sportoló voltál. Milyen stílusokban milyen eredményeket értél el?
– '92-ben, harmadikos gimnazistaként kezdetem el kick-bokszolni. 1994-ben már szerepeltem a lisszaboni EB-n: – 50 kg-ban (light contact) nyertem is. Semi contactban harmadik lettem. Az igazsághoz tartozik, hogy jobban szerettem a light contact szabályrendszert, a folyamatos küzdelmet. 1995-ben Stuttgartban világbajnok lettem (-50 kg, light contact). '96-ban kicsit visszavonultam: tanultam, végeztem a testnevelési egyetemet. '97-ben ismét következett a világbajnokság, ahol ismét nyerni tudtam. Következett a kijevi EB, ahol semi contactban kellett küzdenem – a
súlycsoportbeosztás miatt – kevés sikerrel. 1999-ben Olaszországban azonban ismét light contactban indulhattam, és világbajnokságot is nyertem. Háromszoros világbajnokként már a boksz felé kacsintgattam. 1998-tól már folyamatosan voltam kint edzőtáborokban. Az Universum Box Promotion csapatánál Regina Halmich felkészülésében segítettem edzőpartnerként.
– És elhatároztad hogy 30 éves korodban abbahagyod a versenyzést…– Nem. Nem volt ilyen elhatározás. Annak idején kint bokszoltam egy osztrák klubban, együtt Csábi Bettivel. Ott én Nemzetközi Osztrák Bajnoki címet szereztem, és ígéretet kaptam arra, hogy a következő meccsem már Európa-bajnoki övért megy majd. Teltek-múltak a meccsek, és csak nem jött a címmérkőzés. Éreztem, hogy valami nincs rendben, és ezt szóvá is tettem. Ráadásul csak meccspénzt kaptam, a költségeimet nem térítették – így ez már anyagilag sem érte meg. Ebben az időszakban találkoztam a Shogun magazin kinti főszerkesztőjével az egyik gálánkon, aki megkérdezte: nem lenne-e kedvem ezt az újságot csinálni Magyarországon? Igent mondtam. Kezdetben az osztrák és német kiadványhoz dolgoztam be – nálunk ekkor még nem létezett a lap. Rendezvényekre jártam, kapcsolatokat építettem, és 2003. augusztusában megcsináltuk a magyar kiadványt. Azóta egyre fejlődik az újság, s ma már a negyedik évfolyamnál tartunk.
– Hogy jött a képbe a boksz?
– Nagyon szerettem a kick-bokszot. De egyszer Németh Ferenc, a szegediek edzője szólt, hogy lenne egy lehetőség: Hamburgban Regina Halmichhal kellene edzeni. Mindent fizetnek, stb, stb… Belevágtam, és nagyon jól sült el a dolog. Jól éreztem magam, családias hangulat vett körül. Ezután újra és újra hívtak, amikor Reginának hozzám hasonló ellenfél ellen kellett készülnie. A lényeg, hogy megtetszett a profi ökölvívás világa, ám ekkor Magyarországon még nem volt profi női boksz. Amatőr versenyeken, kupákon rendszeresen indultam, de profi keretek között akartam versenyezni. 2000-ben írtam alá az osztrák istállóval egy kétéves szerződést, amit aztán a már említett okok miatt nem hosszabbítottam meg. A kick-boksszal sem szakítottam végleg. Tirolban profi kick-boksz Európa-bajnoki címet is nyertem, de aztán az újságírás egyre több időmet kötötte le, és így lassan abbahagytam a versenyzést.
Belekóstoltam a karatéba is. A barátom révén ismertem meg a shotokan stílust, és '96-tól foglalkoztam ezzel is. Majd mikor abbahagytam a versenyzést, jól jött, hogy egy héten három alkalommal edzhetek a
shotokanosokkal.
– Hol tart most a Shogun Magazin? Mit sikerült elérni ezidáig?– Most már a negyedik évfolyamnál tartunk. A kiadvány egyre bővül, egyre több a színes oldal. Alulról kezdtük az építkezést, és folyamatosan növeljük a példányszámot. Nagyon sok a pozitív visszajelzés, mind többen szeretnének benne lenni a kiadványban. Úgy érzem, hogy most, a negyedik évben magunk mögött hagytuk a bevezető időszakot, és egy magasabb szinten fejlődhetünk tovább. Mondhatom, hogy elégedett vagyok.
– Hol tart a példányszám?– 6-7000 példányban jelenünk meg, de különleges események alkalmával, pl. a februári K-1 kapcsán, kétszer ennyi volt a megjelenő példányszám.
– A hazai harcművészeti lapok között hová pozícionálnád a Shogunt?
– Négy-öt lap van Magyarországon, amely ebben a témában érdekelt. Nyilván mindenki maga mellett beszél – így mi is. Szerencsére nagyon jók a magyar küzdősportolók, így nem nehéz jó újságot csinálni.
– Úgy tudom manapság új oldaladról ismerhet meg téged a nagyközönség…
– Igen. Az egyik távközlési cég megkeresett, hogy szeretnék, ha én lennék az egyik regionális reklámarcuk. Nagyon örültem a felkérésnek, és most óriásplakátokon, tv-spotban és egyéb reklámfelületeken is találkozhatnak velem az emberek Esztergomban és környékén.
– Ha jól tudom, egyéb missziót is vállaltál… – Sokat foglalkozom az egészséges táplálkozással – szerintem a mai világban erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni; sok az elhízott és beteg gyerek és felnőtt egyaránt. Kapcsolatban állok egy táplálék-kiegészítőket pontosabban antioxidáns készítményeket forgalmazó céggel, akiknek a birtokában van egy biofoton szkenner nevű mérőműszer, mely alkalmas az emberi szervezet antioxidáns szintjének megmérésére! Készítményeik hatékonysága tehát bizonyítható, mérhető! Minden, ami megakadályozza, vagy lelassítja a szabadgyökök okozta károsodásokat, antioxidánsoknak nevezünk.
(A szkennerről bővebb információ a www.bioscanner.hu oldalon olvasható.)
Comments
comments
