Hogyan keletkezett a shito-ryu karate? Hogyan formálódott az idők során? Melyek voltak az alapstílusok? Vannak-e titkos tekercsek? És, ha vannak, mi áll rajtuk? Két részes interjúnkban Szénási Zsolt karate mesterrel, a Magyarországi ShitoKai Karate Szövetség első emberével keressük a válaszokat.
– Hogyan keletkezett a shito-ryu karate? Sokan a sorinji kempóra és az aiki-jutsura vezetik vissza a rendszert. Kérlek, meséld el, Te hogyan hallottad a mestereidtől!
Tanítványok gyűrűjében
 |
– Valóban, a sorin és a sorej, északi és déli elemek ötvöződnek a karatéban. A harcművészet fejlődésében India, Kína, Okinawa és Japán játszott kulcsszerepet, majd szerte a nagy világban tovább változtak a rendszerek. Okinawa és Kína kapcsolata messzire nyúlik vissza, de az 1400-as évek az egyik legfontosabb időszak, amikoris a szigetre 36 család települt át Kínából. Ök terjesztették el Okinawán a kínai kultúrát – a hajóépítéstől a harcművészetekig. Ennek hatására elindultak a cserediákok, a követek jöttek-mentek, és így hozták-vitték egymást között a tudást. Okinawán három fontos várost tudunk megjelölni a karate fejlődése szempontjából: Suri, a régi királyi főváros, Naha, amely egy kikötőváros volt, illetve a kínai kolónia központja, Tomari. A karate elődje az Okinawate, ami három fő stílusból – surite, nahate és tomarite – alakult ki. 1936-tól használják azt a kandzsit, írásjelet, amivel a karatét jelöljük. Előtte azt is másképp írták. Fontos dolog, hogy a japánok nem fogadták el a kínai kultúrát és tradíciót. Emiatt kellett más hangzású nevet adni, és másképpen írni és olvastatni a fogalmakat. Az eredeti, a Todi jutsu, a “kínai kéz művészete” volt, ezt fordították később az “üres kéz művészetének”.
– Mesélj a fő stílusokról!– A három fő stílus, a nahate, a surite és a tomarite; tulajdonképpen ezek a modern irányzatok ősei. A shotokan vagy a wado-ryu csak iskolák, bár sokszor stílusnak mondják őket. A surite kifejezetten a szamurájok stílusa volt. A fegyverhasználat miatt itt a távolságnak volt nagyon fontos szerepe – a küzdelemben nagy távolságot tartottak. Itt a mozdulatok egyenesek, hosszúak, dinamikusak. A nahate, a dél kínai stílusokat vette át leginkább: a mozdulatok lágyabbak, körkörösebbek, és az egészségre is jobb hatással vannak; itt kiemelten fontos a légzéstechnika. Nahában viszont mások voltak a lehetőségek, mint az óhazában: nyilvánosan tilos volt edzeni, ezért vagy házaknál vagy elhagyott fészerben és csónakban gyakoroltak. Másfajta állásokat alkalmaztak, szűkebbek lettek a technikák, és egyre inkább a közelharcra épültek. A helyhiány miatt pedig körkörösebbé váltak. A tomarite a kínai kolónia rendszere volt, amiben a stílusok keveredtek. Sokszor a légzés
nahatés, a mozdulat pedig
suris volt, illetve a nyitott kezes technikák is nagyobb szerephez jutottak. A zárt ököl akkor alakult ki, amikor megjelentek a makiwara (ütőfa) tréningek. Ha öklöt használtak, akkor sem a seikent, hanem az ujjpercet használták. A japánok viszont azért, hogy ne sérüljön a kéz, teljesen átálltak az ökölre. Okinawán a mesterek csak kevés emberrel foglalkoztak, ezért minőségi edzések voltak. Japánban ez már másképp volt és van mostanság is.
– Hogyan alakult tovább a történet?– A két tradicionális iskola a goyu és a shito-ryu. A modernebbek a shotokan meg a wado-ryu. A goyu az tisztán nahate-rendszerű. A shotokan az surite, a wado-ryu-t a shotokan és a ju-jutsu ötvözéséből hozta létre Otsuka mester. A shito-ryu mind a három stílust tartalmazza, és még más technikákat is.
– Miért alakult így?– Mabuni nagymester nagyon híres volt – Okinawán minden mester az ő házában gyűlt össze gyakorlatozni. Voltak ott ninják, ken-jutsusok, kobudosok. A nagymester pedig átvett tőlük elemeket, amelyeket beépítette a shito-ryuba. A fegyverek is így kerültek be a rendszerbe. De az, hogy ezt ki tanulhatja meg és ki tanítja, az attól függ: ki milyen közel volt, van a forráshoz. Nekem nagy szerencsém van:
Mabuni mester sajnos már nem él. Elsőszámú tanítványai a két fia, valamint Ken Sakio – a világszövetség elnöke – és Tsuzikawa mester volt. Az én mesterem Isimi mester Tsuzikawától és az egyik Mabuni fiútól tanult. Mi közelről kortyolgatunk a forrásból.
Mabuni nagymester
(Címlapunkon is)
|
– Kortyoltok?– Na jó, néha vedelünk. Ezen kívül már sokan hallottak a titkos tekercsekről is, de van, aki látott is ilyet, és van, aki birtokol is ilyet.
– Ezek mit tartalmaznak?– Technikák leírásait, tematikákat, módszereket, történeteket, személyekről szóló leírásokat. Az egyik legfontosabb a Bubishi, ami egy katonai rendszer leírása Kínából. Ezt Mabuni mester tette közkincsé. Sok más írás van még, amiknek nagy része Tsuzikawa mesternél van. Egy része Isimi mesternél – fiatal kora ellenére rá bízták (62-éves). Ő egy részét átadta nekem. Manapság sokféle tudáshoz hozzá lehet jutni, csak nem mindegy, hogy milyenhez. Sajnos, sok a nem igazi, hamis tanítás!
A második rész >>>
Comments
comments
