A Székely Budosport neve ma már elválaszthatatlan a hazai küzdősportoktól. Az évszázados múltra visszatekintő bőrdíszműves família a nyolcvanas évek óta gyárt és árusít küzdősport-felszereléseket. A cég tulajdonosával, Székely Sándorral a cég múltjáról és történetéről, fiával Csabával pedig a jelen kihívásairól beszélgettünk.
budomagazin.hu: Beszéljünk egy kicsit a cég történetéről! Honnan indultak és hol tartanak most?
Székely Sándor: Érdekesen alakult ez a történet. A családom bőrdíszműves família. Az 1800-as évekből van egy kis naplónk, amelyben már feljegyeztek egy Székely nevű bőrdíszművest. A nagyapám is bőrdíszműves és szíjgyártó mester volt. Szatmárnémetiben volt a központjuk, ahol mind az öt gyereke – köztük édesapám is – dolgozott. Két fia kitanulta a szakmát, egyikük Budapestre jött, a másik pedig Brassóba. Apámnak üzlete volt a Körúton, ami jól működött, ám a világháború közbeszólt, és orosz hadifogságba került. Ezalatt édesanyám vette át az üzletet. Később apám visszajött a fogságból, utána azonban elvették tőle az üzletet és szövetkezetben kellett dolgoznia. 1954-ben végül családi segítséggel nyitották meg ezt a Wesselényi utcai üzletet.
bm.hu: De ez már saját bolt volt…
Székely Sándor és fia, Csaba
Sz. S.: Igen, ez már saját volt, akkoriban maszeknak hívták az ilyeneket. Sok baja is volt ebből a szüleimnek, de ő ezt akarta csinálni és elég jól is ment neki. Olyannyira, hogy 1984-ben már én is itt dolgoztam nála. Előtte szövetkezetben, iskolában tanítottam.
bm:hu: Mikor vette át az üzletet?
Sz. S.: 1985 januárjában kezdtem. Ekkor már azt írtuk ki a cégtáblára, hogy bőrdíszműves és karate-edzőfelszerelés készítő mester.
bm.hu: Hogy jött a karate a bőrdíszműhöz?
Sz. S.: Amikor a bőripari iskolában tanítottam, elküldtek egyetemre, hogy szerezzek pedagógiai végzettséget is. A műszaki egyetemen láttam meg egy kiírást, amely karate-edzéseket hirdetett. Korábban már láttam Adámy István bemutatóját, aki noha nem egy nagydarab ember, hatalmas dolgokat tört össze, vagy törtek rajta össze; ez lenyűgözött. Az egyetemen a Kyokushin ütötte meg a szememet, így elmentem egy edzésre Somogyi senseihez. Ez 1981-ben volt. Tartós kapcsolat lett, mert nyolc évig rendszeresen jártam.
bm.hu: S hogyan lett a bőrdíszműből küzdősport-felszerelés?
Sz. S.: Az edzéseken és az edzőtáborokban láttam, hogy milyen eszközök nincsenek idehaza, amelyeket a külföldiek már használnak. Akkor gondoltam, hogy ezeket én is el tudom készíteni. Kezdetben az edzőteremben adogattam a srácoknak lábszárvédőt meg hasonlókat, és bevált a dolog. Amikor aztán átvettem apám üzletét, már gyártottam ezeket a termékeket, hiszen kiderült, hogy van rá kereslet.
bm.hu: Nem volt nehéz az átállás?
Sz. S.: Néhány évbe tellett, de bőr termékekről van szó: bőr bokszzsák, bőrből készült láb- és kézi súlyzók. Sőt, később tovább is fejlesztettünk több eszközt a saját tapasztalataink alapján, hiszen mi magunk is használtuk őket.
bm.hu: S az edzőfelszerelések kiszorították a bőrdíszműt…
Sz. S.: Eleinte az ipar 5-10 százalékát tették ki a felszerelések, a többi bőrdíszmű volt. De láttam, hogy ennek van jövője, ezért 89-ben kiváltottam az iparengedély mellé a kereskedelmi engedélyt is, hogy árusíthassak sportszereket és sportruházatot.
bm.hu: Nem tartott tőle, hogy ez egy rétegsport, így nem lesz rá elég kereslet?
Sz. S.: Nem is gondoltuk igazán át; akkor láttam, hogy mire van szükség, bőrdíszműves pedig már rengeteg volt. Belevágtam és az idő engem igazolt.
bm.hu: Gondolom idővel egyre több sportág jelent meg, s ezek más és más eszközöket igényeltek.
Sz. S.: Nyilván egy thai bokszosnak más kellett, mint egy karatésnak.
bm.hu: Ma már nemcsak saját termékeiket forgalmazzák, hanem Önök az Adidas küzdősport-felszereléseinek kizárólagos hazai forgalmazói is.
Sz. S.: Az Adidas egy nagyon jó barátunkat, Zsolt Pétert kereste meg, aki minket ajánlott. Ezek után 1997-ben keresetek meg minket , s mi elfogadtuk az ajánlatot.
bm.hu: Többnyire kik a vevőik?
Sz. S.: Természetesen nagyrészt a fiatalok közül kerülnek ki vevőink, akik edzésekre járnak. Ők 14-18 év közöttiek, de a 20 és 40 év közötti korosztály is rendszeresen vásárol.
bm.hu: Drága hobbi ez?
Sz. S.: Szerintem nem különösebben; egy otthoni edzés 10-20 ezer forintból megoldható. Egy közepes bokszzsák például 14 ezer forint, mellé egy zsákoló kesztyű háromezer, s már ütheti is.
Székely Csaba: relatív, hogy mennyire drága hobbi a küzdősport. A mi cégünk filozófiája, hogy rossz minőségű árut nem engedünk ki a boltból. Ezen kívül az, hogy nálunk minden van a legolcsóbbtól a legdrágábbig. Lehet kapni négyezer forintért karate ruhát, de megtalálható a 80-90 ezer forintos Adidas márkájú japán gyártmányú ruha is, amelyet tradicionális módszerekkel készítenek. Nekünk az az érdekünk, hogy a küzdősport ne legyen drága, ne kerüljön több tízezer forintba, ha valaki el akar kezdeni bármilyen küzdősportot. Ezért a márkás felszereléseink – Adidas, Go’n Get, Saman – árait is úgy alakítjuk ki, hogy inkább kevesebb hasznunk legyen, de több emberhez el tudjuk juttatni, illetve több ember részére legyen elérhető.
bm.hu: S ha jól tudom, az Adidas egyik termékét is Önök fejlesztették ki.
Sz. Cs.: Ez a Hanami nevű ruha volt; ez a saját, magyar fejlesztésű ruhánk és a nevét is mi adhattuk.
bm.hu: Ma már nemcsak idehaza gyártatnak, ugye?
Sz. Cs.: Kelet felé orientálódtunk, Pakisztánban lettek partnereink először, de ma már gyártanak nekünk Indiában, Taiwanon, az Egyesült Államokban és Új Zélandon is. Az Adidas révén pedig még Hong Kongban, Kínában, Japánban és Thaiföldön. Kiterjedt kapcsolataink ellenére, mi ragaszkodunk ahhoz, hogy a Székely Budo-Sport magyar cég és az is akar maradni. Ez látszik a logónkon is, amelyben a nemzeti színek szerepelnek.
bm.hu: Mennyire fejlődőképes még a magyar piac?
Sz. Cs.: Fejlődőképes, hiszen komoly eredménnyel rendelkező versenyzők vannak már hazánkban, például karate versenyzőink Klima Zsuzsa és S. Kovács Ádám. Sajnos róluk még csak kevesen tudják, hogy milyen tehetséges és sikeres versenyzők. Az idei mexikói világbajnokságon Ádám ezüst érmet szerzett, Zsuzsa pedig két bronz éremmel lett gazdagabb. Fontos, hogy megemlítsem Dr. Csábi Bettina “Boxhercegnőt” és Nagy “Csonttörő” Jánost. Segítségükkel váltak a színvonalas bokszgálák egyre népszerűbbé a nézők számára. S ez meghozta a kedvet az ilyen jellegű sportokhoz.
bm.hu: Divat lett…
Sz. Cs.: Divat lett, le is cseng majd. De én abban reménykedem, hogy intellektuálisan is eljutnak odáig az emberek, hogy a harcművészet nem arról szól, hogy egy edzésen véresre rugdossák egymást. Jó lenne, ha a harcművészetekkel együtt a keleti filozófiákat is tanulmányoznák az emberek, hiszen ezek alapja a lelki béke. Ez férne ránk leginkább itt Magyarországon. Mindenki görcsösen, indulatosan pörgeti végig a napjait. Erre tökéletesen megfelelő lenne például a tai chi. Nagyon erős nevelő hatása van ezeknek a “sportoknak”. Fontos, hogy a gyerekeket ne hagyják az utcán futkosni, hogy a végén egy technocolos zacskó vagy egy adag kábítószer mellett kössenek ki. Menjenek le egy edzőterembe, ahol kitartást, önfegyelmet tanulhatnak, s ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak az életben.
