Az Unió Sport Team üdvöskéjének be van osztva minden percre. Mostanában már tanítványaira sincs elég ideje, mert rengeteget küzd a ringben. Két éves profi pályafutása alatt sok mindent megtanult, így a nagy áttörések most következnek.
– Mit csinálsz mostanság?
– Elég pörgős időszakban vagyok. A közelmúltban stratégiaváltás történt a versenyeztetésemet illetően. Az edzőm és a menedzserem úgy döntöttek, hogy a fejlődésem érdekében háromhetente, havonta meccselnem kell. Ennek következtében átalakult az edzés-struktúra: a három hetes ciklusban az első két hét kevésbé megterhelő, míg az utolsó hét keményebb. Ezért szinte folyamatosan edzek, mérkőzésre készülök.
A fotósok kedvéért |
– Milyen szabályrendszerben küzdesz?
– Döntően K-1-ben szerepelek, ez is volt a cél, amikor beálltam a profik táborba. Időnként elindulok thai bokszban is, bár az nem igazán az én stílusom. Én kyokushinban “nőttem fel”, ahol a versenyszisztémában nem megengedett a fejütés, és az összekapaszkodás, ami például thai bokszban alapvető. Karatés múltam miatt amúgy is rengeteget kellett dolgoznom az ökölvívó technikám fejlesztésén.
– Kik segítenek a felkészülésben?
– A menedzserem Gódor László 3. danos mester, edzőim: Shihan Somogyi Zsolt 6. danos kyokushin mester és Bánffy Zoltán boksz edző.
– Manapság már csak a küzdelmekre koncentrálsz, vagy tartasz bemutatókat is?
– Bár ritkán még szerepelek bemutatókon – így például az Uniosport Kupán -, de nem ez a jellemző. A sok mérkőzés, a feszített tempó mellett alig-alig jut idő még saját tanítványaimra is. Ők 10-12-en vannak vidéken, s a heti három edzésből, jó, ha egy alkalommal velük tudok lenni.
– Mik a terveid a közeljövőt illetően?
– Továbbra is azon dolgozunk, hogy minél erősebb legyek a ringben. Fizikálisan és technikailag jónak tartom magam, megfelelő szinten vagyok. Igazából mentális területen kellene még fejlődnöm. Az utóbbi időben volt pár nagyon éles és nehéz mérkőzésem, ahol előfordult, hogy fejben nem voltam eléggé ott. Ez azt jelenti, hogy a válságos szituációkat és az esetenként vitás ítéleteket nem tudtam kellően feldolgozni, és ez nyomot hagyott a teljesítményemen. Segítőimnek nagyon nagy szerepe van abban, hogy már mentálisan is jóval erősebb vagyok.
– Amatőrként rendkívül sikeres sportpályafutást tudhatsz magad mögött. Két éve vagy profi. Milyen különbségeket tapasztaltál az amatőr és profi küzdelmek során?
– Mint említettem, az új szabályrendszer miatt szokatlan volt számomra a fejütés és a fogás, de két év alatt ezt az ember megszokja, s a kemény ökölvívó tréningekkel felkészülhet rá. Másik nagy különbség az értékrendben mutatkozik. A profi világban nagyon sok múlik a versenyző hátterén. Milyen kapcsolatrendszert, mennyi tőkét tud felvonultatni a menedzsmentje. Az a versenyző, aki komoly anyagi háttérrel rendelkezik, jól tud haladni. Ma már nosztalgiával gondolok vissza az amatőr korszakomra, ahol kizárólag a sportteljesítmény számított. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ringben mutatott teljesítmény másodlagos, hanem, hogy a szakmai-anyagi háttér legalább olyan súllyal befolyásolja az előrejutást.
– Kivel vívtad a legnagyobb meccsed?
– Két hónapja Rigában, szembe kerültem Jevgenyij Orlovval, egy 132 kilós, több mint 2 méteres orosz óriással. Ő Japánban rendszeresen vív bemutató meccseket, s nemrég a dél-afrikai Nortjét verte magabiztosan. Nem egy technikás fighter, de iszonyú erejű ütései, rúgásai vannak. A meccs alatt rengeteget “dolgoztam” rajta. Jó párszor betaláltam úgy, hogy azt hittem “leesik a feje”, de neki mindez meg sem kottyant. Ez elég frusztráló volt, de hála segítőimnek, akik kiváló munkát végeztek, túllendültem a holtpontokon, és nagyon jó meccset vívtunk.
– Meddig tervezed a pályafutásod?
– 1976-os születésű vagyok, 2003-óta vagyok profi. Úgy gondolom 34 éves koromig versenyzek majd, de ezt igazából az élet dönti majd el. Épp most futni indulok. Lehet, hogy futás közben belelépek egy gödörbe, és úgy megsérülök, hogy abba kell hagynom. Ezért mondom azt, hogy ez nagyrészt a szerencsén is múlik. Az életemet ez a sport tölti ki, s ez a családomra is kihat. Az édesanyám folyton panaszkodik, a feleségem viszont valamennyire hozzászokott már a “megpróbáltatásokhoz”.
Későn érő típus vagyok. Amatőr pályafutásom alatt is az utolsó években voltam a legeredményesebb, ezért úgy vélem a nagy profi eredmények még előttem állnak.
– Következő “fellépés”?
– Most ismét Rigába készülök. Az új koncepciónak megfelelően valamivel könnyebb meccseket szerveztek számomra. A cél, hogy az utóbbi időszak csalódásai után újra felpörögjek, és ismét tudjam élvezni a csatákat.
Comments
comments
