Szappanos Zoltán: “Én sohasem veszítek, mert sohasem adom fel!”

– Hónapok távlatából milyen érzések, reakciók törnek fel az első Karate Maratonnal kapcsolatban?

– Azt kell válaszoljam, hogy ezt az érzést elmondani nem lehet, sőt le írni sem, ezt át kell élni! A Maratontól eltelt majdnem 10  hónap, de a mai napig, ha olyan sportemberrel találkozom, aki rész vett az első próbán, mindenki csak pozitívan beszél az ott történtekről! Az első megmérettetésen négy stílus képviseltette magát. A szövetségek mesterei mind nagyra becsülik azt a mozgalmat, amit elindítottam, és ez a visszajelzésekből is kiderül! Erről részletesebben a www.karatemaraton.hu oldalon a rólunk írták rovatban lehet keresgélni.

 

– Melyek voltak a legfelemelőbb pillanatok?
 

– Amikor a 10. etapban már mindenki az utolsó tartalékait mozgósítva küzdött önmagával szemben! Ezt látni szemben a tömeggel felemelő érzés! A végén pedig, amikor befejeztük a 30.000 technikát, akkor nekem és a családomnak egy sportcsarnoknyi ember mondott köszönetet egy véget nem érő tapsviharral! Szövetségünk vezetője pedig 1.dan fokozattal ismerte el a karatéban nyújtott teljesítményemet!
 

 
– Miben kell változtatni, javítani a 2. Maratonon?

– Ez egy nagyon nehéz kérdés! Azt hiszem, az I.Karate Maraton szervezésével és kivitelezésével magasra tettem a mércét, és ezt minden évben felülmúlni igazán nehéz feladat. Amin javítani kell, az a maratoni technikák minősége, ezt talán érhette kifogás, – hozzá teszem – azoktól, akik nem csinálták végig! Tudni kell, hogy ha valaki 30.000 szer megmozdul az már elfárad, ráadásul senki sem tudta, mi lesz majd 20.000 – 25.000 gyakorlat után, tehát mindenkiben volt egy kis tartalékolás.

 

– Hol tart ebben a pillanatban a 2. Karate Maraton előkészítése?
 

– Az előkészületek gőzerővel folynak: szeptember 1-től amikor is a Magyar Karate Szakszövetség elfogadta a 2013-as versenyprogramot, én ezzel kelek-fekszem, álmodom – rengeteg dolgot kell megszervezni, elintézni.  Szerencsére sokat segít a családom, így kicsit könnyebb! Röviden szólva a rendezés a hátralévő időhöz képest a kellő mederben folyik! Legnagyobb gondot a helyszín kiválasztása jelenti, mert a Dunaharaszti Csarnok befogadó képességét már a rendezvény előtt 3 hónappal kinőttük!
 

 
– Eddig mennyien jelezték részvételüket?

– A regisztrációk száma jelen pillanatban 200 fő felet van! Márciusban már 13 stílusszervezet képviselteti majd magát, közel 30 dojóból! Ez pedig azt jelenti, hogy igen is van összetartás, mert szerintem ilyen karate rendezvény, amelyre ennyi stílus összejön jelen pillanatban nincs még egy Magyarországon!  A díszvendégek impozáns listáján már most számos karatemester és támogató szerepel.

 

– Lesznek-e, s ha igen, akkor mik lesznek a különlegességek a 2. rendezvényen?
 

– Természetesen igyekszem valami újat belevinni a II.Karate Maratonba, de ezek maradjanak meglepetések, csak a helyszínen fognak kiderülni. A technikák száma, formája, és a lebonyolítási rendszer egyébként változatlan marad.
 

 

– Mit adott személy szerint neked ez az általad megálmodott és létrehozott rendezvény?
 

– Ha azt mondom, hogy az életem meghatározó része lett, akkor sokan nagyképűnek fognak tartani. Pedig ez az igazság, ezt másképpen nem lehet véghezvinni! Megtanultam azt, hogy bárhogyan is akarsz te valami jót tenni, mindig lesznek olyanok akiknek nem tetszik és megpróbálnak ellene tenni. És itt jön az a mondás, amire a karate tanít: mégpedig hogy soha ne add fel, mert ha feladod akkor vesztettél! Én sohasem veszítek, mert sohasem adom fel. Tudom, hogy sokkal több jóindulatú ember létezik, mint kevésbé jó. A legnagyobb siker pedig akkor fog bekövetkezni, amikor az ellenszurkolók is jóindulatú emberré válnak!
 

Zárásként pedig szeretném elmondani, hogy 2013. március.9., a II.Karate Maraton legyen a Szeretet, Összetartás és Kitartás ünnepe, amelyre szeretettel várok minden kedves stílusvezetőt, sportolót!