A rendszeres és aktív sporttevékenység hatására az általános iskolás korú gyermekeknél jelentősen fejlődnek az ügyességi és fizikális képességek, és a sport által fejlődhet a gyermek egyénisége is. Dr. Dörgő Sándor tanulmányának első része következik.
A rendszeres sportolásnak és aktív fizikális tevékenységben való részvételnek több jelentős jótékony hatását is ismerjük az általános iskolás életkorú gyermekek esetében. Az egyik legjelentősebb tényezőként kiemelhetjük a rendszeres sportolás elhízás és túlsúly elleni pozitív hatását, hiszen a rendszeres fizikális aktivitás a leghatékonyabb megelőző és kezelő tevékenység az említett problémák elleni küzdelemben.
A rendszeres és aktív sporttevékenység hatására az általános iskolás korú gyermekeknél jelentősen fejlődnek az ügyességi és fizikális képességek, a sport által fejlődhet a gyermek önuralma és nőhet az önértékelése illetve önbecsülése is. 
A rendszeres sportolás kiválóan alkalmas a gyermekek életre nevelésére is, így például megtanítható, hogyan kell valós célokat kitűzni és azokat megvalósítani, illetve hogyan kell alá- vagy felérendelt szerepet játszani a vezetői irányítások tekintetében. A társakkal való hatékony együttműködés is tanítható, mely által a gyermekben megszilárdulhat az emberi szociális kapcsolatok helyes értelmezése is.
A távol-keleti küzdősportok igazán alkalmasak mindezen tényezők megvalósítására, és tökéletesen alkalmazhatóak a gyermekek fizikális aktivitását illető igények kielégítésére.
Ahhoz azonban, hogy a felsorolt tényezőket felölelje és hatékonyan megvalósítsa az adott sportforma gyakorlása, jó minőségű, precízen megtervezett és kivitelezett gyakorlásokon, edzéseken kell a gyermekeknek részt venniük. A minőségi sportgyakorlás illetve edzés nagyban hasonlít a minőségi testneveléshez, amelynek több komponensét is kiemelhetjük.
a. Az általános iskolás korú gyermekeknek minimum heti 150 perc intenzív mozgásra van szükségük az egészségük megőrzése érdekében. Ez a legkülönbözőbb formákból állhat össze, beleértve a testnevelés órákat és az azokon kívüli küzdősport vagy más jellegű sportedzéseket.
b. A sportedzéseken, így a küzdősport edzéseken is jelentős fontosságú az, hogy az edzések és az azokon elvégzett feladatok lineárisan egymásra épülőek legyenek, azaz a gyermek a már korábban megszerzett mozgástapasztalatokra építve fejlődhessen tovább.
c. Az edzéseken és a sportfoglalkozásokon az eltöltött idő minimum 50%-ának kell közepes vagy intenzív fizikális aktivitásúnak lennie. Azok a sportedzések, amelyeken a gyermek a foglalkozás több mint felén inaktív, rosszul felépítettnek minősíthetőek.
d. Rendkívüli fontosságú a gyermekek kezdeti sportedzés tapasztalatában a rendszeres sikerélmény átélése. A rendszeresen megtapasztalt pozitív élmény új lendületet ad a gyermeknek a sportolás folytatására illetve a még magasabb szintű gyakorlására.
e. A sikerélmény táplálása érdekében igen nagy fontosságú, hogy az adott oktató kellőképpen táplálja a gyermeket pozitív visszajelzéssel (vagyis dicsérettel), illetve a pozitív visszajelzés nagyobb súllyal szerepeljen a kisgyermekek sportedzésében, mint a javító jellegű, illetve negatív töltetű visszajelzés. Az állandó negatív visszajelzés ugyanis visszavetheti a gyermeket a sportmozgás iránti igényében, illetve az adott edzésforma gyakorlásának élvezésében.
f. A fentiekből következőleg az oktatónak az általános iskolás életkorú gyermekeket felvonultató edzéseket úgy kell felépítenie, hogy azok változatosak és mókásak legyenek, ezzel emelve az edzések élvezhetőségét. Az élvezhető edzést elvégző gyermek izgatottan várja a következő alkalmat, és vidáman vesz részt a sportmozgásban, még ha az fáradsággal is jár.
g. Fontos annak átlátása és elfogadása is, hogy a sportedzésekkel a gyermek különböző képességi területei egyidejűleg fejleszthetők. Ezek alapján beszélhetünk pszichomotorikus, kognitív és szociális képességfejlesztésről. A küzdősportedzések természetüknél fogva a pszichomotorikus (azaz fizikális) képességformákat erősítik leginkább.
Ezek mellett azonban fontos az is, hogy az oktató tudatosan fejlessze a tanítványok kognitív, azaz gondolkodási és elméleti képességeit is, azaz biztosítson olyan feladatokat amelyek nemcsak fizikálisan, de intellektuálisan is kihívást jelentenek a gyermekek számára.
A küzdősportok ilyen szempontból igen jól felhasználhatóak, ugyanis az idegen kultúrából származó mozgásrendszer, a kombinatívan összeállítható gyakorlatok, illetve a nem magyarul adott instrukciók eleve is kognitív aktivitásra késztetik az edzéseken résztvevő gyermekeket. A harmadik fontos terület a pozitív szociális környezet biztosítása és a társas kapcsolatok erősítése is jelentős szerepet kell, hogy kapjon a minőségi sportfoglalkozásokon.
A fejlődési szint figyelembe vétele
A gyermekek sikeres sportfoglalkoztatása szempontjából kiemelt fontosságú az, hogy az edző értse azt az alapkoncepciót, miszerint a gyermekek különböző fejlődési szinten állnak, és ez a fejlődési szint nem feltétlenül áll összhangban a gyermekek életkorával.
A gyermekek különböző mértékben fejlődnek fizikálisan, ebből következően két ugyanolyan életkorú gyermek között igen jelentős fizikális és ügyességbeli különbség lehet. Ha a fizikális és ügyességi fejlettségi szint az életkortól függő lenne, akkor minden egyes felnőtt embernek kiváló adottsággal rendelkező sportolónak kellene lennie. Ebből adódóan nyilvánvaló, hogy a fizikális és ügyességi fejlődés nem feltétlenül az életkor hatványa, hanem a már meglévő mozgástapasztalaté vagy sportmúlté. Következésképpen fontos az, hogy az edzők értve eme teóriát, a sporttapasztalat és fizikális fejlettségi szint alapján osszák csoportokba illetve adjanak feladatokat a gyermekeknek, ne pedig életkor alapján.
Több távol-keleti küzdősportban például különböző övfokozatokkal vagy rangokkal különböztetik meg a gyakorlók fejlettségi szintjét, a gyermekek esetében azonban az edzők mégis gyakran az életkor alapján jelölnek ki csoportokat vagy adnak ki feladatokat, helytelenül.
Fontos annak ismerete és értése is, hogy a született sportoló mítosz nem létezik. Senki sem születik már meglévő fizikális és ügyességbeli képességekkel, mindamellett, hogy a genetikai adottságok természetesen szerepet játszhatnak. Az ügyességi és fizikális képességek a kor előrehaladtával fejlődnek ki. Az ügyesebbnek és fizikálisan fejlettebbnek mutatkozó gyermekek a korábbi mozgástapasztalatukra építvén emelkednek azonos szintre az idősebb gyermekekkel, vagy egyszerűen nagyobb igényt és érdeklődést mutatnak a fizikális aktivitásra. Ez jelentheti két ugyanolyan életkorú gyermek között az ügyességi szintkülönbségeket, amelyeket az edzők sokszor értékelnek úgy, mint őstehetség vagy született sportoló.
Ha egy gyermek már kisgyermek korban rá van szoktatva a sportmozgásra, vagy már korán fizikális feladatokat végez el, illetve játékos mozgásformákban vesz részt, az adott gyermek nagy valószinűséggel jobb képességekkel fog rendelkezni a későbbi életkorokban, mint más gyermekek az ilyen jellegű lehetőségek hiányában.
  |
