Szakmázzunk! Az 'Életpontok' szerepe és alkalmazása a harcművészetben

Az emberek számtalan okból kezdenek el harcművészetet tanulni. Ezek közül az egyik legfontosabb: az önvédelem. De csakugyan a leghatékonyabb tudást kapjuk?

A harcművészetek fejlődésével – sport- és küzdelmi vonalon egyaránt – megfigyelhető a művészetben szereplő harci elemek csökkenő alkalmazása.

Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a biztonságra, a védőfelszerelésekre, versenyszabályokra, a támadható felületek korlátozására, a fizikális felkészítésre, a technikák sportcélú alkalmazására. A versenyeken az indulókat elválasztjuk kor, nem, súly és tudás alapján.

Elvesztett tudomány

Bár még mindig lehet önvédelmi technikákat tanítani és tanulni harcművészeti stílusok sport és spirituális beállítottságú XXI. századi “reinkarnációiban”, nagyon gyakran a hatékony önvédelem tudománya valahol elveszik a stílus “modernizációja” közben. Ráadásul a versenyzői szinten teljességgel kizárt, hogy egy tanítvány nála sokkal nagyobb, nehezebb, vagy erősebb ellenféllel kerüljön szembe.

Funakoshi Gichin demonstrál

Mesterséges besorolás nem létezik a való életben, az utcán. Ha egy nőt megtámadnak, az elkövető nagy valószínűséggel egy magasabb, erősebb, súlyosabb férfi. Ha egy gyerek a szenvedő alany, akkor nem ritkán felnőtt az agresszor. A legtöbb élethelyzetben a támadó tudatosan kihasználja fizikai előnyeit. A harcművész mesterek feladata az, hogy egy olyan eszközt adjanak a tanítványoknak, amely akkor is segít, ha a használója kisebb, fiatalabb, gyengébb adott krízis szituációban.

Mi lehet ez?

Mi adhat előnyt egy kisebb személynek a nagy és erősebb támadóval szemben?
Ha megnézünk egy judo versenyt, láthatjuk, hogy a nagyobb versenyző előnyben van a kisebb termetű judókával szemben. Persze az alacsonyabb judóka is eldobhatja a nagyot és szerezhet pontokat, de ez rendkívüli tudást és tapasztalatot igényel. Ezért is sorolják a judoban (is) súlycsoportokba a versenyzőket. A súlynak nagy befolyása van.

A tudásszint a másik tényező, amely alapján elkülönítik az egyes versenyzőket. Nem nagyon látni fekete övest sárga, vagy zöldövessel küzdeni tornákon. Képes-e pontot szerezni egy alacsonyabb tudású a tapasztaltabb harcművész ellen?
Persze, képes lehet.
De mindent összevetve erre kevés az esélye, és valószínűbb, hogy a fekete öves veri meg a kisebb tudásút. Látott már valaki junior korút felnőtt ellen versenyezni? Látott már valaki seniort junior, vagy felnőtt ellen versenyezni? Nem igazán. Ezek szerint a junior, vagy senior nem nyerhet a felnőtt korú ellen?
De nyerhet. De a fair verseny szabályai szerint le kellett fektetni a játékszabályokat.

Azonban fel kell készíteni tanítványainkat arra, hogy adott esetben egyenlőtlen feltételek esetén is meg tudják védeni magukat. A mester képes átadni a tudást tanítványainknak, amely kiegyenlítheti a támadó előnyeit.
Köztudomású, hogy a testnek vannak olyan pontjai, melyek sebezhetőbbek támadás alkalmával. Köztudomású, hogy egy ütés a gyomorba légzési problémákat idéz elő. Ugyanez az ütés a herékre, torokra, szemre irányítva legalább ilyen romboló hatású lehet.

A kincs

Tehát tudjuk, hogy vannak a testen különösen sebezhető pontok. Ha megértettük és elfogadtuk ezeket a tényeket, akkor logikus, hogy adott esetben használjuk ezt a tudást. Ha egyszer tudjuk, hogy hol helyezkednek el ezek a pontok, akkor csak technikai tudás kérdése, hogyan “használjuk” ezeket a pontokat stressz-helyzetben.

Évszázadokig, Sunzi “A háború művészete” c. könyve az írni-olvasni tudó keleti harcosok féltve őrzött kincse volt. Még napjainkban is hasznos tanácsokat meríthetünk belőle. Például Sunzi azt mondja: “Ha biztos akarsz lenni a támadásod sikerében, támadd azt a helyet, amit az ellenséged nem véd!” Ilyenkor az olvasó megáll egy pillanatra és megkérdi magától: “Mi köze van ennek a önvédelmemhez?”

A kérdés megválaszolásához kezdjük az alapokkal! Ha megnézzük a hatodik fejezetet Funakoshi Gichin Karate-Do Kyohan-jában, egy, a vitális pontokkal (kyusho) foglalkozó részt találunk.
Itt leírja a szerző, hogy milyen testpontok támadásával milyen eredmények érhetőek el.


                                              Pont ott

Sok esetben az általa leírt pontok támadása magától értetődő hatást eredményez. Például jó néhány célpont olyan testrész, amelyet egy férfi ösztönszerűen is véd harc esetén. Ilyen a szem, orr, lágyékhajlat, hasi idegközpont. Viszont ebben a fejezetben arról is olvashatunk, hogy ha egy bizonyos pontot támadunk a csuklón, akkor ez KO-t eredményez a szenvedő alanynál.
Funakoshi még a karon, lábon, háton, mellkason, nyakon és a fejen is megjelöl különösen érzékeny célpontokat, amelyek támadása ájuláshoz, szélsőséges esetben halálhoz vezethet.

Több forrás

Nem csak Funakoshi és más keleti források állítják a fentieket. Charles Yerkow (1942.) Modern Judo c. tanulmányában számos pontot megnevezett, amelyeket sikerrel alkalmazhatunk önvédelmi helyzetben, azonban gyakorlás során – mivel nagyon veszélyes – nem javasolta. Azonban megnevezett egy, a lábfej talprészén lévő pontot, amelynek támadása halált okozhat. Prof. H. H. Hunter Super Ju-Jitsu c. (1938) munkájában számos példát találni nagy hatékonysággal támadható test-pontokra.
Ezeket a karon, lábon elhelyezkedő pontokat támadva “részleges bénulást” okozhatunk támadónknak.

Térjünk vissza Sunzi mondásához, miszerint “Ha biztos akarsz lenni a támadásod sikerében, támadd azt a helyet, amit az ellenséged nem véd!”
a megnézzük Hunter, Yerkow, vagy Funakoshi leírásait, minden esetben kinyilvánítja a szerző, hogy ha bizonyos pontokat támadunk a végtagokon, akkor részleges paralízis, ájulás, akár halál lehet a “végeredmény”. Ha valaki támad, akkor mit kell tennie, hogy érintkezésbe lépjen velem? Ki kell lendítenie kezét, vagy lábát a támadáshoz. Ha egy testrészét közelíti hozzám, akkor egy támadható felületet is szolgáltat ezzel a mozdulatával. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor nem elsősorban a kéz, és láb, annál inkább a szem, orr, nyak, herék, gyomorszáj védelmére összpontosítunk.

Tehát, ha tartunk a lábon, kézen elhelyezkedő életpontok támadásának következményeitől, akkor inkább az előbb felsorolt testrészeket vegyük célba!

Az emberi testen található életpontok alapos ismerete értékes fegyver lehet egy önvédelmi helyzetben.
E tudás megfelelő alkalmazásával a “hagyományos” célpontok (fej, mellkas stb.) irányában kaput nyithatunk a következő támadás előtt.

Comments

comments