Az idei K-1 Magyar Bajnokságon Nagy Tibor heroikus csatában hódította el a trófeát. Edzője, Stefanovics József most betekintést enged nekünk a kulisszák mögé.
– Nagyszerűen sikerült Tibor, vagyis az új K-1 Magyar Bajnok felkészítése! Hogyan állítottad össze az edzésprogramot?
– Mikor kiderült, hogy az utunknak még van közös szakasza, és kérte Tibi, hogy segítsek, jól átgondoltam, és megbeszéltünk mindent.
Nem akarom túl vagy alul értékelni a szerepem. Ő már egy nagyon tapasztalt versenyző, nekem pedig szerények a kesztyűs tapasztalataim. Tibi nagyon érdeklődő, és tájékozott a különböző edzésmódszerekben. Nagyon érdekelték az én dolgaim, és hiteles volt számára. És talán ez a legfontosabb. 
Nagy Tibor és Stefanovics József
Egy ilyen kiforrott versenyzőt nem akartam megváltoztatni, csak hozzá akartam tenni a meglévő tudásához egy kicsit. Tényleg egy kissé magányos farkas, egy Ronin. Nagyon kevés ember hiteles számára, kevés embert kérne meg ilyesmire. Több kiváló szakemberrel is dolgozott korábban, de már leginkább maga tréningezik, a saját útját követi, amihez kér útmutatásokat.
Lejött, megtanítottam neki a módszereket, Balogh Zsolt, kiváló tanítványom közreműködésével. A különböző kondicionális fejlesztések, specifikus megjelenéseit, ebben a sportágban. Hogyan zsákoljon, súlyzózzon, kondicionáljon. Megbeszéltük ezeket, hogy rakja össze egy hétre, összeállítottuk a tervét, amit jobbára egyedül végez.
A Kazinczy utcai dojonkban van reggeli edzés is ahová gyakran jött zsákolni, futni, kondicionálni – (ide nem csak Kyo-sok jöhetnek). Végzi Ő is az általam kiírt munkát. A Ő tanítványaival, illetve más versenyzőkkel kesztyűzik.
Mikor megvan a feladat, mindig megbeszéljük, kivel kell bunyózni, mi lehet a taktika, és milyen edzésmunka legyen a formába hozásnál.
– Mióta ismered Tibort? Mennyire voltál tisztában azzal, “mire építhetsz”?
A barátságunk nagyon régre datálódik. 1992. körül ismerkedtünk meg. Minden évben Tiszafüreden edzőtáboroztunk, egy ilyen Kyokushin táborban beszélgettünk többet. Mindketten nagyon erősen kötődtünk a Kyokushinhoz, Japánhoz, és mindkettőnket az foglalkoztatott, hogy lehetne minél jobb küzdőnek lenni.
Később Tibi a K-1 felé fordult. Pár évvel ezelőtt, Scmidt Peti barátunkon keresztül újra egyre többet találkoztunk, és mivel mindhárman nagyon szeretjük Japánt, kialakult egy rendszer. Így gyakran elmegyünk egy Japán étterembe, és nagyokat beszélgetünk. Sok magazint meglehetne ezekkel a beszélgetésekkel tölteni. 
Közös az utunk…
Tibi egy ilyen alkalommal vetette fel, hogy segítenék-e neki? Mivel mindig is figyelemmel kísértem a pályáját és a K-1-et, és tisztelem a hozzáállását, igent mondtam.
Elég jól ismertem a mérkőzéseit, és sokat beszélgettünk az edzéseiről is. És jól ismertem a személyiségét. Ez volt mindennek a kulcsa. Erős egyéniség, aki tudja mit akar de megerősítésekre és visszaigazolásokra van szüksége. Tehát azt gondolom, tudtam mire építek.
–A mezőny ismeretében mire számítottál, milyen eredményt jósoltál előzetesen?
– Nem szoktam jósolgatni, de tudtuk, hogy ha minden úgy működik, ahogy akarjuk, akkor nyerhet. Ugyanakkor igen nehéz, hogy mindig a “legkisebb”. Mindössze 88 kg, a többiek 100 kg körüliek általában. Ez nagy hátrány. De Ő igazán harcos egyéniség. Többször volt sérülése korábban, ennek az esélyét nagy taktikai fegyelemmel akartuk csökkenteni: mindig legyen összefogott, fegyelmezett, tartsa be a taktikát és koncentráljon a feladatára.
–Mikor volt megítélésed szerint Tibi a legnagyobb hullámvölgyben, holtponton a K-1 tornán? Hogyan jutott túl ezen?
– Az egyik ilyen a két küzdelem között az öltözőben volt, mikor kissé megpihentek az izmok és a lélek. Itt jött az, hogy ismerem, és közös Kyokushin gyökereink vannak, tudtam mit kell mondanom, mit kell tennem.
Jól felkészültünk a döntőre is. A döntőben lévőt nem is hullámvölgynek nevezném – “aki úszni megy, az vizes lesz”. Szóval kezdett fáradni, kiválóan harcos volt az ellenfél. Az első menet a miénk volt, a 2. már csak szűken, vagy döntetlen. Majd a 3. menetben megindult Mihalik Gyuri, és párszor keményen eltalálta Tibit, és folyamatosan rohamozott. 
Nagy váltás volt az első 2 menethez képest. Ez a menet a Gyurié volt. Várható volt az extra, és igyekeztem is erre összeszedni. Úgy gondolom az extra menet igazi harc volt, a háborúnk döntő ütközete.
A hatalmas szív és akarat diadala volt ez, amibe Tibi személyisége mellett benne volt minden szerette, barátja aki jelen volt. Mindenki egy emberként akarta a sikerét. Schmidt Petya, Viktor, Konkoly Pisti a ring mellett, a tanítványaim, akikkel gyakran edzett a ring körül és a sok barát, családtag. Ezek talán mind számítottak. De mindennek az alapja, Tibi megalkuvást nem tűrő személyisége. Harcos..
– Stefi, melyik meccsen nyújtotta Tibi a legjobb teljesítményt?
– Az első kettőn nagyon jó volt. Betartotta a taktikát, fegyelmezett maradt. Az első küzdelme után többen úgy fogalmaztak, hogy régen látták ilyen jól küzdeni. Tette amit tenni kellett.
De a fináléban többre volt szükség, így ott többet is “tett”. Óriási harc volt. Sokan álmodnak arról, hogy ilyen heroikus csatában nyerjék el a trófeát, és ehhez kellett egy kiváló ellenfél is persze, Mihalik György személyében. Azt gondolom ez volt a nagyobb harc. Örülök, hogy átélhettük.
– Edzőként mi a következő nagy feladatod?
– Szerencsére sok feladatom van. Szeretem, ha nem kell tétlenkedni, és folyton tanulhatunk. A következő közönség számára is jól látható “feladatunk”, a nyílt Kyokushin világbajnokság, Budapesten, október első hétvégje.
A válogatott egyik edzője vagyok, több kiváló kollegám mellett. És ebben a válogatottban 14 saját tanítványom is készül, valamint még páran rendszeresen nálunk tréningeznek a “csúcsversenyre”. Nagyon motiváltak, többjük életében ez a legnagyobb kihívás.
Ez óriási felelősség számomra, és mindent megteszek, hogy ennek megfeleljek. A tanítványaim kiváló emberek, sokat tanulok tőlük. Sokan készülnek, és az utazás közös, de valójában 14 külön út. Mindenkinek a sajátja.
Azon vagyok, a támogatónkkal egyetemben, hogy mindenki tiszta szívvel léphessen a tatamira, és úgy is jöjjön le onnan, tudva, hogy mindent megtett. Azt gondolom, ez sokra lehet elég!
