Shihan Furkó Kálmán legendásan kemény, fájdalmat nem ismerő kiképző, Kyokushin karatemester hírében áll. Karatékák százait tanította, képezte, vizsgáztatta és vizsgáztatja ma is. A magyarországi Kyokushin Karate egyik alapítójáról naponta írnak, de csak lapunkban beszélt arról, hogy átértékelte az életét. Ha újrakezdené, néhány dolgot másképp csinálna.
– Mind népszerűbb a K-1, a ketrecharc. Egyesek szerint több a show, a felhajtás és az üzlet, a pénz az említett küzdelmekben, mint a valódi megmérettetés. Mások a legkeményebb erőpróbaként emlegetik. Ami tény, egyre többen nézik, egyre több fiatal harcos edz naponta, hogy elérje élete álmát, bekerülni a K-1 ringbe. Közöttük sokan szakítottak a hagyományokkal, miszerint az alaptechnikák gyakorlása, a kihon, és azok partnernélküli gyakorlása a kata felesleges. Ami kell, a küzdelem, a verekedés, az utcai csibészség elsajátítása és a rengeteg éles kumite. ” A varázslás ideje elmúlt” – fogalmaznak a kata, a formagyakorlat feleslegességét hangsúlyozva a fiatal fighterek.
Shihan Furkó Kálmán
 |
– Ezen csak mosolyogni lehet. Minden sikeres harcos valamilyen tradicionális forrásból táplálkozott, nőtte ki magát. Azokat a stílus jegyeket viseli, hordozza magán. Egyébként is a harcművészet nem egyenlő a K-1 cirkuszával. Az csupán egy igen komoly erőpróba és felhajtás, semmi más. Az a szellemiség, az a spirit, a napi viselkedés jegyei, amit a BUDO jelent, az a mindennapokban alakul ki, sajátítható el. Az életformát nem keverhetjük össze egy leginkább a pénzről szóló megmérettetéssel. Azonban a kumitéra szükség van. Harcolunk egész életünkben. A harc az életünk egy része és küzdeni tudni kell, mindegy, hogy szóban vagy tettel. Ez is meg kell tanulni és azt is el kell fogadni, hogy kellenek a győzelmek mellett vereségek is. A vereségek elviselésében segít sokat a karate vagy más stílus napi gyakorlása.
– A gyakorlást említette. A napokban ért véget egy nemzetközi kyokushin instruktor kurzus, ahol csak mesterek találkoztak. Hogyan tud az egyik mester a másiknak újat mutatni, átadni?– Nagyon sokat tanulunk egymástól, a mestereinktől. A harcművész egy utat jár, aminek az életben nincs vége, ezért minden nap csiszolhat valamit a legnagyobb mester is a technikáján vagy értelmezheti azt, amit évtizedek óta gyakorol. A mostani kurzus célja éppen az értelmezés volt. Mindinkább keressük a természetességet a karate mozgásában. Visszanyúlunk a gyökerekhez és mindinkább a természetes mozgást próbáljuk hangsúlyozni éppen azokban a technikai és formagyakorlatokban, amelyekről az elején kérdezett. Az egységes szemlélet nagyon fontos.
– Lehet egységről beszélni egy olyan stílusnál, ahol az alapító Sosai Masutatsu Oyama halála után atomjaira szakadt a világ egyik legnagyobb szervezete?– Persze, hogy lehet. A történtek mindenki számára szomorú tények, de ami elszakadt az elszakadt. Csak azért, hogy “együtt legyünk” nem kell erőltetni a dolgot. Számomra ennél fontosabb a közösségi kapcsolat. A közös versenyek rendezése, a közös erőpróba, a magyar bajnokság, a gyerekek diákolimpiája. Ezeken a területeken kell megtalálnunk az egységet.
Dr. Gubacsi Attilával, az Axel Média igazgatójával
|
– A magyarországi két alapító is elszakadt egymástól. Shihan Adámy Istvánnal együtt lélegeztek, dolgoztak nagyon hosszú időn keresztül. Egyes vélemények szerint, ha ma is együtt lennének a világ egyik legerősebb, legnagyobb szervezetét irányíthatnák. – Talán igen. Az életünket jó darabig együtt éltük. Ez kitörölhetetlenül bennünk és a tanítványainkban is ott él. Ma azonban már más úton járunk, másként képzeljük el a szervezeti struktúrát és sok minden mást. A közösségi kapcsolatunk azonban meg van.
– Végezetül egy kényes kérdés. Tud róla Shihan, hogy sok volt tanítványa összeszorult gyomorral gondol vissza az ön edzéseire?– Remélem kevesen vannak, de tudom, hogy sokszor túlzásba vittem. Ma már sokkal bölcsebben másként cselekednék. Ha újrakezdhetném, nem akarnék mindenkit megtanítani arra és úgy, amit tudok és ahogyan tudom. Ma már csak azt tanítanám és tanítom is, akit a tudásom és a választott út érdekel. Nem erőltetném a tanulást. Következetes és kompromisszum nélküli, ma már kimerem mondani, hogy durva voltam. Bölcsebb lettem és tisztán látom, mit kellett volna másképp. Ennek a szellemében tanítom ma már azt a sok-sok kicsi és nagyobb, kezdő és haladó gyermeket, akiknek a tapasztalatomat, vallom, magát az ÉLETET adom át nap mint nap.
Comments
comments
