Az All Kyokushin Karate World Tournamenten remeklő magyar válogatott egyik szövetségi kapitánya, a Shinkyokushin szervezet veztetőedzője értékeli a világbajnokságot.
Hogyan értékeli a sikereinket: reális, túlteljesített? Vagy éppen többet is ki lehetett volna hozni a harcosokból?
Első olvasatban nagyszerű eredmények születtek. De mint mindig, az események tükrében, az erőviszonyok ismeretében, valamint a leülepedés után szerintem nyugodtan kimondható: lehetett volna szebb is az eredménylista. Nem szeretem a “ha” kezdetű mondatokat, a versenyekkel kapcsolatban pedig különösen nem. Mégis néhány megjegyzés. A női könnyűsúlyban, középsúlyban, sőt még a nehézsúlyban is a magyarok egymást ejtették ki. 
Ábrahám Edit abszolút szerencsétlenül járt, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom neki állt a VB-cím. Mindamellett, hogy Szepesi Csenge ugyanolyan kedves számunkra, nem hiszem, hogy Editet megállította volna.
A férfiaknál Bak Sanyi szerencsétlenül kapott ki, pedig saját bíróink is ültek a sarkokban… Pető Krisztián kézközépcsont törése szintén nem egy szerencsés momentum, és szerintem meggyőzte az Arénában ülőket arról, hogy megverte volna a grúz fiút, ha nincs a sérülése, pláne, hogy több deszkát is tört, mint ellenfele.
Nagy volt a felelősségünk, hiszen a Shinkyokushin világszervezetet csak mi magyarok képviseltük ezen a nagyszerű világbajnokságon. Ha tágabb értelemben gondolkodom, sajnálom, hogy nem láthattam Dimitrovot, Nesterenkót, Mariust, Tsukamotót, Imbrast, Gudauskast, Tsukagishit és a többi nagy ászunkat. Beleszóltak volna kőkeményen a végeredménybe. Mint magyar szövetségi kapitány, ha ezt is szem előtt tartom, különösen örülök a sikereinknek.
Mindentől függetlenül örülök az eredményeknek és azoknak a felejthetetlen pillanatoknak, amelyet a magyarok okoztak szervezettől függetlenül. Elégedett vagyok.
Mit jelent a magyar kyokushinnak, hogy fel tudtuk venni a harcot a legerősebb nemzetekkel?
Magyarország második lett a nemzetek közötti versenyben. Ez nagyon komoly dolog. Nyilván a saját szervezetemről tudok csak beszélni, és talán szerénytelennek tűnik, de mi ezt az eredményt titkon azért el is vártuk… Válogatottunk több mint 12 éves szakmai múltja és az a rendszer, amely Shihan Bencze Antal vezetése alatt kristályosodott ki az elmúlt években, Európa élén tartotta válogatottunkat. Ebben bíztam. A japán válogatott szerintem évek óta gyengébb, és mára – legalábbis számomra – nyilvánvaló, hogy az a tradicionális, ösztönös verseny-felkészítés, amit alkalmaznak, nem vezet sehová.
Rózsa Gábor és Sensei Agócs Tibor
Hogyan értékeli a rendezvényt szakmai és sport-diplomáciai szempontok alapján?
Csak gratulálni tudok a rendezéshez és annak színvonalához Brezovai Sándor Senseinek! Nagy diplomáciai siker a szervezetek egymás felé közeledése. Nekünk, az Magyar Kyokushin Karate Szervezet versenyzőinek, edzőinek egyfajta legalizálás volt ez a vb, hiszen így a múltbéli eredmények is komolyabb színben tűnhetnek fel. De Paksi Lóránt és Zatykó Zita is bebizonyította, hogy nem véletlenek az eredményeik. Gondolom Kancho Royamát is meggyőztük: számolni kell a magyarokkal.
Milyen visszajelzéseket kapott a verseny után?
Természetesen sok elismerő telefont, sms-t és gratulációt kaptam, és ilyenkor úgy érzem, ezek célt tévesztenek, mert a versenyzőké, a klubvezetőiké, a szülőiké dicsőség. Azt gondolom, hogy a magyar válogatottakban dolgozó edzők – szervezettől függetlenül – alázattal teszik a dolgukat, és nem várnak elismerést. Mi megkapjuk a “jussunkat”, amikor a tanítvány önmagához képest a maximumot nyújta a tatamin, eredménytől függetlenül.
