Az Össz-Japán Harcművész Szövetség Kyotóban rendezett Jubileumi fesztiválján a magyar Nippon Seibukan Akadémia is képviseltette magát. Gregor László beszámolója következik.
Az Össz-Japán Harcművész Szövetség, a Zen Nihon Sogo Budo Renmei (All-Japan Budo Federation) Kyotóban rendezte meg jubileumi fesztiválját, a Butokudenben, az egyik legpatinásabb harcművész csarnokban. Ez a szervezet a japán eredetű harcművész irányzatokat tömöríti, se ennek a tagja az a Nippon Seibukan Akadémia, amely ezzel a fesztivállal kötötte ösze világtalálkozóját, a Seibukan Sai-t. A magyarországi képviselet nevében Gregor László VI.DAN országvezető (shidoin) utazott Kyoto-ba, aki így számolt be az ottani eseményekről:
Tokyo-n keresztül vasúton érkeztem Kyoto-ba, ami az ősi császári főváros, s egyben a harcművészet egyik fellegvára Japánban. Az érkezés után napon délben sajtótájékoztató keretében ismerkedett a japán sajtó a külföldről jött harcművészekkel. Nagy-Britanna, Spanyolország, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Magyarország, Kanada, Zambia, Szlovénia, Románia, Olaszország, Ecuador, Törökország harcművészei, szám szerint ötvenöten jöttek el.
Este egy változatos edzésen vett részt a csoport a Zurinji-ban, a Seibukan Dojo-ban. Az edzést a házigazda, egyben a Nippon Seibukan Akadémia vezetője, Kancho Yasuo Kawano IX.DAN felügyelte, az érdemi részt, a gyakorlatokat pedig Shihan Takao Tanaka irányította. Hagyományos japán goju-ryu edzést tartott, nagy ismétlésszámmal, persze, figyelembe véve, hogy sok más harcművész irányzat képviselői is edzettek. Minden esetre, aki hajtott, az nagyon megizzadhatott ezen az edzésen.
A Zurinji edzés után – Shihan Koji Uchiyama, Gregor László, Kancho Yasuo Kawano
Másnap következett el az a nap amit már sokan vártak – edzés a Butokudenben. E sorok írója ezelőtt 32 évvel ezelőtt kezdte el a harcművészetet tanulni úgy, hogy még terem sem volt, futballpályákon, gátoldalban, parkokban mentek a tréningek.
A Butokuden
A Butokudenben edzeni, egy nagyon fontos mérföldkő az ember pályafutásban. Maga az épület egy parkban található több, a harcművészetet szolgáló újabb , modernebb épülettel együtt. Ahogyan belép a látogató, már megérinti a BUDO szelleme. Az oldalbejárat mellett Taiko dob, lépcsőzetesen elhelyezett gyékénytatamik, mellettük a cselgáncstermekben megszokott modern piros, zöld tatamik.
A födémet tartó hatalmas farönkök sötétbarna oldala fej és test magasságban göcsörtös és sárgán kopott: sok-sok ezer harcművész próbálgatta rajtuk az öklét, ezeken a megmozdíthatatlan cölöpökön, mint a japán harcművész-fanatizmus emlékművén.
Itt edzett a Nippon Seibukan Akadémia nemzetközi csoportja, japán mesterek irányításával. A részvevőket szívélyesen maga a a Zen Nihon Sogo Budo Renmei (rövidtve Soburen) elnöke, Ishikawa Sensei köszöntötte, majd rögtön az első edzést, a japán katonai eszközös önvédelmet , a jukendo-t tanítványai vezették. Érdekes volt a hosszú gyalogsági puska makettel történő látványos vívás, ami a kendo-hoz hasonló védőfelszerelésben történt. Ezt nálunk nem nagyon ismerik. Ki is lehetett próbálni néhány egyszerű védő-visszatámadó technikát és kombinációt.
Ezután egy órás Toyama ryu iado gyakorlás következett, a végén – több-kevesebb sikerrrel- japán katanákkal a gyékénytekercs vágást is kipróbálták a vállalkozóbb szelleműek.
Ebéd után Aikido edzést vezényelt le a Nippon Seibukan Akadémia Aikido vezető mestere, Tanaka Sensei. Ezt követte egy szintén nem nagyon ismert irányzat, az Aiki Kenpo Hasida Sensei irányításával, ami nem tűnt túlzottan meggyőzőnek. Persze, ebben a sikerélmény sem volt az igazi. A következő félórát a harsány, szigorú és energikus Shinkado Sensei Judo edzése jelentette. Az alap eséstechnikák átismétlése után az O Soto gari-t gyakoroltatta, élénken kritizálva a fáradtabbakat. Ezután goju-ryu karate edzésen csattantak a kemény blokkok. A más irányzatúak nehezen tudták átvenni a több körkörös védést tartalmazó irányzat technikáit, bár a mesterek hatalmas lelkesedéssel javították a technikákat. Az egész napon át folyó edzések végén értékelték a hétvégi edzésmunkát.
Másnap a Butokudenben 9 órától elkezdődtek a bemutatók sora. 30 csoport lépett fel, köztük a külföldiek. Nem könnyű kiemelni a bemutatósok közül bárkit is, hiszen folyamatosan léptek fel a csoportok, s időhiány miatt egyszerre bemutatóztak mind a tatamin, mind a padlón. Ebben a sorban a külföldi csoportok sem vallottak szégyent. Bemutatójuk méltó volt a helyhez és a rendezvényhez. Több díszvendég is megtekintette a nap programját, köztük Kyoto polgármestere.
Íme a bemutató programja:
1 Nihon Seibukan Aikido Shoryukai
2 Kyotofu JiyouKendo Renmei
3 Toyamaryulaido Hyougoken Renmei
4 Törökország Dentokan
5 Shibukawaryu Taijyutsu Rituzenkai
6 Zambia
7 Kyoto Nishiyama High School Aikido
8 USA
9 Toyamaryu laido Minohakai
10 Nitsukkan Budo Nihon Seibukan
11 Yakumaru Jigenryu Keikoba
12 Nagy-Britannia
13 Mondoryu Heyho
14 Super self-defense KOROHO
15 The Last Samurai Joe Okada
16 Spanyolország
17 Zen NipponToyamaryu Iaido Kyokai
18 Nihon Shougaisha Budokai
19 Budojyuku Karatedo Honbu
20 Vegyes csapat, Ecuador,Olaszország,Szlovénia, Magyarország. Kanada
21 Nippon Toyamaryu Iaido Seitoukai
22 Shiseikan Kokusai Renmei Osaka
23 Soshinryu Iai Battojyutsu
24 Takeuchi ryu Kobudo Chuhukan
25 Dai Nippon Jikiden Enshinryu Iaido
26 Aiki Kenppo Osaka Kogyo Daigaku
27 Kyotofu Sports Chanbara Kyoukai
28 Shinkado Jyudo Clube
29. Ausztrália
30 Hyogo lka Daigaku Aikido
A
sok szép bemutató között ami igazán tetszett, például az „utolsó szamuráj”, Okada mester villámgyors vágási technikája a felé dobott almákon, valamint a Nippon Seibukan karate bemutatós csapata, élén Kancho Yashuo Kawanoval. Talán azért is tetszett, hiszen az edzésekről jól ismertük a résztvevőket. Formagyakorlatok, begyakorolt küzdelmek, gyermek karate, töréstechnika…Kawano Kancho fúvócsővel halálos pontossággal találta el a célokat, majd ujjaival átszúrta azt a deszkát, amivel korábban mások nem boldogultak.
A legemlékezetesebb viszont a mozgássérültek és értelmi fogyatékosak bemutatója volt, ami szívszorongató élményt jelentett. Azt hiszem, aki látta, az életében nem felejti el és önmagában átértékeli a világról és saját problémáiról szóló véleményét. Megdöbbenten néztük azt a rettenetes akaraterőt, amivel gyakorlataikat bemutatták, s elismerés edzőjüknek ehhez hihetetlen nagy munkához.
A külföldiek közül a Hanshi Roy Hobbs nagymester vezette amerikai gárda és a Hanshi José Miguel Martinez Barrera vezette spanyol gárda tűnt legegységesebbnek, bemutatójuk nagy sikert aratott. Nem vallott szégyent az a nemzetközi gárda sem, amiben e sorok írója is helyet kapott. A csoport vezetője a kanadai Hanshi Mounir Ghrawi IX.DAN Hakko-ryu és Hanshi Robert Manole VIII.DAN Ju-jitsu volt, itt Kanada, Románia, Olaszország, Ecuador, Szlovénia és Magyarország képviseltette magát. Bár eredetileg minden ország 15 perces bemutatóban gondolkodott, a nemzetközi csapatnak meg kellett osztoznia ezen a negyedórán. Én kihon ippon kumitet mutattam be a temesvári Adrian Butnariu mester segítségével, akinek jár a köszönet azért, mert vállalta az uke csöppet sem mindig kellemes szerepét. A bemutatós csapat végül is jól szerepelt, mindenki „odatette” magát.
A nap végén az elismerések átadása következett.Takasi Ishikawa Úr, a Soburen elnöke és Katuyoshi Kawamoto Úr, ügyvezető igazgató díszes oklevelet adott át többek között a Nippon Seibukan Akadémia magyarországi szervezetének, elismerve a japán harcművészet és kultúra ápolásáért folytatott munkájátt. Én a Nippon Seibukan kitűntetését vehettem át Kancho Yasuo Kawanotól és Shihan Uchijama Koji nemzetközi igazgatótól.
Este Sayonara partyt rendeztek, ahol Takasi Ishikawa Úr búcsúzott a külföldi vendégektől. Jó ötlettel az asztaloknál vegyesen ültették a külföldieket és a japánokat, ezzel is erősítve a harcművész barátságot.
A tartalmas nap után másnap városnézésre is jutott idő. Szobatársam Hanshi Mounir Ghrawi IX.DAN volt, aki egészen jól beszélt japánul, ami nem csoda: hosszú éveken keresztül tanult Japánban és irányzatában végbizonyítvánnyal- Menkyo Kayden- végzett, s bocsájtották el. Emellett nagyon magas övfokozattal rendelkezett koreai harcművészetekből, -Hapkido, ITF és WTF Taekwon-do. Nagyon jó barátra leltem benne. Bebarangoltuk Kyoto-t, megnézve a Császári Palotát, az Aranypavilont és a Várat, a Kőtemplomot és más nevezetességet.
Kedden este búcsúedzésen vettünk részt Kawano Kancho irányításával a Zurinji-ban. Utána egy étteremben jó hangulatú búcsúvacsora következett. Itt azért arra is jutott idő, hogy interjút készítettem Kancho Yashuo Kawano-val. A Nippon Seibukan Akadémia vezetője a nemzetközi igazgatóval, Shihan Koji Uchiyamaval 2012. októberében Temesváron egy nagy létszámú Kensa Kikant vezet, amelyen román, magyar, szerb, olasz harcművészek vesznek majd részt.
A kyotoi Nippon Seibukan Sai hatalmas élményt jelentett. A legnagyobb elismerést az jelentette, hogy magyarként emelt fővel indulhattam haza, úgy éreztem a visszajelzésekből és gesztusokból, hogy megálltam a helyem. Nagyon sok új harcművész barátot találtam, s egy nagy álom is teljesült: Edzhettem és bemutatózhattam a Butokuden-ben. S ez nekem minden kitűntetésnél többet ér!
Köszönet mindazoknak, akik segítettek a kijutásban, s családomnak, akik támogattak ebben. Külön köszönet illeti Harsányi László V.DAN és Farkas András IV.DAN mestereket, barátaimat, akik a kata felkészítésben segítettek.Comments
comments
