Európa-bajnokunk az UFC-be vágyik. Az MMA mennyországába a Gladiator Challange tornán át vezet az út, amelyre Robi gőzerővel készül. Mint mondja: a cél érdekében nem ismer lehetetlent.
– Nagyszerű teljesítménnyel nyertél néhány hete a szegedi a ketrecharc viadalon. Hogyan tovább profi Európa-bajnokként?
– Lassan lépkedek előre. A menedzserem azon dolgozik, hogy a Gladiator Challenge világbajnoki övéért tudjak küzdeni Amerikában. Ez már régóta nagy álmom. A távlati célom – és ezzel persze a legnagyobb álmom is -, hogy egyszer az UFC-ben küzdhessek.
– Visszanézted már a legutóbbi meccsed?
– Igen, szeretem ilyenkor visszanézni a mérkőzéseimet, mert általában nem emlékszem rájuk. Óriási a nyomás, és az, hogy hazai teltház előtt harcoltam, csak növelte a terhet… Szerencsére sikerült nyernem, nem kevés munkám fekszik benne. Pedig az elején picit szerencsétlenül alakultak a dolgok. A meccs előtt egy héttel szóltak ide, hogy az eredeti kihívóm lesérült. Ez rosszul érintett, mert rá készültem, néztem a videóit, és fejben már többször lejátszottam a meccset. A srácról, akit kijelöltek helyette, nem tudtam semmit. De a lényeg, hogy sikerült megvédenem a címet, és a meccset nagyon élveztem. 
Robi esélyt sem adott ellenfelének a Revans Gálán
– Lesz újabb címvédés?
– Mindenképp lesz, de egyelőre sem dátummal, sem helyszínnel nem szolgálhatok. Mielőtt ketrecbe lépek egy címvédésre, a menedzsereknek kell megvívniuk a csatáikat. Most éppen ez történik. Várom a következő kihívót! Állok elébe!
– Mi történt veled a szegedi verseny óta?
– Sokat pihentem, és nem edzettem annyira intenzíven. A március a lazább mozgásé volt. Most kezdtem el a keményebb munkát. Már megint napi kettőt edzek. Nálam ez mindig így működött, és így is fog… Ahhoz, hogy 100%-os teljesítményt tudjak nyújtani, legalább napi két edzés kell, és persze a következő meccs pontos dátuma. Mindig az lebeg a szemem előtt, és hogy akkor győzzek, minden hegyet képes vagyok elhordani. 
– Hol láthatunk legközelebb?
– Több meccs is kilátásban van. Ha összejönne a GC-címmeccs, akkor arra sok felhozó mérkőzést kell szervezni. Ezen dolgoznak még a segítőim. A budomagazin.hu-n, a blogomban mindig megírom, ha már fixen tudok valamit, így ott pontosan lehet követni a történéseket. Meg is ragadom a lehetőséget hogy elnézést kérjek az olvasóimtól: a meccs óta nem írtam túl sokat, tényleg a pihenés időszaka volt ez számomra…
– Sokan várják a Sárközi-Felföldi álommeccset. Tudsz-e valami biztatót mondani ezzel kapcsolatban?
– Na, ez a meccs aztán tényleg csak a menedzserken múlik! Ez egy igazi presztízsfight lenne. Konkrét megkeresés semmilyen oldalról nem jött még, de mi is hallottuk a felröppenő híreket. Én azonban csak egy versenyző vagyok, aki belép a ketrecbe, és megtesz mindent, ami tőle telik, hogy a nézők elégedetten menjenek haza. Az odáig vezető úton azonban nem én lépkedek….
