– Minél több élvezetes, nyertes meccset szeretnék játszani itthon, USA-ban a KOTC és GC rendezvényein, és célom belépni az UFC ketrecébe vagy küzdeni a Pride-ban, Japánban – foglalta össze céljait a budomagazin.hu-nak Sárközi Robi, akit múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdeztük.
– Szegedi vagy, mégis minden magyar MMA-rendezvényen ott vagy, és tudtommal te voltál az első magyar MMA versenyző, aki az USA-ban meccselt…
– Mindig is nagyon nyüzsgő gyerek voltam, de sohasem voltam “balhés” suhanc. Már kiskoromban is imádtam a karatefilmeket. 12 éves korom óta foglalkozom komolyabban a sporttal. Kezdetben, amikor elkezdtem thai-box edzésekre járni, csak fel akartam vágni vele. Mint egy kiskamasz: más akartam lenni! Aztán ez a hozzáállás gyorsan megváltozott, és ez vált az életemmé…
– Régóta hallani rólad a magyar harcművészet berkeiben. Úgy tűnik, gyorsan a csúcsra értél.
– Nem érzem, hogy a csúcson lennék, de valószínűleg nem is fogom sohasem ezt érezni. Mindig van min javítani, és nem tartom magam csúcsversenyzőnek, bár az igaz, hogy elég gyorsan jöttek a sikerek. Többszörös magyar thai-box bajnok lettem, majd – 2000-ben Franciaországban egy nemzetközi profi thai-box versenyt nyertem meg, aztán Shidokan Európa-kupagyőztes lettem a gyulai bajnokságon. Ezekre mind-mind nagyon büszke vagyok.
– És mit tartasz a legnagyobb sikerednek a pályafutásod során?
– Ketté kell választanom az MMA-s és az előtte lévő időszakot. Az MMA előtti thai-box és kick-box pályafutásom alatt talán két meccsemre vagyok büszke: az egyik a Kis Dénessel játszott thai-box magyar bajnoki meccsem, ami fantasztikus élmény volt, a másik pedig, mikor 25 évesen New Yorkban, a Madison Square Gardenben játszhattam, és hozhattam el egy profi thai-box bajnoki övet. MMA-s pályafutásom összes meccse nagyon nagy élmény volt – akár nyertem, akár veszítettem. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy nagyon jó kapcsolatunk van az USA-ban a Gladiator Challenge és a King Of The Cage szervezetek promoterével, aki így folyamatosan hív meccselni.
– Hogy “keveredtél” a ketrecharcba? Kinek vagy minek a hatására nyergeltél át a thai-box-ról és a kick-box-ról?
– Erre a kérdésre határozottan tudom a választ.
1999-ben az amerikai Shidokan VB-n belecsöppentem egy olyan összetett harcművészetbe, aminek része volt az MMA. A Shidokanban 3 menetet kell meccselni kyo-, 3 menetet thai-box-, majd 3 menetet MMA-szabályrendszer szerint. Itt kóstoltam bele először az MMA világába, plusz ott Amerikában folyamatosan ezt láttam a TV-ben is. Tudtam, hogy ketrecbe akarok lépni, és ezt akarom csinálni! Annyira akartam, hogy kimentem két hónapra az USA-ba – jártam az edzőtermeket, kérdezősködtem, míg az egyik edzőterembe felfigyeltek rám, és mondták, hogy összehoznak nekem egy meccset Phil Barone ellen. Nem tudtam ki ő, és annyira örültem, hogy végre beléphetek a ketrecbe, hogy nem is foglalkoztam vele. Csak a meccs után derült ki – mikor is az első menet első percében jóformán kivégzett -, hogy a ketrecharc legnagyobb szervezetének, az UFC-nek egyik legnagyobb harcosával állok szemben. Ez a meccs adta meg csak igazán a tüzet, mindenképpen győztes akartam lenni egyszer a ketrecben.
Arra is rá kellett jönnöm hamar, hogy egészen más edzésmódot igényel ez a sport: a földön is ugyanolyan felkészültnek kell lenned, mint az állóharcban. Összetett sport, ezért érzem én az MMA-t a küzdősportok csúcsának.
– Külső szemlélőnek sokszor brutálisnak tűnik a harc, sokszor előfordulnak véres küzdelmek. Te hogy úsztad még meg nagyobb sérülések nélkül?
– Igen, talán úgy tűnhet. Nagyon lényeges, hogy milyen ellenfelet kap az ember. Ha két állóharcos kerül össze, akkor ők szeretik állva eldönteni a meccset – ott nagy az adok-kapok. Ha birkózók kerülnek össze, akkor inkább a fojtásoké és feszítéseké lesz a főszerep. Én még tényleg megúsztam nagyobb sérülések nélkül. Az orrom egyszer tört el, de a fülem rendszeresen eltörik. No meg persze a kisebb agyrázkódások is gyakori vendégek nálam…
– Kik segítenek a felkészülésben? Azért kérdezem, mert nem hiszem, hogy Szegeden vagy akár az ország más városaiban találhatnánk kifejezetten MMA-edzőt. Jók a sejtéseim?
– Nem kell, hogy MMA-edző legyen a “kapitányom”. Mivel a sportág összetett, elég, ha van egy szuper thai-box és egy birkózó edzőm. Szakmailag nagyon sokat segítenek nekem a szegedi judó, ökölvívó és birkózó klub tagjai. Az ő segítségükkel tud a felkészülésem összetett lenni. Az egyik thai-box edzőm, Lehoczky Csabi már a kezdetektől velem van – sokkal több már, mint egy edző. Nagyon jó barát, akinek sok mindent köszönhetek.
Heti öt napon át, napi két edzéssel készülök. Erőnléti edzéseimen súlyzózok, futok, a többi edzéseimen pedig a thai-box, a birkózás, a judó és az ökölvívás technikáit sajátítom el. Csaba mellett köszönöm edzőim, Nagymihály Zoltán és Kulcsevics Csaba segítségét.
– Azt hallottam, hogy furcsa módon nő a menedzsered. Igaz ez a hír?
– Igen, igaz. Véletlenül csöppent bele általam ebbe a világba, nagyon jó barátom. Azon kívül, hogy intézi a meccseimet, minden alkalommal, ha csak tud, ott van a ketrec mellett, és buzdít. Azon dolgozik, hogy minél több meccsem legyen, meg persze, hogy hozzásegítsen az álmom megvalósításához: kijutni az UFC-be vagy a Pride-ba.
Névjegy
Név: Sárközi Róbert Stílus, rendszer: MMA Született: 1975.nov.15. Példaképek: Mirko “Cro Cop” Filipovic, Wanderlei Silva, Fedor Emilienko Kedvenc étel: bármi  Kedvenc ital: tea Kedvenc autómárka: Mercedes |
– Tervek, célok? Meddig akarod, meddig lehet ezt még csinálni?
– Célom, hogy minél több hírnevet szerezzek Magyarországnak, és Szeged városának világszerte! Minél több meccset nyerjek, és persze szeretnék eljutni az UFC-ig és a Pride-ig. Szeretnék segíteni minden hozzám hasonló MMA fanatikus harcosnak, hogy eljusson az MMA hazájába, Amerikába.
Comments
comments
